A görög társadalom a Kr. E. VIII-VII században.
Az ipar és a kereskedelem fejlődése és a pénzhasználat kialakulása növelte az arisztokrácia gazdasági és politikai hatalmát, viszont megnehezítette a parasztság helyzetét. A kisparaszti birtok nem győzte a versenyt az arisztokrata nagybirtokkal, s mind jobban eladósodott. Az arisztokraták növelni akarták birtokaikat és ehhez nagy munkaerőre volt szükségük. Ezért a fizetni nem tudó parasztoknak nem csak a földjüket vették el, hanem saját maguk rabszolgájává is tették. Ezt nevezzük adós rabszolgaságnak. Az eladósodás azonban olyan mértékű volt, hogy a nagybirtokosok már nem tudták a föld nélkül maradt tömeget foglalkoztatni. Ezért ezek az emberek kénytelenek voltak megélhetés céljából kivándorolni. Így jöttek létra a Fekete- és Égei-tenger partvidékén, valamint a mai Olaszország területén görög telepek. A gyarmatosítás fejlesztőleg hatott az iparra és a kereskedelemre. Ezáltal megnőtt az addig jelentéktelen iparos- és kereskedőréteg gazdasági súlya. A hatalom viszont az arisztokrácia kezében volt, azért az iparosok és a kereskedők összefogtak a parasztsággal. A társadalomnak ezt a részét nevezzük köznépnek, vagyis démosznak. A démosz célja egyértelmű: a politika egyenjogúság elérése.
Athén a Kr. E. VIII-VII században.
Nagyjából ezen az úton halad Athén fejlődése is. Az örökletes királyságot arisztokratikus köztársaság váltotta föl. Az állam élén kilenc, évente váltakozó, arisztokrata származású tisztviselő, az arkhón állt. Mellettük állt a volt arkhónokból álló tanács. A politikai hatalmát itt is az arisztokrácia tartotta kezében. Az adósrabszolgaság, a politikai jogfosztottság miatt elkeseredett démosz nyomásásra Kr. E. 621-ben Drakón írásba foglalta a törvényeket. Ezek a törvények szigorúak voltak, s túlnyomórészt az arisztokrácia érdekeit szolgálták. Drakón viszont nem szüntette meg az adósrabszolgaságot, azért a társadalmi harcok egyre élesedtek. Végül Kr. E. 594-ben az arisztokrácia és a démosz közös megegyezéssel Szolón arkhónra bízta azt a feladatot, hogy az állam ügyeit rendezze. Szolón olyan államrendet tartott helyesnek, ahol az emberek szabadok, függetlenek, ahol az egyénnek joga és kötelessége is egyben hogy a közösségre hasson, de felelős a tetteiért és a szavaiért, s ne akarja kivonni magát a közösséget érintő feladatok, terhek vállalása alól sem. Tehát az egyén és a közösség viszonya kölcsönös.
A Türannisz
A démosz és az arisztokrácia közti harc során a legtöbb poliszban bizonyos egyensúlyi helyzet alakult ki. Az arisztokrácia birtokolta a földek és politikai hatalom nagy részét, de az ipar és a kereskedelem a démosz kezében volt. Az arisztokraták már nem tudták szilárdan a kezükben tartani a politikai hatalmat, a démosz viszont még nem olyan erős, hogy meg tudja ragadni a politikai hatalmat. Ebben az egyensúlyi helyzetben egyes arisztokraták, akik maguk is érdekelve voltak a kézművesség és a kereskedelem fejlődésében, a démoszra támaszkodva erőszakos úton ragadták magukhoz a hatalmat, és hatalmukat az arisztokrácia háttérbe szorításával gyakorolták. Ezt a rendszert nevezzük türannisznak, a rendszer élén álló személyt türannosznak.
Ahhoz viszont, hogy a démosz gazdaságilag tovább tudjon fejlődni, a politikai hatalmat is birtokába kellett vennie. A türannisz ezt nem engedte, s így a démosz fejlődésének gátjává vált: ezért el kellett buktatnia. A feszültség egyre nagyobb lett, végül az athéniak Kr. E. 510-ben elűzték a türanoszokat.
Kleiszthenész és a démosz győzelme
A türannoszok elűzése után Kleiszthenész szervezte újjá az államot. Attika lakosságát területi alapon 10 phüllébe osztotta. Minden phüllé három részből állt. Az egyik volt a városban, a másik a tengerparton, a harmadik a szárazföld belsejében. Minden phülle 50-50 tagot küldött az 500-ak tanácsába. Az 500-ak tanácsa vitatta meg az előzőleg a népgyűlés elé kerülő törvényjavaslatokat. A tanács tagjai és a tisztviselők egy évig maradtak hivatalban, és ez alatt fizetést kaptak. A hatalom birtokosa a népgyűlés lett, melynek minden teljes korú athéni polgár tagja volt. Ez hozta a törvényeket, választotta a tisztviselőket, döntött háború és béke kérdésében. Az athéni nép tehát önmagát kormányozta. Az athéni polgárok így nem csak szabadok, de lényegében politikailag egyen jogúak is lettek, ami eddig csak az arisztokráciát illette meg, azt most minden szabad polgárra kiterjesztették. A démosz és az arisztokrácia osztályharca a démosz politikai győzelmével végződött, megvalósult a démosz uralma, a demokrácia.