A romantika irodalmából
A romantika
A romantika az irodalomtörténet egyik leghatásosabb stílusirányzata. A romantikával kezdődött mindaz, amit ma modern irodalomnak nevezünk. Közvetlen elődje a Sturm und Drang ("viharos előretörés") - amely az ösztönökre, szenvedélyekre hallgató, természetellenes béklyóitól megszabadult embert tekintette ideálisnak - és a szentimentalizmus. Victor Hugo szavaival élve: "A romantika szabadság a művészetben, szabadság a társadalomban".
A romantika elnevezés a "regény" jelentésű román szóból ered. A romantika az irodalomban fejlődött ki, forrása az illúzióvesztés és a kiábrándulás a felvilágosodás nagy és szent eszméiből. Az emberek csalódtak a polgári társadalomban, a híres "józan észben".
A romantika meghirdette a művész teljes szabadságát, az egyéniség kultuszát - egyetlen követelményt ismert el: a művész tehetségét. Legfőbb ihletforrása a képzelőerő, a szárnyaló fantázia. A romantikusok felfedezték saját nemzeti múltjukat, a népi kultúrát, a népi művészetet. Képzeletüket megragadta a Kelet színes világa.
Műfajok tekintetében keverék műfajokat hozott létre, az összes műfajt lirizálta (verses regény, drámai költemény). Keresték a különleges élethelyzeteket, a romantikus stílust pátosz, ünnepélyesség, költői ékesszólás, zeneiség és festőiség jellemzi.
A romantika más művészeti ágakban
Az építészetben a középkori stílusirányok, a romantika és a gótika felé fordult a figyelem. ågy jöttek létre a különböző neo-stílusok (neogót, neoromán, neoreneszánsz). A szobrászatban az alakok mozdulatai érzelmeket, indulatokat fejeznek ki (Pl. Izsó Miklós: Búsuló juhász). A romantikus műszemlélettel függ össze a historizmus, a történelmi témák kedvelése a témaválasztásban.
A festők az élénk színekkel, a fény-árnyék hatással szenvedélyeket, felfokozott érzelmeket kívántak kifejezni (Francisco Goya: Május 3-ai kivégzés, Eugéne Delacroix: A Szabadság vezeti a népet, Madarász Viktor: Hunyadi László a ravatalon, Benczúr Gyula: Hunyadi László búcsúja, Barabás Miklós arcképei, Markó Károly).
A zenét fantázia, erős érzelemvilág jellemzi (Rossini, Beethoven, Chopin, Verdi, Erkel Ferenc: Himnusz, Bánk bán, Hunyadi László).
Az angol romantika
Az európai romantika egyik kiindulópontja Anglia volt. Olyan nevek jellemzik az angol romantikát, mint Byron, Shelley vagy Keats. Byront igazán híressé a Childe Harold zarándokútja című veres lírai útirajza tette. Byron pesszimisztikus világképe, hőseinek lemondó mélabúja és világfájdalma, bágyadt közönye: spleenje valóságos divattá tette a "byronizmust" a 19. század eleji Európában. Az egyetemes romantika nagy jelentőségű alkotója volt az angolul író amerikai költő és novellista, Edgar Allan Poe. Poe teremtette meg a detektívnovella műfaját.
A francia romantika
A francia romantika később bontakozott ki, mint a német vagy az angol, és sokkal inkább közéleti-politikai jellegű, mint azok. A francia nagy romantika a maga művészi teljességében Victor Hugo vezérletével az 1830-as fordulat után bontakozott ki. A romantikusok részt vettek a társadalmi harcokban is: a szabadság prófétái lettek, szót emeltek a szegények érdekében.
Az orosz romantika
Az orosz irodalom a romantikával lett nemzetivé és európaivá. A romantika kibontakozása az 1820-as évekre esett. A társadalmi háttér itt eredendően más volt, mint Nyugat-Európában. Míg ott a polgári társadalom okozott csalódást, Oroszországban a feudális rendszer és a cári önkényuralom váltott ki elégedetlenséget.
Az orosz irodalom első világirodalmi rangú nagy írója Puskin. Életműve meghatározta az orosz irodalmat, mindhárom műnemben kiemelkedőt alkotott.