A XIX. század utolsó harmadára kialakultak a gazdasági és politikai érdekszférák, illetve a tengerentúli befolyási övezetek.
Anglia: Nagy gyarmatbirodalommal rendelkezik, vagy mint a pénzügyi és kereskedelmi világ vezetője. A világ legnagyobb hadiflottájával őrködik gyarmatai (India, Egyiptom, Nigéria) és kereskedelmi hatalma felett. Külpolitikájának célja: az európai kontinentális egyensúly fenntartása Németo., Franciao. és Oroszo. között, gyarmatainak megőrzése illetve új birtokok szerzése. Sikeres lehet, ha flottája megőrzi vezető szerepét és jól működő diplomáciával sikerül szövetségi rendszereket kialakítania a rivális nagyhatalmakkal szemben.
Franciaország: Jelentős gyarmattartó, gazdaság főleg a 19. sz. végén dinamikusan fejlődik. Európában az 1870-71-es francia-porosz háborúban elvesztette kontinentális vezető szerepét. Külpolitikájának célja: a vezető szerep visszaszerzése, visszavágás Németo.-nak (revans politika) gyarmatainak védése és kiterjesztése. E téren Angliával vannak konfliktusai (fasodai válság). Az egyre erősödő Németo. komoly veszélyt jelentett a francia gyarmatbirodalomra és gazdaságra. A francia diplomácia tudta, hogy az ellentétek békés eszközökkel nem oldhatók fel, ezért egy németellenes szövetségi rendszer kialakítását tűzte ki célul.
Oroszország: Területe óriási, lakossága rendkívül nagyszámú. Gazdasági, társadalmi viszonyai elmaradottak, feudális jellegűek. A krími háborúban elvesztette nagyhatalmi presztízsét. A század második felére jellemző a dinasztikus expanzió, amely terjeszkedést jelent a cár személyes hatalmának növelése érdekében. A terjeszkedés iránya: Közép-Ázsia. Szibéria és a Kaukázuson túli területek. Külpolitikájának célja: A válságban lévő Töröko. hatalmi helyének betöltése a Balkánon és Kis-Ázsiában. Ezúton a Fekete-tengeri szorosok megszerzése, hogy az országnak is legyen melegtengeri kikötője. Az orosz politikai propagandának fontos része pánszlávizmus gondolata, amely a világon élő összes szlávnép egyesülését jelenti egy nagy szlávbirodalomban, amely vezető politikai hatalom lenne. Ezért lépett fel Oroszo. a balkáni szláv népek "védelmezőjeként".
Németország: 1871-ben egyesült ismét egységes politikai állammá. Gazdasága a legdinamikusabban fejlődik. A német ipar korszerű technológiával, jelentős szakembergárdával néhány évtized alatt veszedelmes vetélytársa lett a klasszikus kapitalista gazdaságoknak. Gyarmatbirodalma korlátozott kiterjesztésű, amelynek területét csak a többi nagyhatalom rovására tudta volna növelni. Külpolitikájának célja (1896-tól) teljes európai hegemóniaterjeszkedés a közelkeleten, német befolyási övezet Közép-Európában, gyarmatainak növelése. Ennek érdekében nagyarányú flottaépítési akciót kezdett és jelentősen növelte fegyvergyártását. A német vezetés a századfordulón már nyílt birodalomépítő külpolitikát folytatott. Nyilvánvalóvá vált, hogy hatalmi igényeit a diplomácia útján nem tudja érvényesíteni és hamarosan a fegyvereké lesz a döntő szó.
Osztrák-Magyar Monarchia: Nagy területű soknemzetiségű monarchia. Súlyos belpolitikai gondjai vannak (gazdasági, nemzetiségi kérdés, társadalmi ellentétek). Külpolitikájának célja: politikai befolyás a balkánon és igazodás Németország közelkeleti terjeszkedéséhez. Egy összefüggő szövetségi területet képzeltek el Németo.-n a Balkánon át Kis-Ázsiáig. A Monarchia fennmaradását Ettől a szövetségtől remélte.
Szövetségi rendszerek:
1. Központi hatalmak: 1879-ben Németo. Bismarck elképzelései alapján hozta létre a kettős szövetséget az Osztrák-Magyar Monarchiával Oroszo. ellen. 1882-ben Németo., a Monarchia és Olaszo. között létrejött az ún. hármas szövetség, amelyhez Olaszo. azért kapcsolódott, mert Franciao. útját állta Észak-afrikai terjeszkedésének. De ez nem volt stabil szövetség, mivel a szerződésnek volt egy olyan kitétele, hogy érvénytelen a szövetség, ha az Anglia elleni háborúhoz vezetne. Németo-nak tehát csak a Monarchia maradt a stabil szövetségese.
