1953 tavaszán a szovjetvezetés aggasztónak ítélte a magyarországi helyzetet. Júniusban Moszkvába rendelte a magyar állami és pártvezetőket. A szovjetvezetők keményen megbírálták Rákosit és Gerőt, majd közölték Rákosival, hogy tisztségét át kell adnia Nagy Imrének. A közvélemény az országgyűlés 1953 július 4-ei ülsén bemutatkozó új miniszterelnök, Nagy Imre beszédéből értesült a változásokról. Mindenekelőtt az országgyűlés szerepének megnövekedéséről szólt. Új gazdaságpolitikát hirdetett, az életszínvonal emelését, a tulajdon biztonságát és a magánvállalkozások támogatását. Bejelentette, hogy megszűnik a kuláklista, és ki lehet lépni a TSZ-ekből. A miniszterelnök beszéde a politika jelentős módosulását, már-már fordulatát ígérte. Nagy Imre szinte egyedül fogott a munkához. Rendeletet fogadott el a közkegyelemről, feloszlatta az internálótáborokat, az ÁVH-t pedig összevonta a Belügy-minisztériummal. Csökkentette a nehézipari beruházásokra fordított összegeket, növelte a könnyű- és élelmiszeripar támogatását, s mérsékelte a mezőgazdaság adóztatását. Nagy Imre körül kezdtek felso-rakozni politikájának támogatói. 1954 októberében újjászervezte a népfrontot Hazafias Népfront néven. Új gazdaságpolitikai tervezet készült, amit már nem tudott megvalósítani.
1955 januárjában ismét Moszkvába rendelték a magyar párt- és állami vezetést, de most Nagy Imrét marasztalták el. A központi vezetőség márciusban - Rákosi előterjesztésére - elmarasztalta Nagy Imrét. Az április 4-ei ünnepségek után pedig megfosztották minden tisztségétől, 1955 végén pedig Rákosi még a pártból is kizáratta. Az új miniszterelnök Hegedűs András lett. A magyar közélet azonban nem volt hajlandó Rákosi mögé sorakozni, akinek nem kedvezett a nemzetközi politika sem. (Rajk per). Az MDP 1956 júliusi központi vezetőségi ülésére megérkezett Anasztáz Mikojan - a szovjet vezetés második embere -, aki közölte Rákosival, hogy le kell mondania. Moszkva Hegedűst jelölte főtitkárnak, ő azonban Gerőt javasolta maga helyett. Júliusban tehát végleg megbukott a magyar történelem egyik leggyűlöltebb politikusa, de aki felváltotta, semmivel sem volt különb nála.
Miután a Rajk-ügy felülvizsgálatát már nem lehetett tobább halogatni, az elítélteket tisztázták a vádak alól, s 1956 október 6-án ünnepélyesen újratemették Rajk Lászlót és három kivégzett társát. Október 16-án, Szegeden megalakult a Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége (MEFESZ). Ezzel létrjött az első, a párttól független ifjúsági szervezet. 22-én a budapesti, miskolci, pécsi és soproni egyetemisták is valamennyien csatlakoztak a MEFESZ-hez. A Budapesti Műszaki Egyetem gyűlésén 16 pontban fogalmazták meg követeléseiket, amely a forradalom programjává vált. Itt elhatározták.azt is, hogy október 23-án délután tüntetést rendeznek a lengyel nép melletti kiállás és a megfogalmazott követeléseik alátámasztására.
Október 23-án a reggeli órákban a pártvezetés tanácskozni kezdett az országban kialakult helyzetről. Először a tüntetés betiltása mellett döntöttek, de később mégiscsak engedélyezték azt. Délelőtt Nagy Imre -akit a hónap elején visszavettek a pártba - megbeszélést tartott. A délután 3 órakor kezdődő tüntetés pesti résztvevői a Petőfi-szobornál gyülekeztek. Elszavalták a Nemzeti Dalt, felolvasták a 16 pontot. A Bem-szobornál megszületett a forradalom jelképe: a lyukas, nemzeti zászló. A történtekkel egyidőben szovjet páncélosok indultak meg a magyar főváros ellen.