Borbély Szilárdról és a regényről
- B. Sz. József Attila-díjas költő, író, oktató és irodalomtörténész. Nagyrészt verseket publikált, illetve esszéket adott ki, ez az egyetlen megjelent regénye
- 2013-ban jelenik meg a Nincstelenek, számos verseskötete után
- a regény, maga a szociográfia műfajába tartozik, ugyanis realista mű, pontos helymeghatározásokkal (fülszövegben megtalálható koordináták, Túrricse, stb), és egy adott település életmódjának több szempontból való bemutatásával (magyar falu naturális ábrázolása a 60-70-es években ). Az embert antropológiai szempontból vizsgálja, valamint kész képet alkot a 20. század végi létről is.
- nem csak szociográfia: több generáció életét/történetét felöleli, több szereplőre is koncentrál a történet és a cselekmény jelenében, nem lineáris az időkezelése, jelen van a személyesség és hangsúlyt kap egy főhős (E/1 kisfiú) és a köré épülő kapcsolatrendszer is, helyet kapnak kérdésfeltevések (Mesijás), illetve többletjelentést feltételező elemek (prímszámok – magány, 1-gyel és önmagával való oszthatósága)
A regény sajátosságai
- az elbeszélő személye kettős, de elválaszthatatlan: egy 6 év körüli gyermek →gyermeki látásmód érvényesül, és egy visszaemlékező felnőtt →elbeszélői hang
- a gyermek értelmezés nélkül rögzíti a környezete jelenségeit, a felnőtt elbeszélő pedig reflektál is a gyermekkor eseményeire. A két szólam retorikai-stilisztikai értelemben egységesnek hat (azonos módon szólal meg a két hang)
- a leírás kettős: egyrészt naturális, másrészt a közöny jellemzi
- a saját utat kereső egyén számára ez a világ nem változtatható, határai pedig nem léphetők át (innen csak kimenekülni lehet, de nincs hová, legfeljebb befelé: „ülök a parton, és emlékeket találok ki”)
- az elbeszélésmód spontán, csak a tapasztalatra koncentráló gyermeki érzékiség jelenik meg:
erőteljese jellemző a kiszolgáltatottság és a bizonytalanság; a gyermek alakja semmilyen életszíntéren nincsen biztonságban (megélhetés, jövő, szülők), a megismerésének módja empirikus, identitásának kialakulásához sem kap segítséget, nincs törődés, nincs vallási biztosság, nemzetiségbeli egységérzet (hucul, zsidó, stb), társ. Hovatartozás
- ugyanakkor a reflexiós igény is jelen van (prímszámok)
Nyelviség
- gyermeki önkifejezés minimuma, nyelvi bizonytalanság és töredékes fogalmazásmód: tőmondatokat alkalmaznak, redukált nyelvhasználat érvényesül → ez itt a regényben ábrázolt létforma allegóriája, leképeződése
- a kettős elbeszélői hang a köznyelvi, tájnyelvi szavak használatával (»korcsma«, »Brant«, »pulya«, »fenkép«) a kétnyelvűséget, a gyermeki és felnőtt elbeszélésmódot egyszerre tartja fenn. Ebben megjelenik az elkülönülés szándéka, („mi így mondtuk”) de hiányzik a nyelvi identitás is: de mivel a falun belüli közösségek közt nincsen diszkurzus, a nyelvi önmeghatározás elenyésző
- nem falusi nyelv: a gyermeki megszólalások és a falusi nyelvezet felülírt fikciója, fikciós nyelv a 2 elbeszélőhöz tartozó nyelvhasználat
- nyelvi szempontból lényeges jellemző, hogy senkit nem szólítanak a nevén → nincs helye az egyéniségnek
Cím szerepe
- Nincstelenek: fizikai, lelki, szellemi, érzelmi, metafizikai szinten is érvényes (gyermeki lét hiányosságai fentebb)
1. identitás
- az egyénnek/ gyereknek nincs és nem is lehet közösségi megalapozottságú identitása: bonyolult a vallási, nemzetiségi, társadalmi hovatartozása is
- énkép hiányos: lányruhát hord
- vallás – református, pravoszláv, katolikus, zsidó
- társadalmi – úr, katona, kulák, szolga
