Móricz Zsigmond társadalom ábrázolása

Irodalmi naturalizmus

Stílusirányzat a XX. században, Franciaországból, Emile Zola (Nana – egy prostituált élete) regényei alapján indul el.

A natura – természet szóból származik, mindent a maga természetes valójában akar bemutatni, szépítés nélkül. Teljes érzelemmentesség, témaválasztásában különbözik a realizmustól, (prostitúció, szegénység, testi szükségletek) ezt mind a legaprólékosabban jeleníti meg.

Mikszáthig az irodalomban minden, ami népi, az szép és jó és követendő, hiszen szemben áll a civilizációval. Móricz ezt az idillt teljesen lerombolja. A primitív gondolkodást, a brutalitást emeli ki.

Kis János neve is utal az emberi és társadalmi kicsinyességre a Tragédia c. műben, emberi szükségletek – evés és a fuldoklás – bemutatása (naturalista vonás).

Tragédia

Cím: műfajmegjelölő cím, de ez nem tragédia, hanem novella.

A tragédiákban van értékpusztulás, itt nincs, senki nem siratja, nem is veszik észre, hogy élt vagy meghalt.

Ez az ő személyes tragédiája, illetve az, hogy ilyen megtörténhet. Szürke kis ember példája (orosz realizmus – Gogol: Köpönyeg).

Beszélő név: Kis János (többletjelentése van) nem különleges név, teljesen szürke, jelentéktelen, mint maga a kis szó).

Önmagával állt konfliktusban: nem bírta már az evést, de erőt vett magán, terve megvalósításának érdekében. A „NAGY” bosszú terve is legalább olyan kicsinyes, mint ő maga.

A novella szerkezete: egy szálon fut a cselekmény, megfelel a novella követelményeinek.

Az evés jelenik meg, mint alapvető emberi szükséglet – francia naturalizmushoz köthető.

Otthon – kényszerből, lakodalom – jóízűen – DE ő itt is kényszerből, elhatározásból a bosszú vágya miatt, ami a halálát okozza, de gazdájának semmiféle anyagi kárt ezzel nem okoz.

Ebben az elbeszélésben a szegény ember és a gazdag paraszt kibékíthetetlen ellentétét jeleníti meg. A napszámos, aki egész életében éhezett, gyűlölettel tekint a gazdára, aki éhbérért dolgoztatja, hallatlan bosszú munkál benne, de mivel csak egyetlen dolog érdekli – az evés –, a bosszút is csak egyféleképpen tudja elképzelni, ki akarja enni a vagyonából Sarudyt, a gazdag parasztot. Életét egyetlen ösztön irányította, az éhség, nincsenek érzései, gondolatai, egész élete csak az éhezés körül forog. Kiss János alakjában a nyomor jellemtorzító hatását ábrázolta Móricz. A novellát a drámai szerkesztésmód jellemzi, az eseményeket másfél napba sűrítette az író, a főszereplő életének sorsdöntő fordulatát mutatja be, de tömör utalások segítségével megismerteti az olvasóval előéletét, családi körülményeit is. A naturalista stílus módszerét alkalmazza az író, tájszavakat használ, tájnyelvi kiejtést utánzó helyesírást alkalmaz.

Kiss Jánosnak még a vágyai sem lépik túl az ösztönélet szintjét, bukása és halála éppoly kisszerű és észrevétlen, mint élete. Az éhség, melyet nem csupán biológiai–élettani szempontból értelmezhetünk, hanem jelképesen is, a korai Móricz-novellák egyik jellegzetes motívuma (egyszer jóllakni).

Barbárok

A Barbárok (1931.) Móricz egyik legkiérleltebb művészi teljesítménye. Kései elbeszélései közé tartozik, ezt szokták filmnovellaként is emlegetni, mivel Móriczra a ’30-as években nagy hatással volt a filmművészet. Filmszerű megoldásokban jelenít meg egy pusztai történetet. Balladás hangon, népmesei motívumokat is felhasználva, tragédiát idéző szerkesztéssel mesél el egy epizódot a rideg pásztorok életéből. Balladai vonás, hogy nő a főszereplő, lélektaniság is megjelenik. Sajátos, öntörvényű világban élnek, távol minden civilizációtól. Az elbeszélés dialógusokra épül, rövid leíró és elbeszélő részeket alkalmaz az író.

