Rendszerváltás
A 2. világháború után Magyarország a szocialista világrendszerhez tartozott, a Szovjetunió politikai és gazdasági befolyása alatt állt. A termelés hatékonysága alacsony volt, az árucikkek rossz minőségűek voltak, mert a KGST országoknak bármit el lehetett adni. Nyersanyagok nélkül a nehézipar dominált (kohászat, gépgyártás). Elavult műszaki színvonal volt jellemző az ipari termelésre. Egypártrendszer működött.
A rendszerváltás (1989) megszűntette az egypártrendszert, többpártrendszerű parlamenti demokrácia alakult ki. De a politikai rendszerváltás mellett gazdasági rendszerváltásra is szükség volt. Az állami és szövetkezeti tulajdont át kellett alakítani és megteremteni a piacgazdaságot.
A piacgazdaságra való áttérés
A pártállami diktatúra tervgazdálkodás alapján működött, ötéves tervekben határozták meg a termelés ütemét. A piacgazdaság a kereslet-kínálat elvén működik, ezek határozzák meg a termelés mennyiségét és az árakat. Az állami és szövetkezeti tulajdon magántulajdonba került, ez a folyamat a privatizáció.
A rendszerváltás után gazdasági visszaesés történt, a megszűnő KGST miatt piacokat veszített a magyar gazdaság, az addigi árucikkek a világpiacon eladhatatlanok voltak, emiatt gyárakat kellett bezárni, megnőtt a munkanélküliség.
Fellendülés
A rendszerváltással megnyílt az út a külföldi tőle beáramlása előtt. Új gyárak, üzemek jöttek létre. Sorra jöttek létre magánvállalkozások, megjelentek transznacionális cégek.
Megtörtént a gazdasági szerkezetváltás: az elavult bányászat, kohászat és nehézgépgyártás helyett új iparágak telepedtek meg: autógyártás, elektronika. Felfutott a szolgáltatási ágazat, fejlődött az infrastruktúra.
Területi különbségek
A rendszerváltás előtt a gazdaság fő tengelye a Dunántúli- és Északi-középhegység volt.
Az új ipari tengely Győr-Tatabánya-Székesfehérvár-Budapest-Kecskemét lett. Egyértelmű a Közép-Magyarországi Régió gazdasági túlsúlya. Dinamikusan fejlődik a Dunántúl nyugati és északi része. Ennek a fő oka a nyugati és központi fekvés, a jó infrastruktúra (utak, vasúthálózat) és a képzett munkaerő.
Lemaradó térségek: A korszerűtlen gyárak, bányák bezárásával mára Észak-Magyarország az ország egyik legfejletlenebb területe lett. Nagy az elszegényedés és a munkanélküliség mértéke ezen a területen. Komoly lemaradással küzd a Dunántúl déli része (Baranya), illetve az Alföld nagy területei a mezőgazdáság átalakulása miatt.
Jól megfigyelhető azonban, hogy az ország minden részén a nagyvárosokban a gazdasági mutatók sokkal jobbak, mint a kistelepüléseken. Ennek oka a szolgáltatások fellendülése, amely ágazat a nagyobb településeken virágzik.
