Változások
A rendszerváltás előtt a földterületek és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra állami (állami gazdaságok) vagy szövetkezeti (termelőszövetkezetek, TSZ-ek) tulajdonban voltak.
A rendszerváltás után ezek a területek, épületek magánkézbe kerültek. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok megszűntek.
A mezőgazdaság fő ágai Magyarországon
A mezőgazdaságnak két fő ága van, ezek az állattenyésztés és a növénytermesztés.
Az állattenyésztésen belül hazánkban főleg a sertés- és baromfitenyésztés kiemelkedő.
A növénytermesztés szempontjából nagyon kedvezőek az adottságaink. Sok a napsütés, nyáron meleg van, a csapadék hiánya okoz problémát.
Főleg gyümölcs- és zöldségféléket, búzát és burgonyát termesztünk.
Hazai szőlőtermesztés és bortermelés
A szőlőültetvények döntő többsége dombsági, hegylábi térszíneken alakult ki. Ennek egyik oka az volt, hogy ezeken a helyeken más mezőgazdasági művelés nem, vagy csak nehezen volt lehetséges, másrészt pedig a napsugarak optimális beesési szöge miatt az északi félgömbön a délies, a déli félgömbön pedig az északias kitettségű lejtőket részesítették előnyben. Fontos befolyásoló tényező lehet még egy közeli erdő vagy egy nagyobb folyó, tó. Az európai szőlőültetvények tekintélyes része a hegyoldalak azon részén jött létre, ahol korábban erdők voltak, s ezeket kiirtva hozták létre a szőlőskerteket. Az idő múlásával azonban néhány helyen, főleg a kisebb borvidékeken már szűknek bizonyultak a szőlőhegyek és a termelés növekedése érdekében a hegyek "szoknyájáról" a lejtő aljába vagy akár a sík vidékre is telepítettek szőlőt. Vannak kifejezetten síkvidéki borvidékek, ahol teljesen más adottságok motiválták a szőlő betelepítését. Ilyen például Magyarországon a Kunsági Borvidék, ahol a futóhomok megkötése volt a fő célkitűzés.
Általában elmondható, hogy a tengerszint feletti magasság alapján, vertikálisan is behatárolható a szőlő elterjedése. Magyarországon az ültetvények döntő hányada 150-400 méter közötti szinten terül el.
A szőlőtermesztés során fontos szempont a talaj minősége és az alapkőzet, mert ugyanaz a szőlőfajta más ízű lesz a különböző talajféleségek és alapkőzetek esetében. Magyarország talajadottságai az egyik legjobbak Európában. A mezőgazdaság egyéb ágazatainak szempontjából is komoly erőforrásokkal rendelkezünk, ráadásul a talajtípusok sokszínűsége – akár egy adott borvidéken belül is váltakozva – igen változatossá teszi a magyar borokat.
Alapkőzet szempontjából vizsgálva a borvidékeinket, leginkább az ország geológiai, földtani adottságait kell figyelembe vennünk. A magyar borvidékek jó része üledékes, tenger vízi vagy édes vízi üledékekből felépülő kőzet tömegeken, s a belőlük kialakult dombsági, hegyvidéki területeken, illetve azok előterében, hegylábi felszínein találhatóak. De például a Tokaji borvidék vulkáni tufára települt.
Magyarország borvidékei
A legjobb borokat a történelmi borvidékeinken termelik. Ezek a 18-19. században alakultak ki. A legismertebb borvidékünk a tokaj-hegyaljai borvidék, amely a Zempléni-hegység déli lejtőin jött létre. A vulkáni eredetű riolittufa alapkőzeten termő szőlőből kíváló minőségű fehér borokat állítanak elő. (Pl. Tokaji aszú, szamorodni).
Az egri borvidéken főleg vörös borokat állítanak elő, világhírű terméke a borvidéknek az Egri Bikavér. Híres még a Balaton-felvidéki bovidék, amely több kisebb borvidékből áll. A csopaki, badacsonyi, a balatonfüredi borok mind ismertek. Itt fehér borokat állítanak elő, legismertebb a szürkebarát.
A dunántúli borvidékeink közül a villányi és a szekszárdi emelhetőek ki, ahol vörös borokat termelnek. Pl. villányi cabernet sauvignon, kadarka…
