Hunyadi János
Zsigmond halála után ismét föléledtek a trónviszályok. A törökök nem késlekedtek kihasználni a zűrzavaros belső helyzetet. Az ország déli és keleti részén egymást érték a pusztító betörések. Hunyadi János erdélyi vajda volt az első magyar politikus, aki fölismerte a török veszély nagyságát, az 1440-es évek elején sikeresen védekezett, majd támadásba vitte seregét a hódítók ellen.
A török szultán 1442-ben nagyobb portyázó hadat küldött Erdély feldúlására. Az erdélyi sereg Hunyadi vezetésével fölvette a küzdelmet, de vereséget szenvedett. Hunyadi néhány nap alatt újjászervezte a sereget, s fegyverbe szólította a parasztokat és a városlakókat is. A népfelkelőkkel, a fenyegetett területek fegyvert ragadó paraszti és polgári lakosságával kiegészítve néhány nap alatt az eddiginél jóval nagyobb számú magyar fegyveres állt harca készen. A Gyulafehérvár melletti csatában Hunyadi új hada vereséget mért a betolakodókra. A törökök fölött aratott győzelmek Európa-szerte ismertté tették Hunyadi nevét. Hunyadi a sikereken felbuzdulva támadást indított. 1443 őszén az ifjú I.Ulászló király (1440-1444) vezérletével 30 ezer főnyi sereg kelt útra a Török Birodalom belseje felé. A sereg magvát korszerűen felszerelt zsoldosok, pénzért harcoló, jól képzett katonák alkották. Ezeket Hunyadi saját jövedelméből, királyi és külföldi segélypénzekből fizette. Az elővédben harcoló Hunyadi egymás után szórta szét az ellene vonuló török csapatokat. A Balkán népei felszabadítóként fogadták Hunyadi hadait. A diadalmasan előretörő sereg elfoglalta Szófiát, és eljutott a Balkán-hegység hágóiig. Itt azonban súlyos akadályokba ütközött. Beállta fagy, s a különben is nehezen járható hegyi utakon jégkéreg képződött. Hunyadi, miután az áttörés minden lehető módját megkísérelte, rendezetten hazavezette katonáit. Bár az úgynevezett „hosszú háborúban” nem sikerült megütközni a szultáni sereggel és legyőzni azt, a vállalkozás jelentős eredményeket hozott. A hazánkkal szomszédos balkáni országok időlegesen kiszabadultak az oszmán igából, s Magyarország harcát támogatták. A szultán megalázó feltételekkel békét kért a magyar királytól. Bár I.Ulászló Nagyváradon aláírta a békét, a magyar sereg módszeresen készült az újabb támadásra. Pápai, velencei és burgundi hajók indultak a Boszporuszhoz, hogy megakadályozzák az Ázsiában hadakozó szultáni főerő visszatérését Európába. A terv azonban nem vált be, mire a magyar sereg Várnához ért, a szultáni had is az európai parton volt. Így a török haderő mintegy 50 ezer emberből állt, ami több mint kétszerese a 20 ezer főre becsült magyar haderőnek. Hunyadi a menekülés útját a gyors és rajtaütésszerű támadásban látta. Ulászló az ő tanácsára hallgatott, amikor elrendelte az ütközetet. Az első időben úgy látszott, a szerencse a magyaroknak kedvez. Megfutamították, majd üldözni kezdték a szárnyakon lévő török lovasságot. A szárnyakon elért sikerek azonban még nem jelentették a török sereg vereségét. Még volt egy nehéz feladat a magyar sereg részére. Meg kellett törni a janicsárok pihent erőit. Erre azonban nem kerülhetett sor, mert a dicsőségre vágyó fiatal király meggondolatlanul nekirontott a janicsárok falának. A magyarok, akárcsak máskor, most sem bírtak a török sereg közepén elhelyezkedő gyalogosokkal. Ulászló elesett, se ez zűrzavart okozott. A magyarokon általános rémület lett úrrá, a sereg teljesen felbomlott, menekült, ki hogyan tudott. Ekkor érkezett vissza hunyadi a török lovasság üldözéséből. A megbomlott trendet azonban már ő sem tudta helyreállítani és serege maradványaival maga is elmenekült. Bár a várnai csatában Hunyadi újra tanúbizonyságot tett hadvezéri képességeiről, bátorságáról. A magyarok alulmaradtak a több mint kétszeres túlerőben lévő