Az 1840-es évek közepére Magyarországon mind a maradi, mind a haladó erők pártokba tömörültek. Először, 1846-ban az udvar politikáját támogatók pártja, a konzervatív párt jött létre Gróf Apponyi György vezetésével. 1847-ben megalakult az ellenzéki párt is Gróf Batthyány Lajos vezetésével. Programjai az úgynevezett ellenzéki nyilatkozat, melyben a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést és az ősiség eltörlését követelte.
A két párt erőpróbája az utolsó rendi országgyűlésen volt 1847-48-ban, ahol csak mérsékelt reformok születtek. Az hogy Magyarországon 1848-ban forradalom robbant ki, a renden kívüli erőknek köszönhető, valamint annak, hogy 1848. február 27-én Párizsban kitört a forradalom, mely átterjedt egész Európára.
Március 3-ára a Párizsi forradalom híre eljutott Pozsonyba, ahol Kossuth megfogalmazta felirati javaslatát, melyben jobbágyfelszabadítást, közteherviselést és független felelős nemzeti kormány követel. A javaslatot mind az alsó, mind a felsőtábla is elfogadta és egy országgyűlési küldöttség, vitte Bécsbe, hogy a király aláírásával szentesítse. Közben március 13-án Bécsben is kitört a forradalom, aminek hatására V. Ferdinánd aláírta a felirati javaslatot. A bécsi forradalom híre március 15-ére eljutott Pestre, ahol lejátszódtak a forradalmi események, melyben a kezdeményező szerepet a márciusi ifjak (Petőfi, Irinyi, Jókai, Bulyovszki, Vasvári) játszották. Közben az országgyűlés Pozsonyban törvényalkotó munkába kezdett, az új törvényeket V. Ferdinánd április 11-én aláírásával szentesített.
Az 1848-as áprilisi törvények
1. Eltörölték az ősiség törvényét.
2. Felszabadították a jobbágyokat, azonnali és kötelező örökváltsággal.
3. A választójogot a korabeli Európába egyedülállóan alacsony vagyoni cenzushoz kötötték. (minden egynegyed telekkel rendelkező jobbágy választó és választható volt.
4. Cenzúra eltörlése.
5. Közteherviselés.
A nemzeti függetlenségünk legfőbb biztosítéka: a népképviseleti alapon választott országgyűlés és a független felelős magyar kormány, melynek elnöke Gróf Batthyány Lajos. Kossuth a pénzügyminiszteri tárcát, Deák az igazságügyi, Széchenyi pedig a közmunkaügyi tárcát kapta.
1848. április végén lépett hivatalba az új kormány, melynek programja a rend és a béke biztosítása volt. Meg kellett szilárdítani a forradalom eredményeit, ezt viszont két erő akadályozta meg, a bécsi udvar és a nemzetiségek.
A bécsi udvar 1948. márciusában csak kényszerűségből engedett, csak az alkalmat várta hogy visszamondhassa mindazt, amit a király esküjével is szentesítet. Még nem lépett fel nyíltan a forradalom ellen, de arra bíztatta a nemzetiségieket (Szerbek, Horvátok, Románok), hogy forduljanak a magyarok ellen. 1848. nyarán már véres harcok folytak a Dél-vidéken a Szerbekkel és Dráva mögött támadásra készen állt Jellasics, a horvát bán. A kormány politikai támasza ebben a helyzetben, az 1948. júniusában választott új népképviseleti országgyűlés volt, mely megtette az első védelmi intézkedéseket. Kossuth javaslatára az országgyűlés megszavazott 200 ezer újoncot és a felállításához szükséges hadihiteleket, valamint fölállították az első 10, önkéntesekből álló honvéd zászlóaljat.
A szembenálló erők 1848. szeptemberében nyíltan is összecsaptak. Az udvar biztosítására Jellasics 40 ezer emberével átkelt a Dráván és rabolva, fosztogatva elindul Buda felé. A Batthyány kormány lemond, helyét az Országos Honvédelmi Bizottmány veszi át, melynek elnöke Kossuth lesz. Az OHB vállalja a forradalmi honvédelmet. Szeptember 29-én a velencei-tavi Pákozd mellet, a javarészt újoncokból és felkelőkből álló magyar sereg megállította Jellasicsot. A bán az oldalvédelmet hátrahagyva elmenekült az országból.