IV. BÉLA - TATÁRJÁRÁS
IV. Béla ellenezte apja politikáját (II. András), ezért megpróbálta megállítani a királyi várszervezet bomlását. Felülbírálta apja döntéseit.
-
Az eladományozott királyi birtokok visszaszerzése
-
A királyi tekintély kinyilvánítása
-
Felelősök számonkérése
Ezért feszültség alakult ki a király és a bárói kar között.
A mongol támadás: a tatárok közeledtéről Juliánus barát hozott először hírt. Batu kán hadai már meghódították az orosz fejedelemségeket, és elsöpörték a „keleti magyarokat” is. IV. Béla befogadta a tatárok elől menekülő kunokat, akik jelentős katonai erőt képviseltek, sőt vállalták a keresztényhit felvételét is. Mégis problémák alakultak ki: a társadalom szokásaiba nehezen szoktak bele (birtokháborítás, lopás). Ezzel viszont tovább nőt az ellentét, IV. Béla és az arisztokrácia között.
A tatárjárás: 1241 tavaszán kezdődött meg. Az országban kitört a pánik. A kunokat árulással vádolták és hajsza indult ellenük. Rabolva, fosztogatva hagyták el az országot. Majd a mongol támadókkal tértek vissza.
A döntő csata: Batu kán vezetésével a Muhi pusztán volt, ahol súlyos vereséget szenvedett a magyar hadsereg. Az ország teljes vezérkara odaveszett. A királynak sikerült elmenekülnie. Trogirba talált menedéket. 1242 nyarán a mongol hadsereg elhagyta az országot: mivel maghalt a mongol birodalom uralkodója (Ödögej nagykán). Batu kán jelen akart lenni az utódválasztáson. A mongolok minden várost leigáztak, a lakosságot lemészárolták, elhurcolták.
A tatárjárás következménye: Magyarország történelmében fordulópont következett be. A társadalmi szerkezet átalakítása. A magyar királyság a Nyugat-európai államokhoz kezd hasonlítani. Az 1270-es évekre a királyi hatalom meggyengült, az arisztokrácia viszont megerősödött. IV. Bála a tatárjárás után józan politikájának köszönhetően gyors regenerálódás következett. Felismerte, hogy ez a rendszer korszerűtlen, elavult. Képes volt szakítani korábbi elveivel. Többé nem szorította vissza a nagybirtokok kialakulását, sőt birtokokat adományozott. A mongol támadásból is tanult: csak kőfallal tud védekezni, mert az ezzel védett helyek túlélték a pusztítást. Sőt a jövő a páncélos lovasságé. Városépítési programja: a megmaradt királyi birtokokon új típusú várakat, építettet. Város politikája: a városok adói az állami bevételeket növelte. A polgárság és a király között szövetség alakult ki, az arisztokráciával szemben. A hadsereg fejlesztése: a megerősödött társadalmi réteg, lovagi életmódot vett fel. Az új városoknak kötelező volt előírt számú páncélosokat kiállítani. Az elnéptelenedett területeket benépesítették: belső népmozgás, a kunok visszatelepítése (Nagykunság, Kiskunság).
A nemesi társadalmon belül átrétegződés alakult ki:
-
Bárói kar: az ország főméltóságai, a királyi tanácsban is benn voltak. (ez öröklődővé vált) Ők voltak a főnemesi réteg.
-
A nemesség többi rétegei: a nemesi születésű, csak illő munkára volt kötelezhető, vagyis fegyveres szolgálatra. Ez a familiaritás. Szabad akaratából szolgált egy nagyurat. Szerződéses viszonyban volt (ellátás, juttatás). A nagyurak birtokait igazgatták. Jogilag a nagyúr és a familiárisa egyenrangú. A familiáris felett csak a királynak van joga ítélkezni.
Az újjáépülés során az ország gazdasági, politikai és társadalmi szerkezete alapvetően megváltozott. Ebben nagy szerepe volt IV. Bélának.