Kós Károly
- 1883-1977 (Temesvár-Kolozsvár)
- eredeti neve: Kosch Károly (volt Koósnak is írva)
- építész, író, költő, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus -> polihisztor (Erdély „mindenese”)
- családi háttere
- apja: szász származású postatisztviselő, anyja: francia-osztrák származás Sidonia Sivet
- három lánytestvér
- német felmenői miatt először evangélikusnak keresztelték, később átlép a református felekezetbe
- tanulmányai
- középiskola: kolozsvári Református Kollégium (érettségi: 1901)
- felsőoktatás: budapesti József Nádor Műegyetem mérnöki, majd építész szak (építészmérnöki diploma: 1907)
- építészete
- kezdő építészként több építészeti irodában dolgozott
- Székelyföld építészetét tanulmányozta
- szakít a századforduló divatos építészeti irányzatával, a szecesszióval
- népi építészet
- természetközeliség: a természet által felkínált anyagok, kerüli az egyenes, szögletes formákat, a természet finom vonalait veszi fel
- szerves építészet első alakja
- fontos, hogy az építmény beilleszkedjen a természetbe
- terveiben főleg a kalotaszegi (tájegység Romániában) népi architektúra és az erdélyi népművészet és történelmi népművészeti emlékek motívumait használja fel -> nép építkezés szelleme
- elismert építészként számos fontos megbízást kapott (pl.: a pesti Állatkert épületeinek egy része tervei alapján épültek, 1916- VI. Károly koronázási ünnepségének díszlete)
- tiszteletére december 16.-a (születésnapja) a magyar építészet napja
- saját családja
- 1910 felépíti saját házát Sztánán (kis erdélyi falu) -> Varjúvárnak nevezi (1944-ben románok kifosztják otthonát, Kolozsvárra menekülnek)
- feleségül veszi Balázs Idát (egy közeli falu református lelkészének lánya)
- 4 gyermek
- 1912 – Kós Balázs mezőgazdasági szakíró, szerkesztő
- 1914 – Kós András szobrászművész
- 1916 – Koós Zsófia színésznő
- 1919 – ifj. Kós Károly néprajzkutató, író
- Kalotaszeget úgymond szülőföldjének választotta (élete meghatározó helyszíne, műveiben is megjelenik) („hiszem, hogy Erdélyben nagyobb szükség lesz rám)
- közéleti tevékenységei
- 1919 megalakította a Kalotaszegi Köztársaságot
- 1924 írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát -> Erdélyi Szépmíves Céh, 1944-ig tartott) (3. kiadványa a Varju nemzetség – 1925)
- folyóiratokat, lapokat alapít (pl.: 1912-Kalotaszeg, 1922-Vasárnap, Erdélyi Helikon szerkesztője)
- 1921 – alapító tagja az Erdélyi Néppártnak
- a 2. vh. után a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöke
- 1946-48 nemzetgyűlési képviselő
- 1940-től a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán mezőgazdasági építészetet tanított, és később az iskola dékánja is lett
- elismerő kitüntetések: 9 db (1938 – Országépítő c. regényéért Baumgarten-díj)
- emlékére
- országszerte és határon túl is rengeteg iskola és intézmény viseli nevét
- Budapesten sétány és tér
- Kós Károly-dír, alapítvány, egyesület
- számos emlékmű, emléktábla, utca
- erdélyi öntudat
- 1921 – Kiáltó szó c. röpirata
- trianon utáni román állami berendezkedés elől menekülő erdélyi lakossággal szembeni irat
- az új helyzetre reagál
- meghirdeti a transzilvanizmust
- Románián belül kulturális önállósággal rendelkező erdélyiség gondolata
- úgy látja, a megbékélés a megoldás, a tolerancia, az erdélyi magyar, szász és román együttélés
- elutasítja a passzivitást, a menekülést
- politikai cselekvésre hívja fel a kissebségbe került erdélyi magyarságot
- 1921 – Kiáltó szó c. röpirata
- utóélete
- Raul Sorban román művészettörténész, aki ráadásul Kós ajánlásával került be a Ferenc József Tudományegyetemre tanársegédnek, Károly halála után (1983) nacionalizmussal vádolta meg
- „hadjárat” indul Kós ellen Erdélyben: írásait a tankönyvekben leragasztották, műveit betiltották, emlékműveit eltávolították, sírját meggyalázták
- írók tiltakoznak, de nem ünnepelhetik meg születésének 100. évfordulóját
- Erdélyben csak 1990 után idézhették újra nevét, újra megalakul az 1944-ben bezárt Erdélyi Szépmíves Céh könyvkiadó Kolozsvárott
Varju nemzetség
- 1925-ben jelet meg saját könyvkiadója (Erdélyi Szépmíves Céh) 3. köteteként
- krónikás regény (alcímként meg is jelenik ez a műfajmeghatározás)
- egy kor történelmi eseményeit elmesélő történet
- jelen esetben konkrét, fiktív szereplők életén keresztül
- itt nem elsőrangú a történelmi eseményekbe való mély betekintés, hanem a kalotaszegi táj és az ott élő emberek harmóniájának való feltárása
- a Varju család öt generációját mutatja be
- 2 konfliktusszál
- Varju Gáspár <--> Maksai László (mindketten Basa Annát szeretik)
- történelmi harc (erdélyi fejedelemségért)
- időkezelés
- Bethlen Gábor fejedelemségeinek utolsó éveitól II. Rákóczi György haláláig (1629-60)
- évek múlását az évszakok jellegzetes tájaival érzékelteti
