IV. Béla halálát követően a feudális urak féktelenül harcoltak egymás és a király ellen. Különösen azok a hatalmas földbirtokosok versengtek egymással, akik egész országrészeket tartottak hatalmuk alatt. A kiskirályok elfoglalták egymás és a király várait, földúlták egymás birtokát, elrabolták egymás jobbágyait. Növelte a zűrzavart, hogy 1301-ben kihalt az Árpád-ház. Emiatt ádáz küzdelem indult a trónért. Ezekben a harcokban legtöbbet a jobbágyok szenvedtek. A kiskirályok a jobbágyfalvakat fölégették, letarolták a jobbágyok keservesen megmunkált földjeit. A zűrzavar már-már az ország széthullásával, részekre szakadásával fenyegetett. Ezért a földesurak közül is egyre többen kívánták a rend helyreállítását, ez érdekében állt az egyháznak és a városoknak is.
I.Károly (Károly Róbert 1308-1342)
Miután az Árpád-ház kihalt, véres küzdelem indult meg a magyar trónért. Az idegen királyjelöltek arra hivatkozva, hogy leányágon az Árpádoktól származnak. A főúri csapatok igyekeztek az ádázul dúló trónviszályokból is hasznot húzni. Mindig azt a jelöltet támogatták, aki nem veszélyeztette hatalmukat. E küzdelemből az Anjou-házból származó Károly Róbert került ki győztesen. Uralomra jutását kívülről a pápa és a gazda itáliai városok, az országban pedig az egyháziak támogatták. Károly Róbert megkoronázása után a királyi hatalom még sokáig gyenge lábakon állt. Az új király éveken keresztül kemény küzdelmet folytatott a kiskirályokkal. A király kihasználva, hogy a nagyurak egymással is állandó harcot vívtak, külön-külön törte meg hatalmukat. E küzdelmekben egyes főnemeseken kívül főként a kialakuló városok polgárságára támaszkodott. A leghatalmasabb kiskirály, Csák Máté (1321) halála után Károly Róbert uralkodói hatalma az egész országban megszilárdult, és lassan-lassan újra helyreállt hazánk területi egysége. A levert kiskirályok birtokainak zömét a király hű segítői között osztotta szét. Az új nagybirtokosok évtizedekig mindenben támogatták az Anjouk törekvéseit. Az új nagybirtokos osztály létrejötte tette lehetővé, hogy újjászervezze, megerősítse az ország védelmi erejét. Az Árpád-korban a királyi hadsereg zömét a várkatonák alkották, akiket a király parancsára várispánok vezettek hadba. Károly Róbert haderejét az ország legnagyobb birtokosai állították ki. A király ugyanis megengedte , hogy a nagybirtokosok saját katonasággal rendelkezzenek, s csapataikat saját zászlajuk alatt vezessék az ország hadába. Az ilyen főúri seregeket bandériumoknak nevezték. A bandérium jelentése „zászló alá gyűlt sereg”. a királynak is volt saját bandériuma. Az új hadszervezet, a banderiális hadsereg nagyon megnövelte a magyar haderő ütőképességét. Károly Róbert gazdaságilag is igyekezett megerősíteni a királyi hatalmat. Ebben az időben az ország legfőbb természeti kincse az arany és az ezüst volt. Nem véletlen hogy a király a bányászat fellendítésével akarta a királyi kincstárat megtölteni. Annak a nemesnek, akinek a földjén aranyat vagy ezüstöt találtak, eddig semmi haszna nem volt abból. A földesurak nem voltak érdekeltek a bányák nyitásában, ezért sokszor eltitkolták, ha birtokaikon érclelőhelyre bukkantak. A király a bányákból származó haszon, a bányabér egyharmadát átengedte a földesúrnak. A sok arany és ezüst tett lehetővé, hogy a király külföldi mintára nemesfémtartalmú pénzeket, aranyforintot és ezüstgarasokat veressen. A megélénkült kereskedelmi forgalom ugyancsak szaporította a király bevételeit. A magyar kereskedők mezőgazdasági és bányatermékeket szállítottak külföldre, onnan pedig selymet, posztót, fűszereket és fémárúkat hoztak az országba. Az országhatáron minden kereskedőnek vámot kellett fizetnie: az értékének harmincad részét. Ezért nevezték ezt a jövedelmet harmincadnak. Károly Róbert telkenként rendszeresen megadóztatta a jobbágyokat is. Ezt a jövedelemforrást másképpen kapuadónak nevezték. Az első Anjou-házi uralkodó gazdasági intézkedése nyomán növekedtek a királyi bevételek, megtelt az előző évtizedekben csaknem mindig üres királyi kincstár. Az uralkodó hatalma megerősödött. Károly Róbert jó kapcsolatokat alakított ki északi szomszédainkkal. A cseh és lengyel királyt. 1335-ben találkozóra hívta meg Visegrádra. Ebben az időben Bécsnek árúmegállító joga volt. Ez azt jelentett, hogy az ott áthaladó kereskedők kénytelenek voltak áruikat a bécsieknek felkínálni, s csak azt vihették tovább, amire azok nem tartottak igényt. Ezért a három uralkodó Bécs megkerülésével új kereskedelmi útvonalat jelölt ki. A visegrádi találkozón abban is megállapodtak, ha bármelyik országra ellenség tör, a többiek a segítségére sietnek. A lengyel király pedig még azt is megígérte, hogy ha trónörökös nélkül halna meg, trónját Károly Róbert fiára, Lajosra hagyja.
