A XIX. század második felének irodalma
A XIX. század második felének irodalmát az irodalmi akadémizmus határozta meg. Az ízlés diktátora Gyulai Pál volt, aki Petőfi és Arany örökségét kérte számon a szerzőktől. Ebben a korban Európában már a realizmus irányzata uralkodott, sőt, már a 60-as 70-es években kezdtek elterjedni a modern stílusirányzatok, mint a szimbolizmus, impresszionizmus, naturalizmus és a szecesszió. A magyar irodalomban a romantika öröksége élt tovább, de mellette a realizmus vonásai is megjelentek, főleg Jókai és Mikszáth művészetében. Mindketten ünnepelt írók voltak, óriási életművet hagytak hátra.
A novella ebben a korban vált divatos, közkedvelt műfajjá. A folyóiratok szívesen közölték e rövid történeteket, s erre az időre már szélesebb olvasóközönség termelődött. A korszak novellistái: Bródy Sándor, Petelei István, Gárdonyi Géza, Thury Zoltán, Gozsdu Elek, Tömörkény István.
Mikszáth élete
1847-ben született Szklabonyán. Ez Nógrád megyében található, lakosságának egy része szlovák (tót) nemzetiségű. Születési helye művészetét, témáit is meghatározza, hiszen Felső-Magyarország a színhelye sok művének.
Szülei tehetős paraszti birtokosok voltak. Mikszáth Selmecbányán végezte a gimnáziumot, majd Pestre ment jogot tanulni.
Balassagyarmaton esküdt lett, majd beleszeretett a főszolgabíró lányába, Mauks Ilonába. A szülők tiltakozása miatt kénytelen volt szerelmét megszöktetni, 1873-ban feleségül vette Pesten.
Ezután újságíró lett, a kor ismert publicistája. Bár népszerűsége nőtt, nem keresett annyit, hogy feleségének a megszokott kényelmet biztosítsa. Ezért válást ajánlott, de felesége nem akarta ezt az áldozatot elfogadni tőle. Mikszáth azt hazudta neki, hogy mást szeret, így végül elváltak.
1881-82-ben megjelent két novelláskötete, a Tót atyafiak és A jó palócok. Ez meghozta számára a várt sikert. Ez tette lehetővé, hogy újra feleségül vehette Mauks Ilonát, három gyermekük született.
A Petőfi Társaság, a Kisfaludy Társaság és az MTA tagja, gyakorlatilag mindent elért, amire egy korabeli író vágyakozhatott.
1887-ben – bár mindig kritikus volt a politikával szemben – a Szabadelvű Párt parlamenti képviselője lett. Képviselőtársairól és a kortárs politikáról élénk képet festett műveiben.
1910-ben írói pályájának 40. évfordulójára hatalmas ünnepséget rendezetek. Ezen még részt vett, majd két hét múlva meghalt, s szinte királyi pompával temették.
Műveinek általános jellemzése
Szépprózai műveket írt (regények, novellák, elbeszélések). Publicistaként is nagy jelentőségű.
A romantika és a realizmus egyaránt meghatározza a műveit. Romantikus vonások: vonzódik az idillhez, a falusi romlatlansághoz, a különös embertípusokhoz; de a realizmus felé mutat, hogy eltűnnek az eszmények, műveiben helyet kap a társadalomkritika. Hőseit ennek ellenére mindig szeretettel és megértéssel közelíti meg.
Cselekményszövése gazdag, sok a mellékes száll. Szeret eltérni a fő mondanivalótól, ilyenkor legtöbbször egy anekdotát mesél el.
Gyakran kiszól az olvasóhoz, néha olyan hatást kelt, mint a falusi mesemondó, aki élőszóban beszél.
Szereplői gyakran különc, bogaras emberek, műveinek cselekménye néha a történelmi múltban játszódik.
Híres regényei: Szent Péter esernyője, Beszterce ostroma, A fekete város, A Noszty fiú esete Tót Marival, Különös házasság.
A Tót atyafiak és A jó palócok
A két elbeszélés, illetve novelláskötet 1881-ben és 82-ben jelent meg, és rögtön sikert hozott Mikszáth számára.
