Mikszáth Kálmán elbeszélői stílusa

A XIX. század második felének irodalma

A XIX. század második felének irodalmát az irodalmi akadémizmus határozta meg. Az ízlés diktátora Gyulai Pál volt, aki Petőfi és Arany örökségét kérte számon a szerzőktől. Ebben a korban Európában már a realizmus irányzata uralkodott, sőt, már a 60-as 70-es években kezdtek elterjedni a modern stílusirányzatok, mint a szimbolizmus, impresszionizmus, naturalizmus és a szecesszió. A magyar irodalomban a romantika öröksége élt tovább, de mellette a realizmus vonásai is megjelentek, főleg Jókai és Mikszáth művészetében. Mindketten ünnepelt írók voltak, óriási életművet hagytak hátra.

A novella ebben a korban vált divatos, közkedvelt műfajjá. A folyóiratok szívesen közölték e rövid történeteket, s erre az időre már szélesebb olvasóközönség termelődött. A korszak novellistái: Bródy Sándor, Petelei István, Gárdonyi Géza, Thury Zoltán, Gozsdu Elek, Tömörkény István.

Mikszáth élete

1847-ben született Szklabonyán. Ez Nógrád megyében található, lakosságának egy része szlovák (tót) nemzetiségű. Születési helye művészetét, témáit is meghatározza, hiszen Felső-Magyarország a színhelye sok művének.

Szülei tehetős paraszti birtokosok voltak. Mikszáth Selmecbányán végezte a gimnáziumot, majd Pestre ment jogot tanulni.

Balassagyarmaton esküdt lett, majd beleszeretett a főszolgabíró lányába, Mauks Ilonába. A szülők tiltakozása miatt kénytelen volt szerelmét megszöktetni, 1873-ban feleségül vette Pesten.

Ezután újságíró lett, a kor ismert publicistája. Bár népszerűsége nőtt, nem keresett annyit, hogy feleségének a megszokott kényelmet biztosítsa. Ezért válást ajánlott, de felesége nem akarta ezt az áldozatot elfogadni tőle. Mikszáth azt hazudta neki, hogy mást szeret, így végül elváltak.

1881-82-ben megjelent két novelláskötete, a Tót atyafiak és A jó palócok. Ez meghozta számára a várt sikert. Ez tette lehetővé, hogy újra feleségül vehette Mauks Ilonát, három gyermekük született.

A Petőfi Társaság, a Kisfaludy Társaság és az MTA tagja, gyakorlatilag mindent elért, amire egy korabeli író vágyakozhatott.

1887-ben – bár mindig kritikus volt a politikával szemben – a Szabadelvű Párt parlamenti képviselője lett. Képviselőtársairól és a kortárs politikáról élénk képet festett műveiben.

1910-ben írói pályájának 40. évfordulójára hatalmas ünnepséget rendezetek. Ezen még részt vett, majd két hét múlva meghalt, s szinte királyi pompával temették.

Műveinek általános jellemzése

Szépprózai műveket írt (regények, novellák, elbeszélések). Publicistaként is nagy jelentőségű.

A romantika és a realizmus egyaránt meghatározza a műveit. Romantikus vonások: vonzódik az idillhez, a falusi romlatlansághoz, a különös embertípusokhoz; de a realizmus felé mutat, hogy eltűnnek az eszmények, műveiben helyet kap a társadalomkritika. Hőseit ennek ellenére mindig szeretettel és megértéssel közelíti meg.

Cselekményszövése gazdag, sok a mellékes száll. Szeret eltérni a fő mondanivalótól, ilyenkor legtöbbször egy anekdotát mesél el.

Gyakran kiszól az olvasóhoz, néha olyan hatást kelt, mint a falusi mesemondó, aki élőszóban beszél.

Szereplői gyakran különc, bogaras emberek, műveinek cselekménye néha a történelmi múltban játszódik.

Híres regényei: Szent Péter esernyője, Beszterce ostroma, A fekete város, A Noszty fiú esete Tót Marival, Különös házasság.

A Tót atyafiak és A jó palócok

A két elbeszélés, illetve novelláskötet 1881-ben és 82-ben jelent meg, és rögtön sikert hozott Mikszáth számára.

A Tót atyafiak 4 hosszabb elbeszélést tartalmaz. Hősei civilizációtól távol élő, különc emberek, mint Olej Tamás és Lapaj.