2. Antant hatalmak: 1893. Francia-orosz katonai szerződés. 1904. Anglia rendezte gyarmati ellentéteit Franciao-gal és megkötötték az entente cordiale-t, a szívélyes megegyezés elnevezésű szerződést (antant). 1907. Angol-orosz katonai szerződés. E szerződésekkel kialakult az antanthatalmak tömbje. A szerződések lényege, hogy az egymás elleni konfliktusokat békés úton oldják meg és háború esetén közösen lépnek fel ellenségeikkel szemben.
3. Hadüzenetek: Gavrilo Princip 1914. június 28-án lelőtte Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét. Július 23-án a Monarchia demarsot (erőteljes tiltakozást) küldött Szerbiának, aki ezt visszautasította. Július 28-án a Monarchia hadat üzent Szerbiának. Németo. alkalmasnak ítélte a helyzetet a háború kirobbantásához. Szövetségi kötelezettségeikhez híven a nagyhatalmak hadba léptek.
-
Augusztus 1.: Németo. hadüzenete Oroszo-nak.
-
Augusztus 3.: Németo. hadüzenete Franciao-nak és Belgiumnak.
-
Augusztus 4.: Anglia hadüzenete Németo-nak.
-
Augusztus 5.: Monarchia hadüzenete Oroszo-nak.
-
Augusztus 12.: Monarchia Anglia, Franciao. ellen.
-
Augusztus 23.: Japán hadüzenete Németo-nak.
Az USA Olaszo., Románia és Bulgária semlegességi nyilatkozatot tett.
Erőviszonyok:
- Központi hatalmak előnyei: Összefüggő terület, így könnyebben lehet a csapatokat mozgósítani, élelmet, fegyvert szállítani.
Hátrányai: Nincs elég nyersanyag felhalmozva egy elhúzódó háború esetére. Kétfrontos háborút kell vívni.
- Antanthatalmak előnyei: jelentős gyarmatbirodalmuk szinte kimeríthetetlen nyersanyagbázist jelent. Nagyobb a felhalmozott fegyverkészlet.
Hátrányai: Egy gyors erejű támadással legyőzhetők, mert szárazföldi hadseregeik gyengébbek.
A háború menete:
A német katonai doktrína lényegét a kétfrontos háború elkerülése képezte. Ebből eredt az ún. villámháborús terv (Schliffen-terv): rövid idő alatt a német csapatok legyőzik Franciao-t, a Monarchia Szerbiát, majd egyesült erővel megadásra kényszerítik Oroszo-t. Az eredeti célkitűzések azonban kudarcot vallottak, s Németo. Franciao-val állóháborúra kényszerült. A német támadás 1914. szeptember közepén a marne-i csatában megtorpant. Az orosz mozgósítás hamarabb befejeződött, mint azt a németek gondolták, így a német hadseregnek többfrontos háborút kellett vívnia. Kelet-Poroszo-ban viszont jelentős győzelmet arattak a német egységek az orosz katonai erők felett. A Monarchiatámadás Szerbia ellen kudarcot vallott. A diplomácia mindkét oldalon a szövetségek kiszélesítésére törekedett. Augusztus végén Japán hadat üzent Németo-nak. Az oroszok elfoglalták Kelet-Galíciát, októberben pedig a Török Birodalom lépett be a központi hatalmak oldalán a háborúba. Az európai háború világméretűvé szélesedett. 1915. májusában Olaszo. is belépett a háborúba az antant oldalán, s így a Monarchia egy harmadik fronton is harcokra kényszerült. A nyugati villámháború kudarca után a központi hatalmak 1915-ben a keleti arcvonalon akarták döntésre vinni a háború kimenetelét, s bár jelentős katonai fölényt értek el, a végső győzelmet nem sikerült kivívniuk. Bulgária belép a háborúba a központi hatalmak oldalán szeptemberben, októberben a Monarchiával együtt legyőzik Szerbiát. 1916. nyarán a franciao-i Verdun erődjének sikertelen német megtámadása után, (1916. február, anyagcsata) az antanthatalmak kezébe ment át a stratégiai kezdeményezés a keleti és nyugati egyaránt, leszámítva a román frontot, ahol a központi hatalmak arattak győzelmet. 1916. júniusában Bruszilov orosz tábornok vezetésével váratlan offenzíva bontakozott ki a keleti fronton Galíciában. A támadást a német-osztrák-magyar erők visszaverték.