1939. szeptember 1-jén hajnalban ľ 5-kor a néhány nappal előbb Danzig kikötőjébe „látogatás” címén befutott Schleswig-Holstein nevű német hadihajó lőni kezdte a Westerplatte-félsziget lengyel őrszázadát. Ugyanekkor megkezdődött az általános német támadás (1,6 mill. fő, 2800 pánc., 2000 rep.). A brit és a francia kormány ultimátumban szólította fel Németországot, hogy azonnal vonuljon ki Lengyelo.-ból.
Miután a német kormány az ultimátumnak nem tett eleget, szeptember 3-án mindkét kormány hadat üzent a Harmadik Birodalomnak. Kitört a második világháború.
A szeptember 1-8. közötti héten minden frontszakaszon áttörték a lengyel védelmet. Kéthetes küzdelem után csak egyes elszigetelt lengyel ellenállási gócok maradtak. A lengyel kormány szept. 17-éről 18-ára virradóra elmenekült az országból, és Angliába emigráns kormányt alakít. Ny.-Lo.-t beolvasztották, No.-ba, a maradék területeket Lengyel Főkormányzóság néven újjászervezik.
1939. szept. 17-én a szovjet hadseregtámadást indított K-Lengyelo. ellen. A szovjet haderővel szemben a lengyel csapatok két oldalról szorongatott helyzetükben nem vették fel az eleve reménytelennek ítélt küzdelmet, letették a fegyvert, és zömmel Romániába, illetve Mo.-n át Fro.-ba menekültek. Mo. szept. 18-án megnyitotta előttük a határt. A SZU az elfogott tiszteket lemészárolták.
1939. szept. 28-án Moszkvában Joachim von Ribbentrop és Vjacseszlav Mihajlovics Molotov határ- és barátsági szerződést, valamint egy titkos jegyzőkönyvet írtak alá. Lo. felosztásáról és az érdekszféráról. Az új határvonal lényegében egybeesett az etnikai határral, amelyet még az első világháború után Curzon (Curzon vonal) brit külügyminiszter vont meg.
Szovjetterjeszkedés a Baltikumban:
1939 szept. végén – Észtország, Lettország, Litvánia – csapatok kénytelenek voltak olyan szerződést kötni a SZU-val, amely lehetővé tette a SZU csapatok bevonulását az országaikba. A hódítás következő lépésre 1940 augusztusában került sor. A SZU vezetés Finnországot északi védelmi övezete részének tekintette, és 1939 őszén stratégiai fontosságú terepszakaszok és pontok átengedését követelte (területcsere). Miután a finn kormány ezt visszautasította, 1939. nov. 30-án a SZU csapatok megtámadták Finnországot. A Vörös hadseregnek csak sorozatos veszteségek után sikerült győzniük. A finn kormány 1940. márc. 12-én békekötésre kényszerült.
A „furcsa háború”. Hadműveletek északon és nyugaton:
1939 szept. után hosszú ideig nem került sor harci cselekményekre Nyugaton. A fr. csapatok és a kevés angol exp. csapatok a Maginot (André, francia hadügyminiszter) vonal mögött várakozott, nehogy produkálja a németeket, de H. mégis az északi offenzíva mellett döntött.
1940. ápr. 9-én hadüzenet nélkül német hadi- és szállítócsapatok, repülőgépek, ejtőernyős és más csapatok jelentek meg a dán és norvég kikötőkben, városban. Dánia Németország felé teljesen nyitott alföldön helyezkedik el. Az ország 24 óra alatt német megszállás alá került.
Norvégia: VII. Haakon és kormánya nem volt hajlandó engedelmeskedni. Norvégiában a harcok az időközben az ország középső és északi részén partra szállt angol és francia csapatok részvételével jún. elejéig tartottak. Az uralkodó és miniszterei jún. 7-én egy brit cirkálón elhagyták az országot. Ezután alakul meg a Quisling-kormány (náci bábkormány).
1940. május 10-én, az Északi-tengertől a Maginot-vonalig megindult a német támadás. A német haderőtámadást kezdett Fro., ill. hadüzenet nélkül Hollandia , Belgium és Luxemburg ellen, bár az utóbbiak semlegességét Hitler több ízben garantálta. A hollandok azonban a vártnál erősebb ellenállást tanúsítottak. Német bombázók elpusztították Rotterdam belvárosát. Ez volt az első nyugat-európai város, amelyre több ezer tonna bombát dobtak. Máj. 15-én Hollandia letette a fegyvert.
A német páncélos főerők áthatoltak az Ardenneken. Megsemmisítették a csapdába szorult szövetséges hadseregeket Észak-Fro.-ban és Belgiumban.
Az angolok visszavonultak, a csapdába szorult belga hadsereg máj. 27-én letette a fegyvert.
A brit exp. erők számára egyetlen esély maradt, ha elérik Dunkerque kikötőjét, és onnan hajóznak Angliába. Máj. 26-tól jún. 4-ig közel 340 ezer katonát, köztük 140 ezer franciát és belgát szállítottak Angliába.
1940. jún. 5-én megkezdődött a német csapatok újabb, dél-délkeleti támadása. A francia kormány elhagyta Párizst. A fővárosba jún. 14-én bevonultak a német csapatok.
