Babitsról és a kötetről
- 1883-1941 élt, a Nyugat nagy nemzedékének egyik legnagyobb költője, az esztétizáló modernség gondolati költészetének egyik legjelentősebb alakja, a konzervatív , klasszikus hagyományok és értékek őrzője
- poeta doctus; tudós költő, sokirányú az érdeklődése, így a műalkotást az isteni teremtő gesztushoz hasonló alkotói tevékenységnek fogja fel, amelyhez gazdag ismeretanyagot használ fel (teremtésesztétika)
- végig a tökéletességre törekszik, meg akar felelni, vágyja a teljességet. A Holnap antológia után ambivalens volt a befogadása: hideg, száraz, dilettáns költőként tekintettek rá, pedig a kialakított stílusa tudatos munka eredménye volt
- a Levelek Írisz koszorújából az első megjelent kötete (1909), ezzel került be a magyar modern költészet élvonalába; költészetének első korszakára jellemző a kötetben is megnyilvánuló tárgyiasság, a személyes és vallomásos elemek tárgyakkal és más szerepekkel való megjelenítése, filozófiai indíttatás, témagazdagság
- egyszerre érvényesül benne a szecesszió díszítettsége, impresszionizmus a benyomásszerűségében és szimbolizmus a képalkotásban. Az irányzatok és a versek sokszínűségében kívánta a fiatal költő megragadni az »egész« -séget
- 1902-1908 közt írt költeményeit gyűjtötte össze ebben a kötetben, a koszorú utal a költészet hagyományaira, illetve a körkörösségre, zártságra, és a teljességre, amelyet képviselni/ábrázolni kívánt Babits. A szecessziós levélmotívum a részekből összeálló egészt jelentheti, így a versek metaforájává válik
- Iris istennő – a görög mitológiában a szivárvány istennője és az istenek hírnöke; a cím utal a kompozíció jellegére → a sokszínűség elvére épül, utalásokat, szövegrészek közti kapcsolatokat, kulturális hagyományokat tartalmaz. A kötet egyik megismertebb darabja a Himnusz Íriszhez.
Műfajok
- a kötet fő célja a költészet határainak kitágítása volt; ennek eszköze az intertextualitás több fajtája
→ allúzió: utalás, rejtett említés, példálózás, célzásokat
→ stílusimitáció: pl. a Golgotai csárda a vágánsköltészet formai/tartalmi jellemzőit követi
→ rájátszás, fordítás (latin szövegcím: Sunt Lacrimae Rerum)
→ idézetek, utalások, átköltések
- sokszínűsége a szólamaiban is meglátszik, az antiktól a modern, kortárs amerikai formákig megjelenik, széles paletta
- minták: Horatius (In Horatium – idézettel indít, latin szónoki hagyomány, múzsák papja, időmérték és alkaioszi sor), Szapphó (Óda a bűnhöz – óda, mint műfaj használata), Poe (Sirvers, Régi szálloda – komorság, gótikus irodalom, halál motívumainak élessége, horrorisztikus fogalmazás- és ábrázolásmód), Whitman (Mozgófénykép – környezeti téma, hosszúvers, Amerika) Longfellow (Golgotai csárda – eredeti címe Wayside Inn, amely Longfellow verseskötetének címe), Dante (Az örök folyosó - „Pokol lakói fűlnek”), Baudelaire (Tüzek – vágy, szerelem, szenvedély, fájdalom) Vergilius (Sunt lacrimae rerum – konkrét intertext az Aeneisből), Vörösmarty (Zrínyi Velencében - „élni, s halni kell; mely ápol, s eltakar”)
- ehhez kapcsolódóan a műfajok is többfélék: himnusz (Himnusz Iriszhez), óda (Óda a bűnhöz), tudatlíra (Anyám nevére), fantasztikus látomás (Fekete ország), szonett (Hegeso sírja), szerepvers (Zrínyi Velencében), vallomás (Itália), tájvers (Szőllőhegy télen), ars poetica (A lírikus epilógja)
