Hogyan lesz Róma "a hét domb" városából egy világbirodalom központja?

Dél-Itália meghódításával a félszigetet délről övező tenger római kereskedelmi érdekterület lett. Ezt az érdekeltséget azonban zavarta a görög és karthágói kézen lévő Szicília. Róma nem békült meg ezzel a helyzettel és az első kínálkozó alkalmat felhasználta Szicília bekebelezésére. A háború kirobbantására egy jelentéktelen incidens szolgált ürügyül. Egy zsoldoscsapat Syracusae-val (Szirakuzé) támadt vitájában Karthágó, illetve Róma segítségét kérte. Így törtek ki az ún. pun háborúk, amelyek több mint száz évig tartottak. Punoknak Karthágó lakóit nevezték. A háború kitörésekor Karthágó látszott erősebbnek. Valójában azonban kezdettől fogva Róma oldalán volt a kezdeményezés és az erő is. A küzdelem első szakaszában, az első pun háborúban (i.e. 264–241) Róma volt fölényben a szárazföldön, és csakhamar elfoglalta Szicília nagy részét. A karthágói flotta is csődöt mondott. Néhány éves hadakozás után római sereg szállt partra Afrikában Karthágó ellen. Az inváziós sereget azonban sikerült szétverni. Ez azonban csak átmeneti siker volt, mert Rómának végül sikerült teljes blokád alá vonni Nyugat-Szicíliát. Amikor a felmentő karthágói hajóhad is kudarcot vallott, Karthágó békét kért. A római békediktátum több birtokától is megfosztotta Karthágót, és hadisarc megfizetésére kényszeríttette. Karthágó azonban hamar felépült súlyos vereségéből a hispániai ezüstbányák révén. A második pun háborút (i.e. 218–201) "Hannibáli háború"-nak nevezték. Hannibál látta, hogy Róma visszaszorítására Karthágó önmagában nem elég erős, ezért egy szövetségi rendszert kellett létrehozni. Elsősorban a gallokra számított. Megnyerésük érdekében vállalta az alpesi átkelést is. A gallok tömegesen csatlakoztak hozzá, de a népfelkelés elmaradt. A Rómaellenes blokk nem állt össze. Katonai szempontból azonban Róma súlyos helyzetbe került. A dél-itáliai Cannae-nál (kena) 80 ezer főnyi római sereg vérzett el Hannibál bekerítő gyűrűjében. De Róma mindig rendelkezett utánpótlással, így Hannibál villámháborúja tetőpontján kifulladt. Két-három évvel a Cannae-i vereség után ismét Róma kezében volt a stratégiai kezdeményezés. Az elpártolt szövetségeseket is visszahódította, megfosztva ezzel Hannibált az utánpótlástól, Karthágót pedig az ezüstbányák jövedelmétől. Hannibál erre hazatért, és teljes vereséget szenvedett (Zama, i.e. 202.) A Földközi-tenger nyugati medencéjében felszabadulva, Róma nagyobb figyelmet fordított a keleti medencére is. Mikor Makedóniának és Szíriának összefogása Egyiptom ellen Róma kárára változtatta volna meg keleten az erőviszonyokat, Róma először Makedóniára, majd Szíriára mért csapást. Amint véget ért a szíriai háború, Róma újból csatasorba állt az ismét erőre kapott Makedónia ellen és i.e. 148-ban megfosztotta függetlenségétől és római tartománnyá tette. Nemsokára a görögök is hasonló sorsra jutottak. Rómának a kelettel szemben tanúsított demonstrációja nyilvánvalóvá tette, hogy a római külpolitika a legyőzött államok függetlenségének megsemmisítésére törekszik. Ez a politika semmi jót nem ígért a legyőzött, de meg nem semmisített Karthágónak. Mikor pedig Karthágó Róma engedélye nélkül fegyvert fogott a területére betörő numidák ellen, ezt Róma a békeszerződés megszegésének nyilvánította és hadat üzent a városnak. A harc eleve kilátástalan volt. A római sereg rohammal foglalta el várost. A város falait lerombolták és az elfoglalt területeket Africa néven provinciává, szervezték. Ezzel lényegében a Földközi-tenger egész vidéke római uralom alá került.