Ray Bradbury
- 1920-2012 élt, a sci-fi műfajának kialakulásakor, így írásai nagy hatással voltak a műfaj formálódására. Eleinte újságokba, magazinokba publikálta írásait, első önállóan megjelenő műve 1942-ben a Tó c. volt, amelyben először nyilatkozott meg egyéni stílusa
- társadalomkritikát is írt, 1950-ben jelent meg a Marsbéli krónikák c. regénye, majd 1953-ban a Fahrenheit 451, melynek híres adaptációját 66-ban készítette el Truffaut
- Steven Spielberg szerint a világ sci-fi filmjeinek legnagyobb múzsája volt
- későbbi méltatások szerint a történetei nagy hatással voltak kultúránk alakulására, és segítettek megérteni, hogy a képzelet az értékeink kifejezésének egyik legfontosabb eszköze (ezt pl. elvileg Barack Obama mondta róla)
Disztópia
- a jelenleginél negatívabban megjelenített világkép, társadalomkép. Többsége (egy potenciális) jövőképet ábrázol, amelyet az elembertelenedés, valamilyen totalitárius rendszer elnyomása, vagy természeti katasztrófa általi sújtottság jellemez
- a leggyakoribb, hogy a boldog látszatlétben a főszereplő karaktere felismeri a rendszer elnyomó jellegét, és kiutat keres belőle a mű cselekménye során
- a disztópikus alkotások általában egy fontos világproblémára és annak veszélyére hívják fel a figyelmet, illetve gyakran utalnak/ábrázolnak a korukra jellemző, már meglévő rendszert
- példák: Fahrenheit 451, Emlékek őre, Legyek ura, Szép új világ, 1984, Az éhezők viadala
Filmadaptációk
- ez a filmadaptáció egy szabad adaptáció, amelyben a hatás elérése érdekében gyakran helyettesít egyes cselekményrészleteket más elemekkel. A célja hűnek maradni a szöveg intenciójához, így gyakran pontosan idéz a regényből
- az adaptálás során az egyik típusú médiumból egy másikba helyeződik át a történet; az irodalom elvontabban, nyelvileg kódoltan adja át a fikciót, több értelmezési lehetőséget megengedve, míg a film képek és hangok által közvetíti a fiktív világot, így sokkal egyértelműbb, konkrétabb képet adva
- valamint fontos különbség, hogy a film nem tud szubjektív nézőpontból ábrázolni: a kameraállások mindig kívülről láttatják az eseményeket, nem megvalósítható az a tartalmi árnyalás, amelyet egy irodalmi műben az E/1-es, vagy T/1-es elbeszélésmód tesz lehetővé
- ennek egy eredendő problémája, hogy a filmadaptációk elkerülhetetlenül változtatnak az alapművön
Főbb eltérések
Világkép
- szerintem nem olyan futurisztikus az ábrázolásmód a filmben (bár ezt lehet, hogy korlátozta a korabeli filmművészeti technikák lehetőségeinek széleskörűsége), pl. a földalatti metrószerűség helyett egy lebegő vonattal akarták jelezni, hogy ez egy modern világ; illetve a tv-képernyők elterjedtsége sem olyan drasztikus, a kommunikációs eszközök (telefon és telefonközpont) ugyanolyannak tűntek, mint a film készítésének jelenében
- a rendszer ábrázolása is eltérő, sokkal hangsúlyosabb a diktatórikus jellege – például a könyvben nincsen olyan jelenet, ami a gyerekek/fiatalság rendszerhűségre, vagy tűzőrségre meg könyvégetésre való nevelésére irányulna, míg a filmben konkrét előadást tartanak, illetve megállítják a hosszú hajat viselő fiút és az utcán levágják a haját → sokkal nagyobb a szigor („law enforcement can be fun”)
- ennek következtében az általános boldogság és öröm, illetve szabad választási lehetőségek világa sincsen annyira kiélesítve: rajtaütésszerű vizsgálatok a játszótéren, sokkal drasztikusabb az emberek ellenőrzése
- ugyanakkor pl. a házakat nem égetik el a könyvekkel együtt: nem olyan elvadult a fanatizmus az égetés terén, nem magyarázzák meg a 451 jelentését a filmben (hogy ugye annyi Fahrenheit fölött égnek a könyvek)
Clarisse és Montag
- a lány a regényben „17 éves és bolond”, míg a filmadaptációban húszéves, és már tanárként dolgozik, ahonnan egyébként ki is rúgják, stb. → az ő szála teljesen másképp vezetődik fel, és máshogy is alakul
- mikor kirúgják, együtt megy Montaggal megtudni, mi a valódi ok, ezután a jelenet után a liftben ölelkeznek, a kapcsolata Montaggal másképp van árnyalva – vigasztalja, átöleli, segít neki később, sokkal élőbb a kapcsolatuk
- sőt, Clarisse intéz egy telefont a tűzőrség kapitányával Linda Montagként – a „szabadnapja” nem betegség, meg a felismerések miatti sokkhatás miatt történik, hanem mert Clarisse-t kíséri el az iskolába