- balladai szerkezet: egymás után időrendben elhelyezett eseményekből áll
- nagy időbeli ugrások, még a mondatok között is néha évek telnek el
- a regény az időtlen időt ábrázolja, az emberi lét folyamatos megújulását (generációk), létezés csodáját, örömeit és tragédiáinak körforgását
- az emberek születnek, szeretnek, szenvednek, meghalnak -> élet rendje, természet parancsa
- helyszínek
- Kalotaszeg falvai, városok
- Monostor (mai Magyargyerőmonostor), tőle másfél órára lóháton a „hegy”, Pojána
- a történelmi események ezen térség nagyobb városaiban zajlik (Gyalu, Kolozsvár, Várad, Szamosújvár)
- természetközeliség -> hegyek, havasok, erdőségek
- elbeszélői nézőpont
- mindentudó
- alig foglal állást, inkább a stílussal, az ábrázolás nyelvi szépségével jelzi rokonszenvét
- kevés belső monológ, párbeszédeken és a szereplők gesztusainak leírásával jellemzi hőseit
- ember és a természet
- az ember alkalmazkodik a természethez (évszaki viszontagságok, domborzati nehézségek, erdei lények)
- összhang az ember és a természet közt
- gyakori tájleírások -> kifejezik a szereplők hangulatát
- szereplők
- Varju nemzetség
- mindvégig hűségesek szülőföldjükhöz, eszükbe sem jut elmenni (szinte genetikai ez a hűség)
- különcök (ironikusan bolondnak nevezi őket a szerző), sosem azt csinálják mint a többi ember (Trianon miatt menekülés, mint sokan <--> hűség)
- minden hanyatlás és pusztulás után hajlandóak újrakezdeni a Pojánán, mint Kós Erdélyben
- a Varju család őse
- nevét nem tudjuk
- aranycsináló
- könyveket eszközöket vitt fel a Pojánára, ahol élt, ott tűnt el nyomtalanul -> feltételezett kincs eredete
- Varju Miklós
- János apja, Gáspár nagyapja
- mulatós ember, nem spórolt
- halálos ágyán mondja el fiának a kincs feltétezett létezését, és adja oda neki a titkos jelekkel írt könyvet, amit a hegyen talált
- Varju János
- Miklós fia, Gáspár apja
- Kós részben magáról mintázta -> építkezés, „hosszú, sovány, madárorcájú, lógó bajusszal és apró kék szemmel”
- Varju Gáspár
- rá helyeződik az 5 Varju közül a legnagyobb hangsúly
- apjával együtt ők kapják a legrészletesebb leírást
- a táncmulatságok kiközösített lányt, Vitéz Ilonát veszi feleségül
- Varju Gyurka és Jankó
- Gáspár és Ilona gyermekei
- Ilia
- néző-ember
- Maksai László
- székely hadnagy
- Gáspár szerelmi riválisa
- politikai ellenfele a Varju családnak (Maksai: Rákóczi, Varju: Bethlen)
- Basa család
- Basa Tamás
- Varju János keresztapja
- Basa Anna
- vonzódik Gáspárhoz, de Maksai udvarlását fogadja el
- Basa Tamás
- Maksai és Varju konfliktusa
- Gáspár generációjánál alakul ki (szerelmi és politikai nézeteltérések)
- a következő generációban folytatódik, de a megbékéléshez vezet
- gyermekeik egymásba szeretnek (Varju Jankó ^Maksai Kata)
- együtt szednek virágot a Pojánán, melyet megbékéléssel néz a két anya, Basa Anna és vitéz Ilona (természeti harmónia)
- Varju nemzetség
- motívumok
- hegy, Pojána -> panteista motívum: a hegy alakítja az emberek jellemét, formálja sorsukat, ítélkezik, igazságot szolgáltat
- a táj igazi részévé válik a történetnek, sokszor Kós az „aki” vonatkozó névmással hivatkozik természeti elemekre („…vajon felleges-e az Öreghavas hármas orma, aki pedig a monostori kapuból egészen jól látszik”)
- varjú
- metonimikusan Gáspárt jelenti
- Gáspár nevelte, Anna szerelmi zálogként kéri
- Anna elengedi Gáspárral együtt, amit szinte rögtön megbán)
- Varju János és Gáspár által felépített birtok
- központi helyszín a szereplők számára (Gáspár ás Maksai halála, gyermek születése)
- évszakok időjárása
- az időjárás a szereplők hangulatának allegóriája („Kisanna vidám volt, mint a napsugaras nyár maga.”)
- hűség és megmaradás
- az ember alkalmazkodik a természethez, hű hozzá
- a Pojánán többször felépülő ház a hűség és a megmaradás jelképe
- jelképesen azonos Kós Károly sztánai lakóházával
- elzártan a falutól, természet közepén -> mégis kulcsfontosságú, központi helyszín
- történelmi regények
- 2 korszakot kapcsol össze -> megidézett történelmi kor és a megírás korának jelenére is vonatkozik
- 17. sz. Erdély -> tatár járás és török hatás megpecsételte sorsát, elveszett a hadsereg, fejedelemségek egymást váltják
- 1920 Trianon -> történelmi Mo. részeként elvesztett Erdély
- Erdély önmagában érték, Románián belül kell őrizni, védeni
- (Kiáltó szó) -> Erdélyben való hit és a hűségre való buzdítás
- Erdély a 17. sz.-ban és Trianon után politikailag elveszett, de lélektani, erkölcsi értelemben nem, mert a táj és a haza örök
- Erdély megmarad, amíg fiai hűségesek hozzá (ezt gyakorolják a Varju nemzetség tagjai újra és újra)
- hegy, Pojána -> panteista motívum: a hegy alakítja az emberek jellemét, formálja sorsukat, ítélkezik, igazságot szolgáltat
Szerző
Lupa Angelika
Forrás
tankönyv, internet, saját tudásanyag, órai jegyzetek