Lengyelország lerohanásakor Magyarország megőrizte fegyveres semlegességét. Külpolitikai célja a területi revízió megvalósítása volt. Románia Bukovinát és Besszarábiát visszaadni kényszerült a SZU.-nak. A magyar kormány esélyt látott Erdély visszaszerzésére. Hitler a területi vitát német-olasz döntőbíráskodással rendezte. A második bécsi döntésben, 1940 augusztusában Magyarországhoz csatolták Észak-Erdélyt a Székelyfölddel. A döntés egyik felet sem elégítette ki. Magyarország csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez. Nagymértékben támogatta Németországot nyersanyagokkal és élelmiszerekkel. 1940 szeptember elejétől a Teleki-kormány szerződésszerűen csatlakozott a tengelyhatalmakhoz. 1940 őszén Magyarország számára Jugoszlávia maradt az egyetlen ország, melyen keresztül tartani tudta kapcsolatait a nyugati hatalmakkal. A Teleki-kormány a kapcsolatok javítására törekedett Jugoszláviával. 1940 decemberében létrejött a jugoszláv-magyar örökbarátsági egyezmény. Jugoszlávia tervezett megtámadásában azonban a németek elvárták Magyarország részvételét is. Bárdossy külügyminiszter szerint Berlin kívánságának elutasítása esetén a németek bevonulnának Magyarországra. Horthy magatartását két tényező befolyásolta: az esetleges területszerzés (Bácska, Bánát), valamint a magyar uralkodó körök igénye arra, hogy Németország első számú szövetségesei legyenek. Nem látták súlyosnak azt a veszedelmet, hogy a német kívánságok teljesítése felidézheti Anglia hadüzenetét. A németekkel való szembeforduláshoz Teleki nem kapott segítséget. Teleki Pál öngyilkosságot követett el. Ennek ellenére a kormányzó, a kormány Bárdossy László vezetésével és a vezérkar a Jugoszlávia elleni támadásban való részvétel mellett döntött. Magyarország 1941. április 11-én belépett a háborúba. A magyar katonai körök a német hadvezetéssel egyetértésben 1941. június 22. után erőteljes nyomást gyakoroltak a kormányra a SZU elleni háborúba való bekapcsolódás érdekében. 1941. június 26-án felségjelzés nélküli repülőgépek bombázták Kassát. Ezt az akciót a katonai vezetés szovjet gépeknek tulajdonította. Másnap Bárdossy bejelentette a parlamentben a háborúba lépés tényét. A magyar kormányzatnak a szovjetellenes háborúba való bekapcsolódását befolyásolta a Romániával és Szlovákiával Hitler támogatásáért történő versenyfutás. Érdemeket kívántak szerezni, így akarták német segítséggel megvalósítani a bécsi döntések felülvizsgálatát.
Magyarország a „vonakodó szövetséges”
Az államhatalom szélsőséges intézkedéseket hozott a háború első évében. Kiszélesítette a katonai bíráskodás hatáskörét, tömeges eljárásokat folytatott a legális munkásszervezetek ellen, így akarta megelőzni a háborúellenes megmozdulásokat. Bevezette a munkaszolgálatot. A propaganda ontotta a szovjet- és kommunistaellenes jelszavakat. A legális munkásmozgalom tengelyellenes propagandát folytatott. Az SZDP politikájának alapvető célja volt, hogy megőrizze erőit a fasizmus vereségét követő időszakra, a demokratikus átalakítás megvalósítására. Az Országos Ifjúsági Bizottság 1941. október 6-án az aradi vértanúk napján háborúellenes tüntetést szervezett a Batthyány-örökmécsesnél. November 1-jén a Kerepesi temetőben Kossuth és Táncsics sírját több ezres tömeg koszorúzta meg. A Népszava 1941. december 25-i karácsonyi kiadásában, az antifasiszta harcban érdekelt erők nyíltan, együtt és egyszerre szólaltak meg. 1942 márciusában az antifasiszta erőket összefogó legális testületet hoztak létre Magyar Történelmi Emlékbizottság néven. A Petőfi szoborhoz március 15-ére szervezett háborúellenes tüntetést a rendőrség szétverte. A hitleri villámháború kudarca miatt 1941 őszén a frontra küldött magyar csapatokat igyekezték visszahozni. Az 1941 júliusában bevetett Gyorshadtest hazatért, de a Keleti Megszálló Csoport továbbra is a SZU területén maradt. London SZU kérésére ultimátumban követelte a magyar csapatok visszavonását. A magyar kormány elutasító válaszára 1941 december elején beállt a hadiállapot. Pearl Harbor (dec.7.) után német-olasz követelésre Magyarország kinyilvánította a hadiállapotot az Egyesült Államokkal. 1942 március elején felmentették tisztségéből Bárdossyt. Az új kormányfő 1942 tavaszán Kállay Miklós lett. 1942 áprilisában a frontra küldte a 2. magyar hadsereget. Támadást indított a függetlenségi mozgalom ellen. Katonai behívót kaptak a baloldali szociáldemokrata párt- és szakszervezeti vezetők. Letartóztattak több baloldali szociáldemokratát. Feloszlott a Történelmi Emlékbizottság. Lényegi változást a magyar kül- és belpolitikában csak a szövetségesek É-afrikai partraszállása, a sztálingrádi fordulat és a 2. magyar hadsereg katasztrofális doni veresége hozott.