I.Lajos (Nagy Lajos 1342-1382)
Károly Róbert erős országot, jól szervezett államot hagyott fiára, I. Lajosra. Teli a kincstár, elcsendesültek a főurak viszályai, a király szilárd külső szövetségesekre számíthatott. Nagy Lajos uralkodása alatt tovább fejlődött Magyarország gazdasági és kulturális élete. A 14. század közepén hazánk Kelet-Közép-Európa egyik leggazdagabb, legerősebb országa volt. I. Lajos sorozatos hódító hadjáratai nem hoztak tartós sikert. A hódító hadjáratok alaposan próbára tették az ország teherbíró képességét. A balkáni népek ellen vezetett hadjáratok kevés eredménnyel jártak. Ugyanakkor a Balkán délkeleti szélén új, félelmetes ellenség tűnt fel: a török. Lajost 1370-ben Lengyelország királyává koronázták. Ez azonban egyik országának sem kedvezett. Az uralkodó képtelen volt mindkét országot erős kézzel vezetni, s különösen Lengyelországban elharapódzott a fejetlenség, a széthúzás. A hódító hadjáratok miatt a jobbágyok terhei megnövekedtek. A fokozódó földesúri kizsákmányolás ellen a parasztok elköltözéssel, szökéssel védekeztek. Ha súlyosnak érezték a különböző szolgáltatásokat, főként termény- vagy az egyre több helyütt szedett pénzadót, fölkerekedtek, s olyan földesúrnál telepedtek meg, aki kevesebbet követelt tőlük. A jobbágyokat még a nagy pestis járvány is tizedelte. Ez is oka volt annak, hogy a kevés jobbággyal rendelkező köznemes egyéb jövedelem híján csak az adóterhek emelésével gyarapodhatott. A főurak a hódító háborúk folytán ismét nagy hatalomra tettek szert, s birtokaikat nemegyszer a köznemesek rovására növelték. Ezért Nagy Lajos arra kényszerült, hogy 1351-ben törvényt hozzon a köznemesek védelmére. Hogy a nagybirtokosok ne kedvezhessenek a birtokaikra költözőknek, a kilencedtörvény elrendelte, hogy minden földesúr köteles behajtani jobbágyai termésének egytized részét. Ez a rész a kilencedik tized, hiszen a tizedik tizedet már Szent István óta az egyháznak kellett fizetni. A törvény kimondta, hogy ha valamelyik nemes nem szedné be a kilencedet, annak birtokán a király szedeti be saját szükségletre. Az ősiség törvénye szerint a nemes ősei földjét csak rokonaira hagyhatta, nem adhatta, nem ajándékozhatta el. Ha a család kihalt, a birtok visszaszállt a királyra. Így biztosította az uralkodó a köznemesek birtokainak sérthetetlenségét. Az 1351. évi törvény egy másik intézkedése följogosította a földbirtokosokat, hogy úriszékükön maguk ítélkezhetnek a birtokaikon élő jobbágyok fölött. A legnagyobb földesurak pedig pallosjogot nyertek, ami azt jelentette, hogy alattvalóikat halálra ítélhették, s az ítéletet végrehajthatták. Az ilyen főnemesek birtokukon akasztófát és vesztőhelyet állítottak fel. A gyakori külhoni hadjáratok ellenére az ország belső rendje továbbra is szilárd maradt. A Károly Róbert idején megteremtett nyugalom kedvezően hatott a földművelés és a városi élet fejlődésére. A mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem fellendülése pezsdítően hatott a kultúrára is. A király és a legnagyobb főurak udvarában elterjedt a lovagi életmód és kultúra. A 14. században számos lovagvár épült. Itt lovagi tornákat is rendeztek, ahol a lovagok felmérhették ügyességüket és jártasságukat a fegyverforgatásban. A krónika írok örökítették meg az uralkodó legdicsőbb cselekedeteit. A Képes krónika az Árpád-házi királyok és Károly Róbert uralkodása alatti legjelentősebb eseményeket dolgozza föl. Ebben az időben különösen a városokban egyre több gótikus stílusú templomot és lakóházat emeltek. Bővült az iskolák hálózata. A kolostori iskolák mellett egyre több városban, sőt faluban alapítottak iskolát. Sok fiatal jutott el külföldi egyetemekre. Lajos király 1367-ben Pécsett megalapította hazánk első egyetemét. Az Anjou-házi uralkodók idején az egyházi kultúra mellett megjelentek a világi műveltség egyes elemi.