A Biblia néhány jellegzetes műfajának bemutatása
- a Biblia a zsidó-keresztény kultúra foglalataként a világ legismertebb könyve, amelyre a világ minden táján élő emberek alapozták és alapozzák hitüket, viselkedésüket és identitásukat. Alapjaiban meghatározza a kereszténységet felvett Európa országainak gondolkodásmódját, művelődés- és művészettörténetét
- ez jelöli ki alapvető értelmezési kereteinket, a művészet természetes kifejezőeszköz a gondolkodásvilága, szimbólumrendszere, és műfajai. A történetek és alakok újraírásával és felhasználásával későbbi korok alkotói is éltek, meghatározók az elemei az irodalomban, és a szín- illetve filmművészetben egyaránt.
- olyan keret, amelyhez viszonyítva a különböző korok embere értelmezhette önmagát
- részei: világteremtéssel kezdődik és apokalipszissel zárul, közte a zsidó nép őstörténetét és a kereszténység kialakulását olvashatjuk. Két részből áll: Ószövetségből és Újszövetségből – az Ószövetség tartalmazza az őstörténeteket, és leírja az Isten-ember kapcsolat alapjait, kezdetét (Kr. e. 16-2. század); míg az Újszövetség Jézusról, és az Isten és emberek közti kiterjesztett szövetségről szól (Kr. e. 1 – Kr. sz. 1.század). Az Ósz.-ben 39, az Újsz.-ben 27, a teljes Bibliában 66 könyv van
- a beletartozó írásokat a kanonizáció során választották ki (kánon-mérték), a kihagyott, de isteni sugalmazású szövegeket nevezzük apokrifnak
- a Biblia fordításai is fontos szerepet játszottak a nyelviség kialakulásában – számos nyelv köszönheti abc-jét, írásbeliségének kezdetét ennek. A Biblia eredeti nyelve héber. A Tórát elsőként görögre fordította le a hébert, arámit már nem beszélő szórvány-zsidóság 72 bölcse 72 nap alatt → Septuaginta
- az első latin nyelvű teljes fordítást Szent Jeromos készítette → Vulgata
- Martin Luther német nyelvre fordította először az Új- majd az Ósz.-t, 1534-től kezdődött meg a Biblia nemzeti nyelvekre való fordítása; az első magyar Újsz.-t Sylvester János készítette el 1541-ben, ezután pedig megszületett 1590-ben, Vizsolyban az első teljes magyar Bibliafordítás Károlyi Gáspár keze alatt
Ószövetség műfajai
- példázat
→ parabola; a Biblia elbeszéléseinek egyik fajtája, rövid, tanító célzatú szöveg, történet, amely egy vallási, erkölcsi tétel bizonyítását szolgálja. Egy történet egy-egy követendő/elvetendő példát mutat be, foglal a beszédébe, vagy egy levonható tanulságot vezet elő. Többnyire zárt, egységes szerkezetű szöveg, jelképes kifejezésmódja több értelmezési lehetőséget is fenntart.
- a műfajt Jézus használja főként a Bibliában, így szólítja meg a mindennapos szereplőket a történetek cselekményében; a példázat műfaja megengedi, hogy mindenki magában, a saját feldolgozása útján használhassa a történetet, és következtessen valamilyen üzenetre. Nincsen egyértelmű magyarázata. → értelmezhetőség
- erre példa Izsák feláldozásának története: maga a történet előadásában nincsen helye a körülmények leírásának vagy a szereplők jellemzésének, a középpontban a cselekvés áll – rávilágít a hit és bizalom fontosságára, vmint a zárlatban helyet kap az Ábrahám előzetes tudása és az Úr parancsa közt feszülő ellentmondás feloldása, és az áldás és ígéret megerősödése.
- elbeszélés
→ az üdvtörténet részei, a múlt egyes történeteit adja el, cselekménysorokat foglal össze, illetve élettörténetekről, hétköznapi alakokról is beszél. Erősebben kibontakozik bennük a szereplők jelleme, hely/idő, cselekedetek, illetve a tipikus elbeszélésekhez hasonlóan van kezdete és vége a történetnek. Főszereplőjük azonban mindig Isten, jelentésük pedig egyetemes, nem csak egyes személyiségekre értelmezhető.