Az a fekete folt című elbeszélése a felesége halála után búskomorrá vált brezinai bacsa mindennapi életének hosszú bemutatásával kezdődik Az idilli természeti környezet és a mindennapok egyformaságába változást hoz egy fiatalember megjelenése, akibe a bacsa lánya beleszeret, és megszökik vele. A bacsa felgyújtja az akolt – így keletkezik a címben szereplő fekete folt. A bűn és bűnhődés megközelítése, erkölcsi színezete az Arany-balladák világát idézi. A szerkesztés érdekessége: a szokatlanul hosszú epikus bevezetőt egy gyorsan pergő dramatikus rész követi. A cím összefüggése a szöveggel az okmagyarázó mítoszok képzetét kelti fel.

Az Arany-kisasszony kezéért versengő két különc, rögeszmés agglegény Mikszáth bogaras regényhőseinek párhuzama. Az elbeszélés befejezése balladaszerű: Krisztina kitartó várakozása a népballadák mitikus hősnőihez teszik őt hasonlatossá (vö. Bede Anna, Péri Kata, Tímár Zsófi), Miklós merész vállalkozása a balladai homály-szerű ködbe vész: nem tudjuk meg, hogy visszatért-e Selmecre.

A Jasztrabék pusztulása a babonák, hiedelmek világába viszi az olvasót, Mikszáthot egyenesen elbűvölte a hagyományos, zárt közösségek hiedelemvilága (a Jó palócok novelláinak nagy része is egy-egy hiedelemre épül).

A jó palócok szereplői az előző kötettel ellentétben közösségben élő, beszédes emberek. A novellák szereplői tudnak egymásról, aki főszereplő volt az egyik novellában, mellékszereplőként felbukkan a másikban. A novellák középpontjában a paraszti élet áll, a helybeli közvélemény, a hiedelmek, babonák is szerepet kapnak. Mikszáth saját megjegyzéseivel tarkítja a novellákat, itt is a népi mesemondó szerepébe helyezkedik. A kötet egyik legszebb darabja a Bede Anna tartozása c. novella.

A történet lényege, hogy a bíróság előtt megjelenik egy fiatal, meghatóan naív és bájos lány (már megjelenésére enyhébbé válik a komor bírák arca), aki halott testvére helyett akarja letölteni annak büntetését. Mikszáth más novelláival ellentétben ez szigorú szerkesztésű, története egyenes vonalon, kitérők nélkül halad. A paraszti világ romlatlansága fejeződik ki a főszereplő személyében, akit a szigorú bírák hazaengednek egy kegyes hazugsággal (nem is volt bűnös a testvére).

A Péri lányok szép hajáról a balladaköltészetben jól ismert „megesett lány” témáját dolgozza fel. Az odaadó testvéri szeretet fűzi a Bede Anna –novella témájához.

A bágyi csoda és A gózoni Szűz Mária a természetfeletti világába vezet. Mikszáth novelláinak első mondataiban az olvasóhoz szólva többször megjegyzi, hogy a palóc nép babonás. A népi igazságérzet fogalmazódik meg a novellákban: a bűnösök megbűnhődnek bűneikért, de csakúgy, mint Arany balladáiban, a bűnösök nem elvetemült gonosztevők, hanem részvétet keltő áldozatok.

Az ábrázolásmódot hol romantikusnak, hol realisztikusnak mondhatjuk. Az erkölcsi tisztaság, naivitás (Bede Anna, Péri Kata, Kovács Maris) szinte egyoldalú bemutatása romantikus-mitikus-balladás hősnőket állít elénk, a társadalomkritika azonban inkább a realizmus sajátja.

Mikszáth szép-szomorú történeteinek megejtő szépsége, gazdag, lehengerlően dús nyelvezete, közvetlen stílusa ma ugyanúgy fogyasztható, mint 100 évvel ezelőtt.Az űrlap tetejeAz űrlap alja

Szerző
Do Emese
Forrás
Facebook nyilvános csoport

Tartalom jelentése

Ha bármi problémát észlelsz a(z) "Mikszáth Kálmán elbeszélői stílusa" című tartalommal kapcsolatban, kérlek az alábbi hivatkozásra kattintva jelezd felénk! Köszönjük!