Radnóti élete
(1909 – 1944)
-
Születésekor meghalt édesanyja és ikertestvére (Ikrek hava c. önéletírásában ír arról a fájdalomról és dühről, ami akkor tombolt benne, mikor jó pár évvel később megtudta az igazságot).
-
Zsidó származású, felnőtt korában áttért a katolikus hitre Sík Sándor költő barátja hatására.
-
Kereskedelmi iskolába járt akarata ellenére, de később bölcsészkaron szerzett doktori diplomát.
-
1930-ban jelenik meg első kötete Pogány köszöntő címmel. Innentől kezdve folyamatosan és sokat publikál, a Nyugat harmadik nemzedékének egyik legjelesebb képviselője lesz. 1930 és 40 között öt kötete jelent meg.
-
1936-ban házasságot kötött Gyarmati Fannival. Ugyanebben az évben munkája elismeréseként Baumgarten díjat kapott.
-
Radnóti aggódva figyelte az erősödő fasizálódást, előre tudta a sorsát is, erről tanúskodik 1936-ban megjelent kötetének címe: Járkálj csak, halálraítélt!
-
Írótársai felajánlották segítségüket, hogy még időben kimenekítik külföldre, de ő visszautasította ezt az ajánlatot. 1939-ben párizsi ösztöndíjat nyert és doktorátust szerzett. Kint maradhatott volna, mégis hazajött.
-
1940-ben hívták be először munkaszolgálatra, és ettől kezdve szinte folyamatosan. 1943-ban a magyar írók (pl. Illyés, Sík Sándor, Keresztury Dezső) még utoljára kieszközölték, hogy elengedjék. 1944-ben kerül újra munkatáborba. A háború végén a hazafelé tartó elgyengült rabokat azonban Abda közelében mind agyonlőtték és tömegsírba temették, köztük Radnótit is. Csak 2 év múltán tudták meg, hogy hol temették el őket, Radnótinál így találták meg az utolsó verseit tartalmazó kis füzetet, amit Bori noteszként ismerünk.
-
1946-ban jelentek meg posztumusz kötetben (Tajtékos ég) az utolsó évek versei, köztük a híres eclogák utolsó darabjai és a Razglednicák is.
Példaképek, akik hatottak rá:
-
Babits, hiszen ő is foglalkozott az antik kor költészetével.
-
Arany János: az ő kötetét még a munkatáborba is magával vitte.
-
Azonosulni tudott József Attila sorsával (magány, szegénység).
Klasszicista költészet ismérvei Radnótinál:
-
szerkezet
-
időmértékes verselés
-
ecloga
-
vallomásos jelleg
-
erkölcsi tartás
Későbbi verseiben az antik tematika eltűnik. A forma megmarad! (párbeszédes, illetve az idill bemutatása, de megjelenik a fenyegetettség).
Radnóti költészete
Korai költészetét – ugyanúgy, mint Babitsét – az antikvitás élménye határozta meg. Idilli falusi tájak, pogány életöröm nyilatkozik meg korai verseiben.
A harmincas években azonban egyre inkább hangot kap költészetében a fenyegetettség érzése.
Ettől az időtől kezdve csupán három verseskötet jelent meg:
-
Lábadozó szél
-
Járkálj csak, halálraítélt
-
Meredek út
-
utolsó versei posztumusz kötetben jelentek meg halála után (1946. Tajtékos ég).
Ezekben az időkben versei alakján három olyan dolgot nevezhetünk meg, ami megtartó erő volt számára: a keresztény vallás, a szerelem és a költészet.
A 30-as években kísérletezett szabad versekkel, később egyre inkább megfigyelhető verseinek klasszicizálódása: szívesen használta a szigorú római-görög versformákat, nyelvezete letisztult, egyszerűsödött.
Ha költészetét egyetlen mondatban kéne jellemezni: Az embertelenség tragikus képei mellett mindig jelen van a harmónia, az idill megteremtésének igénye.
Az eclogák
Az ecloga görög eredetű műfaj. Az ókori görög költészetben a hexameterekben írott, idilli pásztorkölteményeket nevezték így. Ezek eredetileg párbeszédes műfajok voltak: főként udvarló jeleneteket (pásztorfiú és pásztorlány) dolgoztak fel. A legnagyobb görög ecloga-író Theokritosz volt.
A római költészetben Vergilius folytatta az ecloga hagyományát, ám az ő eclogáinak a tartalma erősen megváltozott: a polgárháborúk, a társadalmi ellentétek, a megbomlott harmónia kifejezésének eszköze lett.
Így azt mondhatjuk, Radnóti sokkal inkább a vergiliusi hagyományt folytatta: az ecloga számára is a háborús borzalmak kifejezőeszköze lett. Radnóti összesen 8 eclogát írt. Az ecloga rendkívül tiszta és szabályos formája (hexameter) élesen szemben áll a háború zűrzavarával és káoszával: a költészet őrzi meg Radnóti számára a világ harmóniáját és rendjét.
Hogyan illeszkedik az ecloga tartalmi és formai előírásaihoz?
-
Elsősorban a háború, az embertelenség kifejezésére használja, a legtöbb esetben ezzel állítja szembe a költői hivatás tiszta erkölcsiségét.
-
Van, hogy szakít a hagyományos hexameter formával, ekkor a párbeszéd őrzi az ecloga formáját.
-
Máskor nem párbeszédes formában írja, de hexameterben: ezekben az esetekben azt az érzést kelti, mintha párbeszédet kezdeményezne (megszólítások, kapcsolatteremtés).
Elemzések
Az Első ecloga megtartja a párbeszédes formát. Középpontjában a tragikus sorsú García Lorca költő áll, akiről Radnóti már tudta, hogy a háborúban agyonlőtték. A költemény ars poétikus témát dolgoz fel: van-e helye ebben a szörnyű világban a költészetnek?
Hitvallását a gyönyörű tölgyfa-allegóriában fogalmazza meg: írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint ott az a tölgy él….” : vagyis: a költő a halálraítéltség tudatában is teszi a dolgát.
A Hetedik ecloga szakít a párbeszédes formával. Ez egy képzeletbeli beszélgetés a feleségével: a munkatáborból az alvó foglyok álmukban „hazarepülnek”, s legalább álmukban boldogok.
Ezt állítja szembe a költői éberséggel: maga nem tud aludni („Nem jön az álom, az enyhetadó”). A költő éjszakai éberségének vannak hagyományai a magyar költészetben (Kosztolányi: Hajnali részegség, József Attila: Téli éjszaka). Az ébrenlét lehet konkrét, de lehet metaforikus is: a költő fokozottabb éberségét, tisztánlátást is kifejezheti.
A tábor mindennapjainak, körülményeinek leírása riasztóan realisztikus: férgek, bolhák, mocsok és nyomor – ezt állítja szembe a „búvó otthoni táj” harmonikus képeivel.
A Nyolcadik ecloga képzelt beszélgetés a bibliai prófétával, Náhummal. Ez alkalmat ad az előre megjövendölt istenítélet lefestésére, a költő-próféta ősi párhuzamosságának kifejezésére (ars poeticus téma). Új elem a versben megjelenő prófétai „düh” és „harag”. Ebben a versben (a Razglednicákhoz hasonlóan) már nyoma sincs az idillnek: a teljes apokalipszis állapotát mutatja be, és újra megerősíti a költő „szent”, Istentől származó megbízatását: „És akit egyszer az Úr elküldött (…) nincs nyugodalma”.