Az új Pétain-kormány (az I. vh.-ban Verdun vezetője) fegyverszünetet kért, és felszólította a francia csapatokat a harci cselekmények azonnali egyoldalú beszüntetésére. A fegyverszünetet jún. 22-én írták alá. (compičgne-i erdő, vagonkocsi – itt írták alá 1918. nov. 11-én a német fegyverletételi egyezményt)
A szerz. előírta az ellenségeskedés beszüntetését, a fr. erők lefegyverzését. Ellenőrzésük alatt Vichy városában fr. kormány működhetett.
Anglia egyedül (1940. júl. – 1941. jún.):
A parlamenti képviselők, miként a közvélemény túlnyomó többségének bizalmas Winston Leonard Spencer Churchill konzervatív párti politikus felé fordult, akinek igaza a chamberlaini megbékéltetési politika éles bírálatában most bizonyossá vált. („Nem ígérhetek mást, mint vért és gyötrelmet, könnyeket és szenvedést…”).
H. javaslata Angliának: ha Anglia elismeri, No. kontinentális hatalmát + visszaadja az I. vh. előtti gyarmatait, akkor megtarthatja gyarmatait és hadiflottáját.
A király május 10-én bízta meg az új, koalíciós kormány megalakításával (Churchill a miniszterelnök).
1940 jún.-tól Anglia egyedül állt szemben a világ legerősebb hadigépezetével.
Aug. 13-án megkezdődött az „angliai csata” (sas-terv), amelyben a németek célja az volt, hogy kivívják a légifölényt a La Manche csatorna felett. Anglia egy hosszú esztendőn át igen súlyos körülmények között, egyedül vállalta a harcot. (nem sikerül megbénítani az angol ipart, de az német légierő 25%-a odaveszett). Anglia azért nem adja fel, mert a szövetségesekben bízik (USA, SZU).
1940. novemberében Franklin Delano Roosevelt ismét választási győzelmet arat, a kongresszus elfogadja a kölcsönbérleti szerződést (lend-lease), amely szerint az USA bármely államnak hadianyagot kölcsönözhet, ha annak győzelme érdekében áll.
Olaszország hadba lépése és a háromhatalmi egyezmény:
A háború kirobbanásakor Olaszo. nem hadviselőnek nyilvánította magát. Olaszo. 1940. jún. 11-én megtámadta a már vereség szélén álló Fro.-t.
A fasiszta hatalmak együttműködésüket 1940. szept. 27-én az ún. háromhatalmi egyezményben (No., Olaszo., Japán) fonták szorosabbra. 1940 szept. 13-án az akkor angol partnernek számító Egyiptom ellen olasz támadás indult, a támadás azonban hamarosan kifulladt.
Mussolini féltékenyen figyelte, No. balkáni előretöréseit is. 1940 nyarán ugyanis a német-román egyezmény értelmében az olajkutak védelmére német katonaság vonult be Romániába. Olaszo. okt. 28-án megtámadta Görögo.-t. A görög hadsereg azonban nemcsak visszaverte a támadást, hanem olasz megszállás alá került Albániába is behatolt. A görög kormány Angliához fordult segítségért.
Hadműveletek Észak-Afrikában:
Az angol légierő támadása novemberben megszüntette az olasz flotta földközi-tengeri fölényét. Pár nap alatt megsemmisült az egész afrikai olasz hadsereg. 1941 feb. Tripoliban partra szállt Rommel hadserege (Afrikakorps), és kihasználva a terep adta lehetőségeket és páncélos túlerejét, a meglepett angolokat két hét alatt Egyiptom határáig kergette vissza.
Háború a Balkánon:
A Görögország elleni támadás kudarca után Jugoszláviának is sürgősen tisztáznia kellet a helyzetét. 1941. márc. 25-én a jugoszláv kormány is aláírta a háromhatalmi egyezményt. Németország diplomáciai győzelme teljes volt. Két nappal később azonban Jugoszláviában katonai hatalomátvétel buktatta meg a tengelybarát kormányt.
Területi juttatások ígéretével bevonták a hadműveletekbe Olaszo.-t, Bulgáriát és Mo.-t is. Az offenzíva 1941. ápr. 6-án egyszerre több oldalról (No., Olaszo., Mo. és Bulgária) indult meg, s Jugoszlávia már 11 nap múlva fegyverletételre kényszerült. Mo. megkapta Bácskát, a baranyai háromszöget, a Muraközt és Muraszigetet, de a Bánátot német csapatok foglalták el. A német csapatok behatoltak Görögországba. Bár ott már az angol expedíciós csapatokkal is szembekerültek, április végére a német horogkeresztes zászló felkerült az athéni Akropoliszra is.
1941. jún. 22. SZU megtámadása (Barbarossa terv)
SZU.-t váratlanul éri, Sztálin úgy gondolja, ha biztosítja H.-t békés szándékairól, akkor No. egyenlőre nem támad. A támadás 3 irányban történik: É – Leningrád
Közép – Moszkva
D – Donyec vidék és Kaukázus
1941. szept. németek elérik Leningrádot, elesik Kijev, Moszkva alatt a támadás megtorpan (az ellenállás 100 km-t visszaszorít)
Oka: szinte kifogyhatatlan szovjet hadsereg, diktatórikus vezetés, új fegyverek: T-34, Sztálin-orgona