ellenséggel szemben. A várnai csatavesztés és a király halála után Magyarországon ismét teljessé vált a fölfordulás. A legválságosabb időben Hunyadi Jánost kormányzóvá választották. Hunyadi igyekezett a belső rendet megteremteni, a különben főúri csoportokat semlegesíteni. Nagy gondot fordított a haderő fejlesztésére, seregét főleg külföldi zsoldosokkal erősítette meg. 1448-ban újabb balkáni hadjáratra indult a török ellen. A rigómezei csatában kemény küzdelem után ismét győzött a török túlerő. A sereg javarésze odaveszett, Hunyadi maga is nehezen vergődött haza. 1452-ben a kiskorú V.László (1444-1457) király személyesen vette át az ország irányítását, Hunyadi lemondott a kormányzóságról. Az ország első embere mégis Hunyadi maradt, ő rendelkezett a királyi jövedelmekkel és az ország haderejével. A törökök Szerbia leigázása után ismét Magyarország ellen indultak. A király és a főurak vajmi keveset tettek a védelem érdekében; Hunyadi magára maradt. A pápa azonban keresztes hadjáratot hirdetett a török ellen. Hunyadi és Kapisztrán János szerzetes hívó szavára a délvidéki magyar és szerb parasztok ragadtak fegyvert. 1456 nyarán II.Mehmed szultán hatalmas serege körülzárta az ország legfontosabb déli végvárát, Nándorfehérvárt. Ha Nándorfehérvár elvész, nyitva az út Buda felé. A török sereg kb. 100 ezer míg a magyar várvédők néhány ezren voltak. A vár kapitánya Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály volt. A törökök a Dunán egymáshoz láncolt hadigályákkal próbálták megakadályozni a vár megsegítését. Hunyadi csapatainak sikerült áttörni ezt a folyami zárat. Hunyadi be is vonult a várba és átvette a védelem irányítását. Mindig a legveszélyesebb pontokon tartózkodott, ezzel is bátorította társait. A törökök már a belső falat ostromolták, s a győzelem jeléül csaknem kitűzték a lófarkas zászlót. Egy Dugovics Titusz nevű katona azonban megragadta a török zászlótartót, és magával rántotta mélybe. A védők újabb elszánt ellentámadása kivetette a törököket a várból. Másnap a föllelkesült népfelkelők kitörnek a várból, s rajta ütöttek a török táboron. A szultán azonban legjobb erőivel a hátukba került és elvágta visszavonulásuk útját. Hunyadi ekkor lovasaival kitört a várból, elfoglalta és a törökök ellen fordította saját ágyúikat. A szultán két tűz kézé került és súlyos vereséget szenvedett. A várbéliek másnap arra ébredtek, hogy az ellenség nincs sehol. A győztesek örömét beárnyékolta, hogy a táborban kitört a pestisjárvány, sok mással együtt elragadta ez élők sorából történelmünk egyik legnagyobb alakját, a híres törökverőt, az Európa-szerte tisztelt Hunyadi Jánost. Sírja Gyulafehérvárott ma is látható.
Hunyadi Mátyás (1458-1490)
Hunyadi halála után a főúri ellenfelei elérkezettnek látták az időt, hogy leszámoljanak a nagy tekintélyű és vagyonos Hunyadi családdal. Sikerült is megnyerni tervüknek V.László királyt is. A király Budára csalta Hunyadi fiait: Lászlót és Mátyást, Lászlót elfogatta és kivégeztette. Ez országos fölháborodást váltott ki. A Hunyadi-ház hívei fegyveres szervezkedésbe kezdtek. V.László Prágába menekült és fogolyként magával hurcolta Mátyást is. Néhány nap mulva meghalt a fiatal király. Több külföldi trónkövetelő is akadt a megüresedett trónra, de kellő katonai erővel csak a Hunyadiak pártja rendelkezett. A köz- és kisnemesség többsége Mátyást akarta királlyá választani és ezt a főnemesek sem tudták megakadályozni. A királyválasztásra 1458 januárjában került sor. A főurak Budán tanácskoztak, a hadseregnyi fölfegyverzett köznemes Pesten gyülekezett. Mátyás nagybátyja, Szilágyi Mihály több ezer zsoldossal érkezett. A főurak jobbnak látták, ha nem ellenkeznek és akkor még csak 15 éves Hunyadi Mátyást megválasztották Magyarország királyává.
