A folyamvölgyi társadalmak életében döntő tényező volt a víz. Ez biztosította a termékenységet, az életet. Ha viszont az áradás elmaradt, vagy túlságosan kiáradt a folyó akkor ez romboló hatású volt, éhség és halál köszöntött az országra. Egyiptomot már az ókorban a „Nílus ajándékának” nevezték. A folyó vize közlekedési szempontból kitűnő volt és áradás esetén iszapjával elborította és termékennyé tette a földeket. Ez volt a mezőgazdaság alapja. Mint minden más ókori folyamvölgyi civilizáció, Egyiptom is a köveket a közeli hegyekből, a fémeket pedig kereskedelem útján szerezték be.
Egyiptom története azzal kezdődik, hogy Felső-Egyiptom meghódítja Kr. E. 2955-ben Alsó-Egyiptomot és ezzel létrejön az egységes egyiptomi állam. Uralkodóját később fáraónak nevezték.
Óbirodalom kora
Az Óbirodalom (i.e. 2635-2155) idején Egyiptom ugrásszerűen fejlődött. Az ország déli része a birodalom gabona, északi része pedig gyömölcs- és zöldségraktárává és állattenyésztő talapévé vált. Kibontakozott az ipar is, különösen a kőfeldolgozó, papirusz-, agyag-, bőr- és ékszeripar. A hiányzó nyersanyagokat a szomszédos népektől szerezték be kereskedelmi vagy háborús úton. Az egész gazdasági életet a fáraó irányította. Az ő raktárában tárolták a parasztok által beszolgáltatott gabonát, a nyersanyagot. Innen élelmezték az udvarban dolgozó kézműveseket, a bányákban és az építkezéseken dolgozókat. Központilag szabályozták a helyi mezőgazdasági termelést is. A parasztok termény és munkaszolgáltatással tartoztak a földesúrnak és hogy ne legyen fennakadás a termelésben, ezért a parasztokat a földesúri igazgatás alatt álló telepekre költöztették. Ezzel megakadályozták a paraszti földtulajdon kialakulását.
Az egyiptomi társadalom és állam élén a korlátlan hatalommal rendelkező uralkodónak, a fáraónak isteni alakja állt. A kisszámú uralkodó osztály a királyi rokonokból állt. Ide tartoztak még az írnokok, akik a közigazgatáshoz érettek, a papok. A közrendűek többsége a munka-, termény-, illetve termékszolgáltatására kötelezett parasztokból és iparosokból került ki. Ők alkották az elnyomottak tömegét. A rabszolgák zárták a társadalmi sort. Nekik annyival volt rosszabb közrendűeknél, hogy nehezebb munkát végeztek. Az Óbirodalom végén az arisztokrácia megerősödése és a fáraó hatalmának gyengülése anarchiába taszította az államot.
Középbirodalom kora
Az egyiptomi államot az anarchia torkából a felső-egyiptomi Théba uralkodói ragadták ki, akik megalították a Középbirodalmat. A Középbirodalom (i. e. 2040-1785) idején növekszik a szántóterület, kifejlődik a bronz- és üvegipar. Az uralkodóknak sikerül visszaszerezniük hatalmukat. Egyiptom kereskedelmi kapcsolatai kibővülnek. A birodalom észak-déli irányban terjeszkedik. A Középbirodalmat a lovas harci kocsikkal támadó hikszoszok rohama döntötte meg, amely Egyiptomot egy évszázadra idegen uralom alá kényszerítette.
Újbirodalom kora
A hikszoszokat kiűző thébai uralkodók alapítják meg az Újbirodalmat (i.e. 1552-1070), amelynek idején Egyiptom világhatalommá válik. A nagy hódító fáraók I. , II. és III. Thutmószisz és II. Ramszesz északkeleten Szíriáig és Mezopotámiáig, délen a Nílus negyedik zuhatagáig terjesztik ki a birodalom határait. A hódító háborúk következtében a rabszolgák száma megnőtt, olyannyira, hogy már a középrétegek is rabszolgához jutnak. A meggyengült Egyiptom az I. évezredben hódító hatalmak céltáblája lesz és egymás után asszír, perzsa, makedón, végül római uralom alá kerül.