A népballada és a ballada műfaja
A népballada népköltészeti műfaj: szájhagyományban öröklődik és ugyanannak a történetnek számos variációja létezik. A magyar népballadák jellegzetes témái a kisközösségben élő emberek (főképpen nők) tragikus történeteit dolgozzák fel, pl. az elcsalt feleség, a halálra táncoltatott leány, a hűtlen feleség, a gyermekgyilkos leányanya, a megesett lány, a halálraítélt húga, a falba épített asszony stb.
Greguss Ágost szerint a ballada „tragédia dalban elbeszélve”, ami utal a három műnem közötti köztes műfaj jellegére:
-
epikus, mert elbeszélhető története van
-
lírai, mert sajátos, szubjektív nézőpontból belső, lélektani folyamatokat ábrázol
-
drámai, mert párbeszédre épül
Emellett fontos jellegzetessége az úgynevezett balladai kihagyásos szerkezet, (Zách Klára) ami azt jelenti, hogy a történet helyenként nem kidolgozott, sok a kihagyás, a befogadó viszont a szövegösszefüggésből össze tudja állítani a történetet. (Magyarázata!)
Arany balladáinak jellegzetességei
Arany ismerte a skót és székely népballadákat, valamint a románc-jellegű déli balladákat is. Művészetére elsősorban a skót, később székely népballadák voltak hatással. Arany megőrizte a népballadák tragikus komorságát, a formára jellemző gyakori ismétlést (sorismétlés, alliteráció), de míg a népballadákban a bűn elkövetésén vagy a büntetés végrehajtásán van a hangsúly, addig Aranyt a bűnhődés lélektana foglalkoztatta.
Balladáinak csoportosítása
Balladáit többféle szempontból csoportosítják, az egyik népszerű felosztás szerint írt:
népi témájú balladákat (pl. Vörös Rébék, Ágnes asszony, Tengeri-hántás, Szőke Panni, Tetemre hívás),
történelmi balladákat (V. László, Mátyás anyja, Szondi két apródja, Walesi bárdok),
városi balladákat (Híd-avatás, Kép-mutogató).
Korszak szerint:
Nagyszalontai balladák
Nagykőrösi balladák (1850-es évek): Ágnes asszony, Zách Klára, Szondi két apródja, A walesi bárdok
Utolsó pályaszakasz balladái (1870-es évek): Tengeri hántás, Híd-avatás, Vörös Rébék, Tetemre hívás, Kép-mutogató (az utóbbi korszakban feltűnő, hogy sokkal nagyobb hatással voltak rá az archaikus néphiedelmek, babona)
Szerkezeti csoportosítás:
Szegedy Maszák Mihály szerint vannak balladák lineáris cselekménnyel (Zách Klára), és körkörösek, amelyekben a kezdőkép visszatér (Ágnes asszony), harmadrészt többszólamú, polifonikus, párhuzamos szerkesztésűek (Szondi két apródja; Tengeri hántás).
Tematika
Arany balladáiban (a népballadákhoz hasonlóan) egy súlyos bűn – legtöbbször gyilkosság – a történet kiindulópontja. Több esetben a bűn már korábban megtörtént (pl. „halva találták Bárczi Benőt”, „véres leplét mossa, mossa”), a körülményekről nem sokat tudunk (kivétel pl. A walesi bárdok). A történet végére a bűnelkövetés körülményeiről többet tudunk, de részleteiben nem ismerjük meg (balladai homály).
Aranyt a bűnös lelki vergődése foglalkoztatja leginkább. A bírói ítéletek (büntetések) sok esetben meglepően enyhék (pl. sem Kund Abigél, sem Ágnes asszony nem kap büntetést) vagy nincs idő (Vörös Rébék) vagy nincs lehetőség jogi büntetés kiszabására (A walesi bárdok). Arany tehát különbséget tesz büntetés és bűnhődés között: a büntetés kívülről jön (ez a népballadákra jellemző), a bűnhődés pedig a hős kínzó lelkiismeretfurdalása, amely időben nem belátható (nem letölthető). Ezért olyan gyakori Arany balladáiban, hogy a bűnösök megtébolyulnak, rögeszméik rabjaivá válnak.
Témában gyakran megjelennek ősi hiedelmek, pl. a boszorkányhit (Vörös Rébék), a gyilkos megjelenésére vérző seb (Tetemre hívás) vagy a modern spiritizmus, asztaltáncoltatás (Kép-mutogató).
Városi balladáiban a modern kor, a századvég talajvesztettségét is kifejezi (öngyilkossági hullám – Híd-avatás).
Szerkezeti és formai változatosság
Arany balladáiban bonyolult variációit találjuk a tér-idő-cselekmény szerkesztésének és az elbeszélésmódnak.
Szegedy Maszák Mihály szerint vannak balladák lineáris cselekménnyel (Zách Klára), és körkörösek, amelyekben a kezdőkép visszatér (Ágnes asszony), harmadrészt többszólamú, polifonikus, párhuzamos szerkesztésűek (Szondi két apródja; Tengeri hántás).
Arany kedveli a keretes szerkesztést, ennek többféle variációja előfordul. Pl. Ágnes asszony visszatérő kezdőképe, a mosás, de a végén időben végtelenítve. Hasonló A walesi bárdok variációs kerete (léptet ill. vágtat fakó lován). A Híd-avatásban az öngyilkos fiú története jelenti a keretet, ami egy nagyarányú haláltánc-látomást fog közre.
Formailag és egyben tartalmilag is külön csoportot jelentenek azok a balladák, amelyekben Arany mintegy narrátorként, külső megfigyelőként, de az eseményeket kommentálva van jelen: pl. Ágnes asszony visszatérő fohásza: (Oh, irgalom atyja, ne hagyj el).
Még erősebben jelenik meg a Tengeri hántásban és a Kép-mutogatóban, ahol mesélőként van jelen, és időnként kiszól a történetből: pl. Ti, leányok, ne tegyétek, ill. Nézz e képre, halld meg dalom.