Műfaj: nem elbeszélés, mert nincsen részletes jellemábrázolás, se környezet. Ebben inkább a novellára hasonlít, terjedelmében az elbeszélésre. Prózai elbeszélő mű.

Nyelvezet: különböző tájnyelveket sűrít egybe, ilyen tájnyelv nincsen. Karinthy kitűnően parodizálta ezt.

A novella három része a drámai események három "felvonása". Az első és az utolsó rész legfeljebb pár órát, a középső több mint egy évet ölel fel.

1. Gyilkosság – rövid idő – lassú menet (fél nap)

2. keresés – hosszú idő – gyors (1 év)

3. vallatás – rövid idő – lassú (negyed óra).

Az első rész, az első szerkezeti egység Bodri juhász meg a kisfia megölése, kegyetlenül meggyilkolták a vendégségbe érkező juhászok, és elhajtják 300 birkáját.

A második rész központi alakja az asszony, a meggyilkolt juhász felesége, aki ételt és tiszta ruhát hoz. Nem találja a férjét, elindul a pusztába megkeresni férjét és fiát. Ez a rész bizonyítja, hogy a kultúra alatti létben szépségek is vannak: az a fekete asszony, aki tíz nap múlva fehér vászonruhában keresi emberét, a hűség megtestesítője.

A harmadik rész az asszony fáradhatatlan kutatásának eredményéről szól, hogy megleli az ura és fia holttestét, és feljelentést tesz. A veres juhászra lassan rengeteg lopás és gyilkosság igazolódott, de a Bodri juhász meggyilkolását nem vállalja. Makacsul tagad, mert érzi, hogy ez volt élete legnagyobb bűne. A vizsgálóbíró ugyanolyan nyelven beszél, ugyanolyan kifejezéseket használ, mint a veres juhász. Nagyon jól ismeri a pusztai emberek lelkivilágát, babonás hiedelmeit.

A három rész nagyon lazán kapcsolódik egymáshoz, nem kerek, Kívülálló, mindentudó az író, E/3. van azért érzelem az író részéről. (az asszony útja) Az asszony nézőpontjából látjuk az eseményeket.

A mű két központi helyén a címben, illetve a novella utolsó mondatában hangzik el a kulcsszó, barbárok. A bíró lassan, eltűnődve mondja a távozó ember után: "Barbárok". A természetes igazságérzet ítéletét mondja ki a bíró: nem az indulat szülte, inkább a szomorúság. A gyilkosok olyanok, mint a vademberek, de nem minden pusztai ember ilyen, hiszen pl. a meggyilkolt Bodri juhász vagy a felesége magatartásában sok az értékes tulajdonság. Őket rokonszenvesnek találjuk, részvéttel figyeljük. A gyilkosokat embertelenségükért elítéljük. A pusztai ember babonás hite is megfigyelhető a zárójelenetben, a makacsul tagadó gyilkos mintha a halottak bosszúját látná a szíjban, megtörik és ráébred rettenetes bűnére.

A rézveretes szíjnak jelképes szerepe van. Az első részben az aljas gyilkosság ürügye, és Bodri juhász lelki gazdagságának, művész hajlamának bizonyítéka. Az első rész végén a szíjat Bodri nyakára tekerve húzzák a gödörbe a holttestet a gyilkosok. A második egységben a durva lelkületű veres juhász lelkifurdalásának jele: maga tereli a szót a szíjra, amelytől semmiképpen sem akart áldozata megválni. Egyben a bűntény bizonyítéka is ez lesz, s a vallatás során az igazság diadalát jelképezi.

1. Epikus keret, drámai párbeszédek, hallgatás

2. elbeszélés, mesei elemek, az írói kommentárok is megszaporodnak, balladai sejtelmesség, népmesei motívum: ment csak ment

3. drámai párbeszéd, csattanóra kihegyezett szöveg, furcsa csattanó. A lelkiismerete megszólal, a keret: cím és zárómondat.