Balassi Bálint
a) A Balassi-vers jellegzetessége az Egy katonaének című költemény alapján
b) Balassi Bálint szerelmi költészete
Európa fejlett országaiban a reneszánsz a modern polgárság kialakulásának az időszaka, nálunk a 16. században egy új főnemesség játssza a vezető szerepet a reneszánsz életszemlélet kialakításában. S mindez egybeesett a török elleni harcokkal, az ország három részre hullásával, a feudális anarchia tombolásával. A 16. század a magyar reneszánsz második nagy korszaka. Az irodalmi műveltség magyar nyelven terjedt el. A magyar nyelvű irodalom első klasszikus, neves, világirodalmi szintű költője Balassi Bálint.
"Az jó hírért névért, s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak"
Balassi Bálint: Egy katonaének
Ez a vers 1589-ben keletkezett, melynek sorszáma: 61. Latin címének magyar fordítása: A végek dicsérete, mely alatt a költő a végvárakat érti, amelyek nagyon fontos szerepet játszottak a három részre szakadt Magyarországon a török ellen vívott harcokban, a török hódítás megállításában.
A vers felépítésében a harmónia és a szimmetria reneszánsz rendje, törvényszerűsége érvényesül, s uralkodó szerkesztési elve a hármas szám. A költemény ún. Balassi-strófában íródott, azaz a 3 sorból szerkesztett versszakok minden sora a belső rímek által 3 egységre tagolódik. Emellett az egész vers háromszor három, azaz 9 strófából áll. Az Egy katonaének ennek megfelelően "hárompillérű verskompozíció"; ez a három pillér az 1., az 5. és a 9. strófa.
Az 1. versszak a vitézek megszólításával, egy kérdéssel indul, a költő katonatársait szólítja meg. A természet is megjelenik, mint a szabadság kifejezője, és ezután dicséri a végvárak katonáinak életét, szemlélteti a vitézi élet nagyszerűségét. A 2-4. versszakban nyelvtani szempontból az igék dominálnak, ezért ez a rész mozgalmasságot fejez ki a sok cselekvő ige miatt. Ebben a szerkezeti egységben a költő a katonai, a vitézi élet jó és szép oldalát mutatja be. A sereg felvonultatásával írja le a katonai felszereléseket (zászló, kopja, párduckápa, sisak, forgó), melyen át a katonai végvári életet fejezi ki. Éppen ilyen módon, a harc, a csata leírásával a kor embereszményképe jelenik meg a hős, a vitéz katona személyében, aki küzd a hazáért, a tisztességért, és nem utolsósorban a hitért, a kereszténységért. A kereszténységért folytatott küzdelem ilyen történelmi helyzetben (a török hódítás veszélye) különösen fontos lehetett. ågy jutunk el a második tartóoszlopig, a második pillérig, ahol Balassi a katonaéletet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli. Itt jelennek meg a 16. századi magyar humanista világnézetnek az értékei: vitézség, emberség, tisztesség.
A következő nagyobb szerkezeti egység (6-8.) három strófából áll. Ekkor kezdődik meg a valós katonaélet bemutatása, a harc kezdetének leírása: az igazi, komoly csatákban vér folyik. A természetben érzi otthon magát a hős vitéz, le kell, hogy mondjon a palotákról, a tanuló oskolásokról, a mulatságról - éppen ezért válik önfeláldozóvá, éppen ezért veszélyes, izgalmas és kockázatos a vitézi élet. A 7. versszak kezdő és utolsó sora között ellentétek bontakoznak ki: az első sorban fellelhető mező, liget, erdő szavak nyugodtságot, szépséget fejeznek ki, míg a harmadik sorban található éhség, szomjúság, fáradtság szavak a katonaélet rossz oldalát taglalják. A költő talán így akarta kifejezésre juttatni, hogy a vitézi élet nem gyerekjáték: itt az önfeláldozóké, a bátraké, a hősöké az érdem, az elismerés és a hírnév. A 8. strófa a vers legkomorabb része. Az itt lévő alliterációk ("viadalhelyeken véressen", "gyomra gyakran") nyomatékot adnak annak, hogy a csatatereken bizony a halál is megeshet, de ettől nem kell megijedni, hiszen "vitézül holtak" a katonák.