A Tót atyafiak 4 hosszabb elbeszélést tartalmaz. Hősei civilizációtól távol élő, különc emberek, mint Olej Tamás és Lapaj.
Az a fekete folt című elbeszélése a felesége halála után búskomorrá vált brezinai bacsa mindennapi életének hosszú bemutatásával kezdődik Az idilli természeti környezet és a mindennapok egyformaságába változást hoz egy fiatalember megjelenése, akibe a bacsa lánya beleszeret, és megszökik vele. A bacsa felgyújtja az akolt – így keletkezik a címben szereplő fekete folt. A bűn és bűnhődés megközelítése, erkölcsi színezete az Arany-balladák világát idézi. A szerkesztés érdekessége: a szokatlanul hosszú epikus bevezetőt egy gyorsan pergő dramatikus rész követi. A cím összefüggése a szöveggel az okmagyarázó mítoszok képzetét kelti fel.
Az Arany-kisasszony kezéért versengő két különc, rögeszmés agglegény Mikszáth bogaras regényhőseinek párhuzama. Az elbeszélés befejezése balladaszerű: Krisztina kitartó várakozása a népballadák mitikus hősnőihez teszik őt hasonlatossá (vö. Bede Anna, Péri Kata, Tímár Zsófi), Miklós merész vállalkozása a balladai homály-szerű ködbe vész: nem tudjuk meg, hogy visszatért-e Selmecre.
A Jasztrabék pusztulása a babonák, hiedelmek világába viszi az olvasót, Mikszáthot egyenesen elbűvölte a hagyományos, zárt közösségek hiedelemvilága (a Jó palócok novelláinak nagy része is egy-egy hiedelemre épül).
A jó palócok szereplői az előző kötettel ellentétben közösségben élő, beszédes emberek. A novellák szereplői tudnak egymásról, aki főszereplő volt az egyik novellában, mellékszereplőként felbukkan a másikban. A novellák középpontjában a paraszti élet áll, a helybeli közvélemény, a hiedelmek, babonák is szerepet kapnak. Mikszáth saját megjegyzéseivel tarkítja a novellákat, itt is a népi mesemondó szerepébe helyezkedik. A kötet egyik legszebb darabja a Bede Anna tartozása c. novella.
A történet lényege, hogy a bíróság előtt megjelenik egy fiatal, meghatóan naív és bájos lány (már megjelenésére enyhébbé válik a komor bírák arca), aki halott testvére helyett akarja letölteni annak büntetését. Mikszáth más novelláival ellentétben ez szigorú szerkesztésű, története egyenes vonalon, kitérők nélkül halad. A paraszti világ romlatlansága fejeződik ki a főszereplő személyében, akit a szigorú bírák hazaengednek egy kegyes hazugsággal (nem is volt bűnös a testvére).
A Péri lányok szép hajáról a balladaköltészetben jól ismert „megesett lány” témáját dolgozza fel. Az odaadó testvéri szeretet fűzi a Bede Anna –novella témájához.
A bágyi csoda és A gózoni Szűz Mária a természetfeletti világába vezet. Mikszáth novelláinak első mondataiban az olvasóhoz szólva többször megjegyzi, hogy a palóc nép babonás. A népi igazságérzet fogalmazódik meg a novellákban: a bűnösök megbűnhődnek bűneikért, de csakúgy, mint Arany balladáiban, a bűnösök nem elvetemült gonosztevők, hanem részvétet keltő áldozatok.
Az ábrázolásmódot hol romantikusnak, hol realisztikusnak mondhatjuk. Az erkölcsi tisztaság, naivitás (Bede Anna, Péri Kata, Kovács Maris) szinte egyoldalú bemutatása romantikus-mitikus-balladás hősnőket állít elénk, a társadalomkritika azonban inkább a realizmus sajátja.
Mikszáth szép-szomorú történeteinek megejtő szépsége, gazdag, lehengerlően dús nyelvezete, közvetlen stílusa ma ugyanúgy fogyasztható, mint 100 évvel ezelőtt.