Övezetesség a Földön:
A Föld alakja miatt az Egyenlítőhöz közelebbi területek nagyobb besugárzást kapnak, mint a sarkokhoz közeliek.
A Föld Nap körüli keringése és a tengelyferdeség miatt a Föld északi féltekéje nyáron, a déli féltekéje télen nagyobb besugárzást kap.
Ezen tényezők hatására a Földön éghajlati övezetesség alakult ki. Mivel az éghajlat meghatározza a növényzetet, a folyók vízjárását és a felszínformálás jellegét, a növényzet pedig a talajt, földrajzi övezetesség alakult ki.
Három övezetet különítünk el:
-
Forró övezet: az Egyenlítő és a térítők között található. Magas középhőmérséklet jellemzi, az évszakokat a csapadék eloszlása alakíthatja ki. Évente legalább egyszer merőlegesen delel a Nap. A passzát szél jellemző a területre.
-
Mérsékelt övezet: a térítők és a sarkkörök között alakult ki. Főleg az északi féltekére jellemző. Az évszakokat alapvetően a hőmérséklet különbség alakítja ki. A nyugati szél jellemző a területre.
-
Hideg övezet: a sarkkörök és a sarkok között jött létre. A nap beesési szöge itt a legkisebb. Az évben legalább egy napon nem kel fel, illetve nem nyugszik le a nap. A sarki szelek jellemzőek.
A mérsékelt övezet:
A térítők és a sarkkörök körök között helyezkedik el.
Nem fordul elő, hogy ne kelne fel vagy ne nyugodna le a nap, és sohasem delel merőlegesen a nap. 4 évszak: tavasz, nyár, ősz és tél elkülöníthető. A nyugati szelek dominálnak.
3 öv található az övezeten belül, ezek nagyjából párhuzamosak az Egyenlítővel.
Ezek: meleg mérsékelt öv (mediterrán és szubtrópusi terület), valódi mérsékelt öv és hideg mérsékelt öv (tajga).
Mediterrán terület:
A mediterrán éghajlati terület a szubtrópusi éghajlati övben (meleg mérsékelt öv) található.
A mérsékelt és a trópusi öv éghajlati jellemzői egyaránt megtalálhatóak a térségben. 4 évszak van a tél enyhe (ritkán megy 0°C alá a hőmérséklet) és csapadékos, ekkor a nyugatias szelek dominálnak. A nyár forró (gyakoriak a 40°C feletti maximumok) száraz és napos, ekkor a passzát szél leszálló ága tolódik a térségre. A csapadék mennyisége közepes 400-600 mm, csapadékmaximum ősszel és télen van. A mediterrán éghajlatot a forró, száraz nyár és az enyhe, csapadékos tél jellemzi.
A térségben a vízhálózata gyér, a folyók vízjárása erősen ingadozó (fiumara), a növényzet keménylombú örökzöld mediterrán erdő citrusfélékkel és tüskés bozót (gyakoriak a nyári erdőtüzek. A csapadékosabb mediterrán területeken humuszban gazdagabb, barna mediterrán talajok, a szárazabb térségekben közepes humusztartalmú, kevésbé nedvességet tartalmazó, fahéjszínű talajok jöttek létre.
A mészkőterületek terra rossa talaját vas-oxidok festik vörösre.
Az éghajlati terület tipikusan a Dél-Európában és Észak-Afrika Északi részén a Földközi-tenger medencéjében (Mediterráneum) található.
A fő természeti probléma a talajpusztulás. A nagy nyári szárazság után télen nagy mennyiségű csapadék hullik. A hegyvidéki területek gyér növényzete nem tudja megtartani a vékony talajtakarót.
A monszun terület:
A szubtrópusi monszun szélrendszer évszakosan változó irányú szeleit a szárazföldek és a tengerek különböző mértékű és váltakozó felmelegedése irányítja. Télen a monszunszelek szárazföldek felől óceánok felé fújnak. Mivel a szárazföldek belseje felől érkeznek, szárazságot hoznak magukkal.
A nyári monszunszél az óceáni térség felől az erősebben felmelegedő szárazföld felé áramlik.
A szél a tengerek felől érkezik, nedvességtartalma igen magas és így bőséges csapadékkal öntözi a területet az évi csapadékmennyiség 1000-1500mm.
Természetes növénytakarója, a babérlombú erdő. Florida monszunerdeiben liliomfák, mocsári ciprus a jellemző.
Uralkodó talaja a szárazabb vidékek vörös- és a nedvesebb térségek sárgafölje. A tűlevelű, illetve örökzöld lombú fák alatt csak kevés humusz képződik, a bőséges esőzések pedig a talajsókat kilúgozzák.
Télen az aprózódás, nyáron a mállás hatékony. A folyók vízjárása kevésbé szélsőséges, mint a mediterrán területeken, a nyári monszunhoz kapcsolódva azonban hömpölygő árvizek pusztítanak.
