Az ókori görög színházak
A görög színházakat hegyoldalba építették az akusztika miatt. Ügyeltek arra, hogy a színpad mögötti táj látványa impozáns legyen (máskor a színpad hátteréül palota-díszletet építettek).
A színház részei: Az épületek több tízezer ember befogadására is alkalmasak voltak. Az epidauroszi színház például 12 ezer nézőt fogadhatott egyszerre.
Kellékek: A színészek tógában, álarcban és magasított talpú cipőben, a kothornoszban játszottak. Színészként csak férfiakat foglalkoztattak, még a női szerepekre is.
Érdekes technikai megoldás volt az az emelőszerkezet, amellyel az istenség földre szállását tudták érzékeltetni. Az ókori görög színházban nem volt függöny, az előadást nem tagolták felvonásokra és kosztümöt sem alkalmaztak.
A színház helye a társadalom életében
A színház, mai korunkkal ellentétben nem csupán alkalmi szórakozás volt a görögök számára, a társadalom életében betöltött szerepe rendkívüli volt. A drámaírók állami ösztöndíjat kaptak, hogy zavartalanul dolgozhassanak. A kiválasztott drámák szerzői pénzt kaptak a kar megszervezésére. A drámai verseny nyertese óriási megbecsülésben részesült, városa büszkesége lett.
A tragédia
A tragédia a dráma műnemébe tartozó színpadra szánt műfaj, melyben valamilyen értékveszteség következik be. A hőse elszántan küzd céljaiért, azonban konfliktusba kerül egy másik hőssel, és e harcban elbukik. Ez az olvasóban katarzist, vagyis együttérzést, félelmet vált ki. A tragédiákat az ókori drámai versenyek keretein belül mutatták be, 2-3 színész és egy kar szereplésével. A művek alapja a hármas egység, vagyis a tér, idő és cselekmény egysége. Mi is ez? Elvárás volt, hogy a drámai események egy helyszínen, egy nap (0-24 vagy maximum 36 óra) alatt játszódjanak, s a cselekmény egy szálon bontakozzon ki.
Szophoklész
A legsikeresebb ókori görög tragédiaköltő Szophoklész. Mintegy 130 művet írt, 24-szer nyert drámai versenyen. Sajnos csak 7 műve maradt fenn az utókornak. Szophoklész három legismertebb műve az Oidipusz király, az Élektra és az Antigoné. Ezek témáit a thébai mondakörből meríti. Elsősorban jellemábrázolása emelte őt a legnagyobbak közé. Tragédiáinak súlypontja az emberábrázolás, az emberi döntések, tettek, küzdelmek megjelenítése.
Antigoné
Az Antigoné a klasszikus drámai szerkezetet követve épül fel. Az első egység a bevezetés, a prologosz. Itt bontakozik ki az alapszituáció. Antigoné két fiútestvére, Eteoklész és Polüneikész felváltva uralkodott. Ám Eteoklész nem adta át a hatalmat, ezért Polüneikész harcba szállt testvére ellen. Végül mindketten egymás kardjától estek el. Az új uralkodó, Kreón nem engedte, hogy a hazája ellen támadó Polüneikészt eltemessék. A két fiú lánytestvére Antigoné és Iszméné. A bonyodalomban Antigoné az isteni törvények szerint járt el, amikor a királyi parancs ellenére, megadta testvérének a végtisztességet eltemette Polüneikészt. Testvére, Iszméné nem mert szembeszegülni Kreón törvényeivel.
A kibontakozásban Kreón kimondta: „Nem lesz asszony itt az úr”, és halálra ítélte a lányt, aki megingathatatlanságával mindenkinél nemesebben viselkedett. Hiába figyelmeztette a fia, Haimón és a vak jós, Teiresziasz is az uralkodót, hogy „mást is megöl, hogyha meghal ő”. A dráma tetőpontja az a pillanat, amikor Kreón visszavonja parancsát, de már túl későn, a katasztrófa már bekövetkezett: Antigoné megölte magát, és a lány jegyese Haimón, Kreón fia is végzett magával. Fájdalmában Eurüdiké, Kreón neje, Haimón anyja is véget vetett életének. Kreón egyetlen törvénye miatt tehát elvesztette fiát és feleségét. Nem tudta megállítani a végzetet, e súly alatt összeroppant. Pedig a „Bölcs belátás többet ér minden más adománynál”.
A drámai konfliktus tehát Antigoné és Kreón között bontakozott ki. A lány az ősi törvényeknek engedelmeskedett, az istenek íratlan törvényének, amikor eltemette a testvérét. Kreón királyi törvénye is elfogadható: a hazaárulónak nem jár végtisztesség. Azonban őt leginkább a hatalomvágy, a zsarnokság vezérelte, így Kreón bukása nem hordoz értékpusztulást. Hiú, önző magatartása és a hübrisz okozza vesztét, családja pusztulását. E két ellentétes akarat tettsorozata vezetett végül a katasztrófáig. A sors, a fátum nem kerülhető el. A mű tragikus hőse egyértelműen Antigoné. Igazán erős jellemű, tiszta szívű nő, aki számára a testvéri szeretet és az isteni törvények tisztelete mindennél fontosabb. Szophoklész gyönyörűen jellemzi őt, amikor Antigoné így vall önmagáról:
„Gyűlölni nem, csak szeretni születtem én”.
A legtökéletesebb műnek neveztük az Antigonét. Az öt alapvető viszony, mely egész létünket meghatározza, mind megtalálható benne. Melyek ezek? A férfi és nő, az idős és fiatal, az egyén és társadalom, az élők és holtak, valamint az isten és az ember viszonya is kiolvasható belőle. Maga a teljesség fedezhető fel benne. Szophoklész elsöprő erővel tudta megjeleníteni a két legnagyobb rendű hatalom: a szeretet és a társadalmi együttélés szabályai közötti konfliktust. Az erkölcsi dilemmát, melyet az ember csak nagy küzdelem árán oldhat fel,
„Sok van, mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb”.