- Clarisse ismeri a nénit, akit a könyvekkel együtt felgyújtanak annál az esetnél, mikor Montag először elgondolkodik a rendszer helyességén
- Clarisse nagybátyját a néző számára is nyilvánvalóan letartóztatják, „mert másmilyenek voltak”, de Clarisse-ról tudjuk (egy jelenet erről szól), hogy a rajtaütéskor kimászik a tetőre, és elmenekül
- Montag is tudja, hogy él, mert kikeresi a nyilvántartásban a letartóztatást – itt el is ájul mikor megtudja – és a kapitány elkapja mikor kutakodik a papírok között
- újra találkoznak, a lány mondja el neki, hogy a nagybátyjának volt egy listája „a barátairól”, tehát a filmben a nagybácsi tud a könyvemberek közösségéről, és így Clarisse el is tudja mondani Montagnak, hogy felfelé kell mennie majd a folyó mentén a sínekig → Faber alakja teljes mértékben kimarad a történetből
- együtt égetik el a listát Clarisse-ék pincéjében, aztán elbúcsúznak, mert Montagnak támad egy ötlete, hogy elrejti az ellopott könyveket a tűzőrök házaiban, és mindenkire ráhívja a tűzőrséget – magát falja fel a rendszer
Mildred/ Linda
- a feleség a filmben nem Mildred, hanem Linda Montag
- míg Montag gyűjtögeti a könyveket (nem pár van neki a filmben, gyakorlatilag több százat gyűjt), minden este olvassa is őket Linda szeme láttára, aki csak a film háromnegyedénél akad ki rá, mikor megsíratja az egyik regényrészlet felolvasásával a barátnőjét
- nem az első jelenetben adagolja magát túl a tablettákkal – és mikor megteszi, Montag végül nem mondja el neki, hogy mi történt, mikor reggel felkel éhesen és nem tudja, miért érzi magát furcsán → nincs következménye
- Linda végül a barátnős jelenet után, mikor feljelenti őt, el is hagyja
- Montag mindent feléget a házban (ez így is volt)
Beatty/a kapitány
- szerintem eleve a karakter nem pontosan van megformálva: a film a rendszernek teljesen behódoló és azt kiszolgáló embernek láttatja, aki sosem ingott meg, csak olvasott, de mindig butaságnak tartotta a könyveket
- az utolsó jelentében, Montag házában teljesen másképpen viselkedik: fegyvert fog Montagra, nem próbálja meg lebeszélni, és sosem nyilvánul meg együttérzően, vagy segítségnyújtóan – nincs 24 órás lehetőség, egyértelmű a megtorlás – a végén pedig nem érződik a regényben kifejezett „Beatty meg akart halni” érzés
- a regényben úgy tűnik a végén, hogy Beatty egy igen tanult ember, akinek az életének szerves részei a könyvek, rengeteget idéz belőlük, és valami módon mindig célja, hogy Montag a saját útját találja meg; a zárlatban pedig egyenesen olyannak tűnik, mint aki nem is akar többé a rendszer része lenni, elvégre fegyvertelenül állt szembe a lángszórós Montaggal, és ő gerjeszti fel, hogy ölje meg → erre semmi utalás nem történik a filmben
Cselekmény
- Faber karaktere egyáltalán nem jelenik meg: Montag mindent egyedül csinál, Clarisse adja a támogatást
- Montag az elejétől fogva képregényt olvas (megengedett?), nem igazán él együtt az elektronikus világgal, a „tengeri kagylóval”, a képernyős családdal, amelyben a felesége részt vesz, illetve gyakran olvas (Copperfield Dávid az első jelenetben kb.), egy pillanatig sem lelkes és szenvedélyes szolgálója a rendszernek
- a háború teljesen kimaradt a filmadaptációból: a végén nem robban fel a város (benne Mildreddel meg mindennel), a rendszernek ugyanúgy megmarad a létjogosultsága
- a Kutya hiánya: Montag eltávolodása a tűzőrség ideológiájától a rézrúd működésképtelenségével ábrázolódik csak, az egész üldöztetése nem olyan drámai és hosszadalmas
- Montag egy csónakban jut le a folyón, nincs meg benne az a jelképes megtisztulási folyamat, mint ami a regényben annyira hangsúlyozottan és szép szimbolikával megjelenítődött
- Clarisse és Montag újra találkoznak a könyvemberek közösségében. A közösségben egyébként mindenki 1 könyv hordozója – nincs meg az a végtelen tudásanyag abban a pár szereplőben, akiket a regény emelt ki, illetve az emberek a könyvük címe és szerzője alapján mutatkoznak be
- a zárlatban a könyvemberek fel-alá sétálnak, miközben felmondják a regényüket; várják, hogy újra nyomtathassanak, de valódi változás nem történt a világképben, inkább Montag személyes változása, karakterfejlődése emelődik ki