- nemzetiség – magyar, ruszin, román, zsidó
- történelmi kavalkád, ahol a kategóriák egyszerre érvényesek és érvénytelenek: igény van a kategorizálásra, de mindenki mást mond, a történetek nem egyeznek, nem alakul ki egységes énszemlélet
2. otthontalanság – a kategóriák a kitaszítás eszközei, nem biztonságos keretet adnak
3. bizonytalanság – apa emlékei, a hazugság szükségessége, családi bizonytalanság (apakép rossz példája, anya élete – öngyilkossági kísérlet), összetartozás hiánya
4. világ megismerhetősége – gyermek számára hamisnak tűnik fel
5. történelmi események – kétségbe vonhatóak; a nagy történések nem kapcsolódnak a kisebb közösségek életének változásaihoz, nem kapcsolhatók össze (forradalom, politika, „ehhez semmi közünk”)
6. egyéniség pusztulása ebben a világban (álom elűzése)
- gyakorlatilag semmi szellemi, vagy akármilyen érték nem jelenik meg, az egyetlen ami valóságosan érvényes, az a tapasztalás, a test, a testiség, az undorító, alantas dolgok, amelyek érzéki úton tapasztalhatók meg (pl: szagokkal jellemzi a gyermeki nézőpont az embereket maga körül)
Alcím
Már elment a Mesijás? - 3 messiás-figura jelenik meg a műben:
- 1. a Messiás – várják, de nem jön
- 2. a cigány Mesijás – alázatos, szelíd, szolgáló, egyszerre pozitív és ironikus alak
- 3. a legkisebb gyermek (Kicsi) – meghal
- hívőségnek sincsen értéke (eljátsszák, hogy várják a Messiást), mikor várják, nem jön el
- a cigány Mesijás: az emberek nem értik meg őt, mosolyog és tűr, emberi mocsokban él, megaláztatott szerepet vesz fel – wc-t takarít, érzései voltak és mégis kivetette a falu →jelképezi, hogy nem megváltható ez a világ
- megváltatlanság, identitásvesztettek maradnak, nincsen semmijük, és magányosak (prímszámok ismétlődése)
Emlékezés
- a mű az emlékezés regénye is, az emlékezés teremti meg a múltat, a személyes és a közösségi emlékezet hozza létre különböző emlékezési formák segítségével. Az egyéni és a közösségi szorosan összefügg
Egyéni
- a családi emlékezésben rajzolódnak ki múltbéli történetek a rokonokról, hovatartozásról kisebb töredékek amely a „honnan jöttünk?-kik vagyunk?” kérdéskört válaszolják meg nagyjából, de valóságos keretet nem adnak → ennek részei pl. a dédszülők, nagyszülők és szülők által elmondott ellentmondásokkal és fájdalmakkal teli eredettörténet. Ez is bizonytalan a gyermek szempontjából, így az egyéni emlékezés minősége is hozzátesz az identitáshiány élményéhez
- apa és anya által közvetített emlékek → vallás és hovatartozás instabilitása is az emlékezéseikből származik
- saját zsidóság: önmaga elleni nyomozás, ki az elbeszélő igazi nagyapja? Illetve az apa és az anya ritkán tagadó, általában valló, magyarázó ér értelmező hozzáállása az apa zsidó mivoltához
- elbeszélő: gyermek szempontja és a felnőtt visszaemlékezése rajzolja ki (együtt halad). A családtörténetek és az életmód ábrázolása igyekszik megmutatni a múltat
Történeti
- nyelv és nyelvjárás, hiedelem- és babonarendszer, egyházi és nemzeti ünnepek, művészetek, tudományok, szokások, jog, és erkölcsi értékrend adnák alapvetően egy közösség identitástudatát → ezek mint az emlékezés formái
- jelen esetben az emlékezés nincs jelen, nincs mire emlékezni úgymond; nincsen azonosságtudat a közösségben
- említik a Horthy-korszakot → történelmi emlékezés kb. megjelenik, de nincs nagy hatással a közösségre a »nagy eseményfolyam« - pl. a változások a Kádár-korszakban nemigen hatnak a falura, nincs fejlődés, megrekedtek
- a zsidók elhurcolására emlékeznek, de ez is csak a borzalmak ábrázolását segíti elő.