Katona József
a) A Bánk bán című tragédia szerkezetének elemzése
b) Bánk cselekvésének és tragikumának összetevői Katona drámájában
Bánk bán
Katona József életpályája
Katona nemzeti drámánk írója: 1791-ben, Kecskeméten született, majd jogot tanult. Foglalkozott a drámaírással, de színészkedett is (Jeruzsálem pusztulása). Déryné Széppataki Róza iránt érzett szerelme viszonzatlan maradt. 1830-ban, elkeseredve, hirtelenül halt meg.
A Bánk bán keletkezéstörténete
A művet Katona egy 1815-ös drámapályázatra írta meg, melyet Döbrentei Gábor lapjában, az Erdélyi Múzeumban tettek közzé. Ezzel akarták megnyitni a kolozsvári színházat. Az eredményhirdetésen azonban fel sem figyeltek rá (!?). Később Bárány Boldizsár Rosta címmel kritikát írt róla, s ezt elfogadva Katona átdolgozta. A végleges változat 1819-re készült el, s mivel előadása tiltva volt, 1820-ban jelent meg 1821-es dátummal. Operaváltozatát Erkel Ferenc alkotta 1861-ben.
Műfaj, alaptéma, időpont
Műfaja történelmi tragédia, alakjai nagyjából valós alakok. Az alaptéma: a királyné öccse elcsábítja Bánk nádor feleségét, amiért Bánk megöli Gertrúdot. A hazatérő király véres bosszút áll, épp Bánknak nem esik bántódása. A dráma 1213-ban játszódik Esztergomban.
A témát Katona választotta, a cselekmény vázát készen kapta. Gondot okozott számára az udvari élet megrajzolása, ezért szerepel benne oly sok (15 %) idézet, ám ez olvasáskor nem észrevehető: ebben rejlik Katona eredetisége.
Szereplők:
II. Endre (II. András): magyar király (1205-35), felesége Gertrudis (merániai),
Gertrudis: merániai hercegnő, német, befolyással bír Endre felett,
Ottó: Gertrudis fiútestvére, menekül egy gyilkosság gyanúja elől.
Bánk bán: történelmi személyiség, nádor,
Melinda: Bánk felesége, spanyol,
Mikhál: spanyol menekülő,
Simon: Mikhál testvére,
Petur: bán, a királyné elleni összeesküvés vezetője,
Tiborc: nem élő személy, paraszt, Katona leleménye.
Bánk és Melinda
A Bánk bán egyszerre történelmi és szerelmi tragédia, a nemzeti lét és az ember problémája. Ez a sokféle szálból kialakult esemény teszi remekművé a darabot. A cselekmény 1213-ban történik, ám Bánk modern lélek. A címszereplő áll a dráma középpontjában: ő a legfőbb hatalom a király távollétében, Gertrudis pedig igyekszik távol tartani őt a hatalomtól, s minden hatalmat a maga kezében összpontosítani.
Ezzel a hőssel és az egész magyar nemzettel kerül szembe Gertrudis, a hatalommániákus. Tulajdonának képzeli az országot, s csak honfitársainak, a merániaknak kedvez. Bánkban a királyné és a magyarság (urak, nép) szembenállása akkor tudatosul, mikor hazaérkezik országjáró körútjáról. Megdöbbenti az országos nyomor, de az igazi csapás a magánembert éri, mivel Bánk bánnak Melinda a legfőbb: szerelmi házasságban él szép (spanyolos - ezért is figyelhetett fel rá Ottó) feleségével. Bánk az első felvonás alatt gyötrődik, képtelen a döntésre, a tudatos cselekvésre. Csapások sora éri: szemtanúja Ottó udvarlásának, kihallgatja Gertrudis kétszínű beszédét; akit felháborít Ottó esetleges kudarca, s inkább bátorítja őt.
A "tündéri láncok" széttépése
Biberach - most, hogy hazajött Bánk - inkább az erősebb fél oldalára áll. Az első felvonásbeli élmények zaklató hatása indítja el Bánk bán életének drámáját. Először zavarodottság lesz úrrá rajta: nem tudja mit tegyen, később azonban összeszedi magát, széttépi "tündéri láncait". Nem nagyúr többé, hanem ember: tetteit csak a haza és a becsület parancsa fogja irányítani.
Küzdelem kettős énje között
A továbbiakban drámai küzdelem bontakozik ki régi és új énje között: a nagy kérdés, hogy sikerül-e engedelmeskednie lelke utasításainak. A II. felvonásban elmegy az összeesküvők házába, Peturhoz. Átérzi ugyan a magyar urak panaszát, mégis lebeszéli őket terveikről. Itt tehát Bánk a nemesek közt a szegények képviselője. Nemsokára Biberach hozza a hírt, hogy Melinda és Ottó együtt vannak, Bánk siet haza, ám késve érkezik.
Hazugnak nevezi feleségét, az izgatja, hogy felesége hűtlen lett hozzá. Melindán a zavarodottság jelei mutatkoznak. Itt merül fel először Gertrudis megölésének szándéka, ez határozássá erősödik. Eldöntötte, hogy meg kell ölnie a királynét, s így bosszúálló lenne. Ettől az író megmenti őt, találkozik ugyanis Tiborccal, aki előadja híres panaszáradatát Bánknak, s minden sérelmeik okaként Gertrudist jelöli meg.
A végső tetthez, a királyné meggyilkolásához a nép szenvedései adták meg a végső lökést, Bánkban a személyes sérelem fölé kerekedik a Peturok és a Tiborcok együttes panasza.
A IV. felvonásban lezajló tettének ítéletét a haza (Peturok, Tiborcok) és a becsület (Melinda) együttes parancsa kényszerítette ki: tette jogos volt, ahogyan ezt később a király is elismeri.
Nemzeti hős - lelki halott
Az V. felvonás gyászjelenetében Bánk újra magabiztos, büszkén és öntudatosan vállalja a gyilkosságot: Gertrudis koporsójára vágja a királyi hatalom jelét. Bánk legfőbb célja itt, ebben a helyzetben az, hogy bebizonyítsa tette jogosságát: Gertrudis halála szükségszerű volt, különben polgárháború pusztította volna el az országot. A király igazat ad Bánknak, ám ő ekkor már lelkileg halott.
Bánk tragikumának értelme: magányos harc a világ gonoszsága ellen.
"Király, / a büntetés már ennek irgalom."