A líra átalakulása a 19. század második felében
Az írók közérzete
A 19. század második felében - elsősorban Franciaországban - a költészetnek egy egészen új felfogása alakult ki. Victor Hugo vagy Petőfi a költőben prófétát látott, meggyőződésük volt, hogy a művészetnek társadalomformáló szerepe van. A század második felében a polgári társadalom írói kiábrándultan fordultak el saját koruk eszmény nélküli világától. "Gyűlölöm koromat"- vágta a világ szemébe de Lisle (dö lill), a parnasszisták vezéralakja.
Az alkotókat tömény pesszimizmus járta át. Tagadták a művészet társadalmi szerepét, ellenségesen fordultak szembe a társadalommal, magányosokká váltak. A "művészet a haladásért" elvével a "művészet a művészetért" elvét állították szembe. Az irodalmat visszahelyezték a Parnasszusra, a tiszta formák és tiszta eszmények világába.
Új lírai témák
A lírikusok új témaként fedezték fel a belső "lelki tájat", a lélek mélységeinek bonyolultságát. Megváltozott a lírai kifejezés hagyományos eszköztára, a versek titokzatossá, sejtelmessé váltak.
Stílusirányzatok
Impresszionizmus
Ez valójában betetőzése volt annak a természetelvű ábrázolási módnak, amely már a reneszánsztól kezdve jelen van a művészetekben. A festők a pillanatnyi benyomást (impresszió - benyomás) akarták rögzíteni. Az irodalmi impresszionizmus a leírásokban erőteljes atmoszférateremtő hatásokat kívánt közvetíteni.
Szecesszió
Képzőművészeti, iparművészeti eredetű stílusirányzat 1890 és 1910 között. A művészek saját céljuk elérése érdekében kiváltak (szecesszió - kivonulás), a historizáló stílusok ellenhatásaként jött létre. Jellemzője a dekorativitás, a lendületes vonalvezetés.
Szimbolizmus
A modern életérzések irányzataként alakult ki a szimbolizmus. A szimbolizmus nem azonos a szimbólumok használatával. A szimbólum (ismertetőjel) vagy jelkép ősrégi szókép: valamely gondolati tartalom érzékletes képpel való kifejezése.
A szimbolizmus a tapasztalati jelenségek mögött megsejtett jelentéstartalmak érzékletes képsorral való kifejezése. A kép csak megsejtet, sugall valamilyen nem tudatosított érzést, mélyebb, többértelmű jelentéstartalmat.