- ilyen pl. József története, amely egy Isten szeretetéről és a megbocsátásról szóló, egyértelmű üzenetet hordoz (kicsit minden elbeszélés példázat-jellegű is a Bibliában), miközben egy kerek, történetértékű eseménysort bontakoztat ki (más példák – Jónás, Mózes könyvei, Eszter könyve)
- zsoltár
→ »psalmus« dal szóból ered a neve, pusztai majd jeruzsálemi szentély liturgiáinak használatára keletkezett dalok neve, a Bibliában található 150 zsoltárt (Zsoltárok könyve) Dávidnak tulajdonítják. Négyféle zsoltárt különböztetünk meg az imádság típusa szerint: panasz- (egyén/közösség problémájának feltárása és segítségkérés), hálaadó- , himnusz, bölcsességi- (elmélkedő, gondolati tartalmakat megfogalmazó ének). Gyakori bennük a mondatpárhuzam és a gondolatritmus.
- Szenczy Molnár Albert fordítja le őket: Psalterium Hungaricum
- siralomének
→ más néven jeremiád (Jeremiás siralmai); egy nép szenvedését – amelyet Isten csapsásaként, büntetéseként értelmeznek – panaszoló ének. Jellemzően kapcsolódik hozzá az imádság, fohász. A gyászdal egyik válfaja.
- héber nászdal
→ az Ószövetség lírai könyvében, az Énekek énekében található jellemző műfaj, melyben a vőlegény és a menyasszony kölcsönös szerelmi éneke szólal meg. Ez kapcsolatban áll a Jézus-egyház kapcsolattal is, melyben Jézust, mint »mennyei vőlegényt« fogadja el az egyház, hűséggel
- prófécia
→ Isten üzenete a közösségnek, jóslat, jövendölés, amelyet a hírnökén, a prófétán keresztül nyilvánít ki a közösség számára (álomlátás, jóslat)
(- mítosz
→ ebben a műfajban fogalmazzák meg a különböző kultúrák és vallások a világ keletkezéséről és lényegéről szóló elképzeléseiket, magyarázataikat. Vehető vallásos értelmű mítosztörténetnek a mózesi teremtésmítosz)
Újszövetség műfajai
- példázat - egyszerre szól a bűnösökhöz és a megtértekhez, kiterjesztődik a műfaj által közölt üzenetekben is az új szövetség Istennel. Pl: Tékozló fiú, Irgalmas samaritánus, elveszett drahma
- himnusz
→ vallásos műfaj, Istent dicsőítő ének, az imához legközelebb álló, segítségért fohászkodó, lírai forma. Példa rá Mária fohásza (Lukács evangéliuma), illetve a Szeretethimnusz (Korinthusbeliekhez írt levél)
- levél
→ a személyes beszédet helyettesítő írásbeli műfaj, szerzője a címzetthez való eljuttatás céljából írja (misszilis levél típusa – ez igaz a Biblia leveleire (Páli levelek). Teológiai értekezések (Zsidókhoz írt), alkalmi szövegek (Filemonhoz írt) találhatók pl. Pál leveleiben, illetve a problémákkal, kérdésfelvetésekkel foglalkozik a gyülekezetekhez írt levelekben, gyakran kissé töredékesek (az előzmények teljes ismeretének hiánya miatt)
- passiótörténet
→ Jézus szenvedéstörténete
- prédikáció
→ latin »kijelentés« szóból ered, szent szövegeket értelmező, vagy erkölcsi-tanító célzatú egyházi beszéd, irodalmi műfaj. Elhangozhat élőszóban, és terjeszthető írásos formában is
- apokalipszis
→ feltárás, kinyilvánítás műfaja. Vallási iratokban a rejtett dolgok felfedése, a jövő eseményeit fedi fel, amelyek az ember és közössége számára még nem ismeretesek. A jövendölés látomásként jelenik meg. Általában a pusztulás képeit használja; allegorikus műfajként is vehető, stílusa, jelképvilága jellegzetesen a végítélet megjelenése köré szerveződik (Jelenések)
- evangélium
→ hír, örömhír, megváltás ígérete az Ószövetségben, és a megváltás eljövetelének örömhíre az Újszövetségben. Bibliai műfajként a Jézus életét, tetteit, tanítását megfogalmazó írásmű (Máté, Márk Lukács, és János evangéliuma). A Biblia 4 evangéliumából hármat szinoptikusnak, azaz egybetekintőnek nevezünk, ugyanis ezek az evangéliumok szerkezetileg, szemléletileg hasonlóak (egyedül János evangéliuma más, ő nagyobb hangsúlyt helyezett Jézus isteni mivoltára)