A 9. versszak a harmadik pillér, s egyben a verset záró strófa is. Itt ismét található egy megszólítás, akárcsak az első versszakban. Egy természeti hasonlattal kíván bajtársainak a mű végén szerencsét, zsákmányt, hiszen nem kicsi a tét: vagy a csatatéren elpusztulnak, vagy ha hősiességük, becsületük, tisztességük, önfeláldozó hazafiságuk, s a keresztény hit védelméért tett erőfeszítésük megmutatkozik bennük, övéké a hírnév, a vitézi cím, mely e korban nagy elismerést jelentett. Balassi Bálint tulajdonképpen a 16. századi históriás énekek epikus anyagát olvasztja lírává. A korabeli európai humanista poézisban az effajta vitézi ének ismeretlen volt, csak a mi irodalmunkban lett és lehetett lírai témává a kereszténységért folytatott önfeláldozó harc.
Balassi szerelmi költészete
A költészetének java részét megőrző kódex írója Balassiban elsősorban a szerelem költőjét tisztelte és értékelte, a magyar szerelmi líra megteremtőjét. Szerelmi versei a petrarkizmus sablonjai szerint születtek. Losonczy Annának, "Júliának" írt verseit költői tudatossággal versciklussá, magyar "Daloskönyvvé" szervezte. Ezek a boldogság eszményétől kezdődően az elérhetetlenségig végigkövetik kettejük kapcsolatát. A Júlia-versek kifinomult stílusa, összefüggésrendszere költészetének csúcspontjává avatja.
Ezek ütemhangsúlyos verselésben íródtak: e verselési módban a hangsúlyos és a hangsúlytalan szótagok váltakozása adja a ritmust. Verstani alapegysége az ütem. Háromféle ütemünk van: 2, 3 és 4 szótagos.
Meg kell említeni még a Célia-verseket: ehhez a szerelemhez nem kapcsolódott annyi lángolás, a versek terjedelme kisebb, itt a könnyedség az uralkodó hangnem (Kiben az kesergő Céliárul ír). Balassi a "szebb élet kulcsát ... a szerelemben látta. Ennek szolgálatába állította tollát, s így tudta kifejezni a legtöbbet a reneszánsz lényegéből."
Hogy Júliára talála, így köszöne neki
A 39. költemény egyenes folytatása ez a vers, mely elragadtatott bókok halmaza. Az 1. versszak felkiáltás: a véletlen találkozás által kiváltott üdvözlés; Júlia nélkül értelmetlen a világ. A következő négy strófa állandó metaforasorral rendelkezik: a lelki élet értékei, a reneszánsz főúri világ, a női test szépsége és egyéb értékek sorakoznak föl. Az ötödik versszak összefoglalása az előző négynek, de fokozásos halmozás található itt (vallásos himnuszrészlet; imákból való üdvözlés). A záróversszak a lovagi szerelmi lírából jól ismert helyzetet rögzíti: Júlia is csak fölényesen mosolyog az előtte hódoló szerelmesen. Egymáshoz kapcsolódnak a Júlia-ciklus darabjai, így válik ez a "Daloskönyv" Balassi érzelmi-lelki regényévé.
Júliát hasonlítja a szerelemhez, mely hasonlatosságot a Júlia dicséretén kezdi el
Ez a vers a Balassa-kódex 50. költeménye. Itt Júlia azonos a szerelemmel, vagyis Vénusz istennővel, ezért a távolság a földi költő és az égi lény között már elérhetetlen. Az első négy versszak eszményítés: Júlia ugyanazt "míveli", mint Vénusz. A következő három szakasz (5-7.) az eszményítésből fokozatosan vált át a valódi földi asszony szépségének csodálatába: Júlia közel a költőhöz, mégis elérhetetlen távolságban. Az utolsó három versszakban azt tudatja a költő, hogy a szerelem egyúttal kínokat is okoz, miközben alvilági iszonyatok, mitologikus elemek járják át a verset. A költő epigrammatikus módon zárja le a költeményt az azonosság és a különbözőség kiemelésével: Júlia maga a szerelem, de erkölcse különbözik tőle.