A magyar csapatoknak a sztálingrádi offenzívában a német hadsereg északi szárnyát kellett volna fedezniük, rendkívül kevés lőszerrel, hiányos felszereléssel. A Don kanyarban kiépített állásaikat a Vörös Hadsereg 1943 januárjában érte el. Heves harcokban február elejére megsemmisült az egész 2. magyar hadsereg. A voronyezsi katasztrófa után titkos tárgyalások kezdődtek az angolszász hatalmakkal, miközben szövetségesi kötelezettségeit is teljesítette a kormány Németországgal szemben. 1943 szeptemberében előzetes fegyverszüneti feltételeket fogadtak el. A fegyverszünet akkor lépett volna életbe, amikor a Balkánon előrenyomuló angolszász csapatok elérték volna a magyar határt. Kállay nem volt hajlandó fegyverszüneti tárgyalásokat folytatni a SZU. Komoly érdeklődés kísérte az 1943 augusztus végi balatonszárszói ifjúsági és értelmiségi találkozót. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a háborút be kell fejezni. A találkozó hozzájárult ahhoz, hogy a jelenlévők többsége később aktívan resztvettek az antifasiszta harcban. A Kállay-kormány kiugrási szándékáról a németek is tudomást szereztek. Hitler az ország katonai megszállása mellett döntött. 1944. március 19-én német csapatok szállták meg hazánkat. Horthy német követelésre a németbarát Sztójay Dömét nevezte ki miniszterelnöknek.
Magyarország német megszállása és ennek következményei
A Kállay-kormány kiugrási szándékáról és tárgyalásairól a német titkosszolgálat is tudott. H. tartott egy esetleges balkáni angol-amerikai partraszállástól és nem engedhette, hogy Mo. kiválásával veszélybe kerüljön a délkeleti front. Ezért 1944. márc. 19-én német csapatok szállták meg az országot. Horthy a feltétlen németbarát Sztójay Dömét nevezte ki miniszterelnöknek.
Az ország német irányítás alá került. A bevonuló német csapatokkal együtt megérkezetek a Gestapó emberei, s már az első napon hozzáfogtak a baloldali, vagy akár angol orientációjú politikusok, újságírók és gazdag vezetők letartóztatásához.
A német felsőbb szervek létszáma nem volt jelentős, a megszálló csapatokat pedig csak, mint fenyegető erőt tartalékolták. A megszállási rendszer úgy működött, hogy a vele együttműködő magyar államapparátusra támaszkodott. Sztójay kinevezése után az államgépezet kiszolgálta a németeket. A fegyverkezés és a haditermelés irányítására német megbízottakat neveztek ki. Megindult a zsidóság német mintájú üldözése. Május közepén megkezdődött a deportálás.
A németellenes összefogás szervezete, a Magyar Front 1944 májusában alakult meg. Tagja volt a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, a Békepárt és a legitimista Kettős Kereszt Szövetség. Elnökévé Szakasits Árpádot választották. Az 1944. nov. 9-én Bp.-n alakult ellenállási szervezet a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságát árulás következtében felszámolták. Vezetői, köztük Bajcsi-Zsilinszky Endrét és Kiss János altábornagyot a nyilasok kivégezték. Románia 1944. aug. 23.-i átállásával a szovjet hadsereg a Kárpátokon belül került 25-étől román támadások érték Székelyföldet, 27-én a 2. Ukrán Front átlépte az akkori magyar határt.
Október 15-én a rádióban beolvasták a kormányzó proklamációját a fegyverszünet kéréséről. A vezérkari főnök nevében azonban a harc folytatását, elrendelő parancsot olvasták fel a rádióban. A németek megostromolták a Várat, 16-ára virradóra a kormányzó lemondott és miniszterelnökké nevezte ki Szálasi Ferencet. A németek Szálasit és híveit utolsó tartalékként vették számításba. Nem kevés embert korrumpált a zsidó javak birtoklása, amelyek megtartásának feltétele a német győzelem volt. A németek már 1944 szept. végétől módszeresen készültek arra, hogy államcsínnyel hatalomra juttassák Szálasit, megakadályozó Magyarország kiválását a háborúból. Okt. 15-e után kezdődött az új hatalmi rendszer kiépítése.
A front az ország egész területén végigvonult. Egy német és két szovjet hadseregcsoport erői feszültek egymásnak. A magyar katonák létszáma 1944 szept.-ben meghaladta az 1,2 milliót.
A megszálló német hadsereg felrobbantotta valamennyi Duna-hidat, az ostrom során elpusztult számos műemlék, megrongálódott a Bp.-i lakások nagytöbbsége. A város ostroma több 10 000 emberéletet követelt. A harcok első számú vesztese a lakosság volt.
1945. ápr. 11-én a front Magyabüksnél elhagyta az ország területét.
A SZU hadsereg csak több hónapos, közel másfél százezer halottat követelő küzdelem után foglalta el és szabadította fel Mo. 1945. áprilisának első felében.
A SZU hadsereg Mo.-i megjelenése és tevékenysége hadviselési szempontból megszállást jelentett. A szovjet haderő a fasiszta No. csapatait verte ki, és a nyilas kormányzatot fosztotta meg a hatalomtól. Mo. a szovjet hadsereg súlyos és tömeges atrocitásokat követett el.