Az ifjú király hatalma kezdetben gyönge volt. Olyan erős ellenzéke volt az országon belül, hogy egyesek attól sem riadtak vissza, hogy az országot más, idegen trónkövetelőknek ajánlják föl. Mátyás azonban fiatal kora ellenére rendkívül határozottnak bizonyult. Kit fegyverrel, kit furfanggal, kit pénzzel bírt jobb belátásra. Még tulajdon nagybátyját, Szilágyi Mihály kormányzót is börtönbe záratta, mikor hírét vette, hogy ellene szervezkedik. Néhány év alatt sikerült hatalmát megszilárdítania. A belső rend helyreállítása után Mátyás a királyi hatalom és az ország védelmi megerősítésére fordította figyelmét. Erre nagy szükség is volt, hiszen a szultán Mátyás uralkodásának második évében kebelezte be Szerbia maradványait. Ezzel a Török Birodalom hosszú határszakaszon Magyarország szomszédja lett. Az erős királyi hatalom megteremtése érdekében átszervezte, megújította a központi királyi hivatalokat. Közülük különösen a kancellária töltött be jelentős szerepet. A kancellária állította ki a királyi okleveleket, itt késztették elő a rendeletek és törvényeket. A peres ügyekben a végső szót a királyi udvari bíróságok mondták ki. A hivatali munkát, amit valamikor csak egyháziak látták el, most szakképzett hivatalnokok végezték. Köztük egyre többen voltak, akiknek egész életükben ez volt a foglalkozásuk, ezért fizetést kaptak. Mátyás uralmának legerősebb támasza az 1470-es években kiépített zsoldossereg volt. A lovasokból, gyalogosokból, jó hírű tüzérségből és a dunai hajóhadból álló seregét, az ún. „fekete sereget” vasfegyelem tartotta össze. Mátyás „iskolájából” olyan kiváló vezérek kerültek ki, mint Kinizsi Pál. A központi királyi hivatalok és még inkább a zsoldoshadsereg fönntartása rengeteg pénzt emésztett föl. Ezért Mátyás ösztönözte az ipar, a kereskedelem és a városok fejlődését. Azt az elvet vallotta, hogy „ az országok dísze és ereje a városok gazdagságában és hatalmasságában vagyon”. Mivel azonban Magyarországon abban az időben kevés igazán gazdag város volt, Mátyás jövedelmének tetemes része a jobbágyokra kivetett súlyos állami adóból származott. Mátyás jövedelme megközelítette a korabeli angol és francia uralkodók bevételét. A törökök kisebb csapatai gyakran be-betörtek az ország velük határos területire. Mátyás hadai sikerrel verték vissza ezeket a támadásokat. Hogy a déli védelmi vonalat az uralkodó mindvégig szilárdan kezében tarthassa, nagy területeket foglalt el déli határunk mentén. Úgy látta, hogy a török balkáni uralmának megtöréséhez Magyarország ereje nem elegendő. Ugyanakkor a szomszédos Habsburg uralkodó azonnal fölborította a békét és megtámadta Magyarországot, mihelyt Mátyás a török ellen fordult. Mátyás viszont országa erejében bízva szerette volna hatalmát Csehország és az osztrák tartományok megszerzésével, majd a német-római császári cím elnyerésével növelni. Hadjáratokat vezetett Csehországba, Sziléziába, Ausztriába. Egy időre még Bécset is sikerült elfoglalnia; hódításai azonban nem jártak tartós eredménnyel. Fő célját, a német-római császári trón megszerzését nem sikerült elérnie.
„Meghalt Mátyás király, oda az igazság”- e szólásmondásban maradt fenn népünk emlékezetében ötszáz évvel ezelőtt élt nagy királyunk emléke. Pedig ő jobban megadóztatta népét, mint elődei. Uralkodása idején mégis minden jobbágy és városlakó nyugodtan dolgozhatott, gyarapodhatott. Kevésbé kellett tartania a földesurak és a külső hódítók rablásaitól, mint korábban. Fejlődő mezőgazdaságot, virágzó városokat, szervezett államot hagyott maga után. Uralma alatt Magyarország fejlődése tovább gyorsult, az ország az európai nagyhatalmak sorába emelkedett, a királyi udvar a korabeli művészet egyik központja lett. Mátyás király bőkezűen támogatta a tudományokat és a művészeteket. Budai és visegrádi palotáját külföldi mesterek építették át az új, reneszánsz stílusban. A király Európa-szerte ismert könyvtárat hozott létre. Az itt lévő drága könyveket Mátyás hollós címere díszítette , ezért nevezték corvináknak. A kéziratos könyvek mellet már nyomtatott könyvek is voltak a polcokon. A reneszánsz stílusú udvar vonzotta a külföldi, főleg olasz tudósokat, költőket, írókat. Mátyás környezetéhez tartozott Janus Pannonius legnagyobb humanista költőnk, aki latin nyelvű verseiben először énekelte meg a magyar táj, a természet szépségeit.