- a műfaji, stílusirányzatbeli változatosság is a teljességigényének egyik megnyilvánulása
Nyelv
- pl. a Fekete országban felsorolásszerű, így a töredezettség hatását keltő a nyelvi megformáltsága, a névszói stílus a mozdulatlan képszerűség érzetét adja. Ez a képszerűség fedezhető fel a Messze...messze… c. versben is, ahol a világ tarkaságának érzékeltetése történik a jellemzők vágásszerű fellebegtetésével, pillanatnyiságával. Gyakori az igétlen mondatok, felsorolások és az alliteráló/hangulatfestő/hangutánzó szavak túlsúlya → impresszionista kifejezésmód
- él benne a hagyomány nyelve is – Horatiusi szónoki nyelvezet használata jellemzi pl. az In Horatiumot: itt pl. megfigyelhető, ahogyan a tartalom (amely a horatiusi gondolatokkal részben szembenáll) és a nyelvezet (ehhez kapcsolódóan a formai szerkesztettség is) széttartó → klasszicista, antik nyelvezet
- műfajhoz kapcsolódóan a szerepek hangnemei jellegzetesek pl a Golgotai csárdában a durva, hétköznapi szókincs → hitelesség, a paratextualitás eszköze
Filozófiai kérdések
Fizikai világ rendje
- Hérakleitoszi gondolatok: a folyóhasonlat jelenik meg az In Horatiumban („Minden e földön, minden a föld fölött folytonfolyású, mint csobogó patak”) → az egyetlen állandó, világot alakító dologként a változást látja. Kapcsolódik a motívumrendszer az őselemek egymásba alakulásának elgondolásához is (szintén görög fil.)
- ez megnyilvánul abban is, hogy egyszerre kíván a hagyományhoz ragaszkodni, és újítani – cél és szándék az újraértelmezés, a régi dolgok használata, hozzájuk való visszatérés, és a feldolgozás
- emellett a világ ellentétekre épülése is ide tartozik: a lét-halál, kezdet-vég, alfa-ómega ellentétet körforgásszerű dologként láttatja A lírikus epilógjában is
- ellentétes motívumok
→ minden- semmi
→ szabadság-rabság
→ alany-tárgy
→ színes-fekete
- ez a folyamatos változékonyság összekapcsolódik a nyelvi megformáltság módjának különbözőségeivel is
Megismerés kérdése
- Schopenhauer: akarat és képzetvilág kapcsolatban áll egymással, az akarat teremti meg a kapcsolatot a jelenség és a képzetvilág önmagában való léte között (az akarat alakítja is a világot, a képzetek és jelenségek összességét)
- „én vagyok az alany és a tárgy” → aki a megismerést végzi, azonos azzal, amire a megismerés irányul
- az énen kívüli világ megismerhetetlen, ennek a tapasztalata összekapcsolódik az önmagába zártság gondolatával
- „magamnál tovább nem jutottam” → az objektivitás nem is valósulhat meg, ugyanis nem tekinthetünk függetlenül valamire, amelynek mi magunk is alkotói vagyunk, mindenben jelen lesz a szubjektum. Maga, a megismerés folyamata is egy személyes tudat tevékenysége – persze ez is sokszínű, és többféle viszonya is lehet a tudatnak a világhoz, így maradnak lehetőségek.
- Spinoza: - hatott rá és bölcseleti tájékozódására a panteizmus gondolatvilága is – a megértés és a megismerés öröme összeköttetett a felfogásban a természettel és az abban megjelenő isteni szellemmel. A filozófia összefonódik a teremtésesztétikával is Babits költészetében
- az ő műve az Etika, amely Isten létezésével kezd, és erre alapoz mindent, a képzetek és ideák rendszereit. Ez az írás szintén az objektivitásra törekedett
- Nietzsche: - szintén hatott rá, írt is róla és a filológiájáról egy tanulmányt