Bevezetés
- a magyar nyelvű világi líra megteremtője, 1554-1594 élt, a magyar reneszánsz legnagyobb költője. Poeta doctus volt, tehát tudós költő, 8 nyelven beszélt
- ismerte az antik poétikát és poézist, az újlatin és humanista törekvéseket, köz- és népköltészetet egyaránt a korában
- műveit egy kézzel írott könyvbe jegyezte le, nem a keletkezésük sorrendjében; a versek ciklusokba, egységekbe rendeződnek benne, ebben nyilvánul meg a kötet megkomponáltsága
- költeményei nem alkalmi jellegűek; tematikusak, illetve ciklusokba rendezhetőek egy jól átgondolt poétikai terv szerint
- költészetének formálódása során műfajban eljut az énekverstől a szövegversig, amely változás jelenti a későbbi irodalmi, lírai hagyományok alapját, ugyanakkor beépíti költészetébe a szerelmi dalok műfajait, a virágénekeket és a népköltészet formáit, a trubadúrlíra verstípusait, majd a dalszerűségtől egészen az epigramma műfajáig
Kompozíció
- egyéni hangvételű istenes verseket, és szerelmi énekeket tartalmaz a versgyűjtemény
- célja egyfajta lírai önéletrajz kirajzolása a verseken keresztül
- első része 66 verset tartalmaz, az első 32 a házassága előtti verseket (Anna-versek is pl.) rendezi ciklusba, a 33. vers egy vallásos költemény (Kiben bűne bocsánatáért…), majd a következő 33 a házassága utáni ciklus (pl. Júlia-versek)
- a kötet a tervezet szerint 3x33 versből állt volna, a megírt 66 után még 33 istenes verssel, és egy koronaverssel, de ez végül nem valósult meg
- a felosztás tematikus csoportokba is rendezi az életművet (Anna, Júlia, Célia versek – vitézi – istenes), ezekhez pedig témánként jellemző szókincs, képhasználat, szerkesztésmód, hangnem társul
Szerelmi líra kibontakozása
1. korszak (1575/6-1584)
- első része: gyötrődő szerelem, udvarlás, bókok, a hölgyek szépségének való adózás
- erre a részre jellemzőek a virágénekek, udvari/trubadúr lírai megoldások, históriás énekek, vágáns dalok (török, horvát, román népdalok hatása érvényesült ebben)
- hivatkozott Toldira, illetve a Palkó nótája c. elveszett epikus énekekre is
- szemlélete ekkor a trubadúr példát követte: a nő rangban a férfi felett álló, eszményített alak, a költő pedig szolgálattal és dicsérettel tartozik az úrnőnek
- énekverseket alkotott, dallammal együtt
- második részében szintén folytatja a magyar énekszerzés hagyományait; az Anna-versekben a dallam és a szöveg együttesen alkotják a mű esztétikai hatását, jellemző bennük a nótajelzés, a költői képnek pedig nincs kiemelt szerepe
- ehhez az epekedés, udvarlás, és a boldog szerelem érzései kapcsolódnak, a mámoros öröm érzete és kifejezése személyes jellegű
2. korszak (1587 – 25 vers+8 betoldás)
- ebben a korszakban írja a Júlia-verseket, amelyek ugyanúgy Ungádné Losonczy Annához szóltak, illetve az ő meghódítását tűzték ki célul
- ebben a korszakban szakít a költő az énekes-alkalmi színvonallal, és fordul a tudós, humanista költők példái felé – Marullus, Joannas Secundus, Angerianus életművén keresztül tanulja ki a poétikai módszereket, terminológiát, szellemes leleményeket → ezt nevezi Balassi inventio poeticának
- ennek nyomán nevezi el Júliának a visszahódítani kívánt kedvest (Secundus példája), megjelenik költészetében a mitologizáló retorika, a felfokozott művészi igényesség, és ekkor alakítja ki a kötetkompozíció tervét is (ennek a mintája is Secundus volt, de Petrarca daloskönyvével is megismerkedett) → petrarkista hagyomány
- érzésvilágában a meghódító szándék, bókolás és Júlia isteni szintre való emelése dominált, de nem kötődik hozzá valós élmény, ugyanis Júlia nem fogadja vissza a költőt
- koncepció szerint helyezte el cikluson belül is a verseket: vallomással kezd (Méznél édesebb…), majd végig a valós élettörténésekhez kapcsolódik, ezen felül helyezi Júliát mitikus környezetbe. Szándéka a személyes lírai mondanivaló általános, filozófiai szintre való helyezése – Júlia jelképezi az elérhetetlen teljességet
- ez a szemléletmód egyezik a neoplatonizmus eszméivel, amely a szerelemben látja az isteni szépséget, és vágyja benne a tökéletességet
- ezenkívül a reneszánsz kor emberének általános vágyát, azaz a világ, a természet és az ember harmóniáját is belefogalmazza a ciklus egyes műveibe (Ó, nagy kerek ég)
- jellemző egyes verseire az epigrammaszerű zárlat
- a versszerkezet ekkor a szimmetrikus formáktól az aranymetszés arányai szerinti megalkotottság felé fordul – ez is a reneszánsz művészetszemlélet szépségfogalma szerinti belső harmónia kialakítását szolgálta
3. korszak (Wesselényi Annához)
- 8+2 verset tartalmaz, amelyeket a lezárt ciklushoz kapcsol utólag, eleinte az első 2 versben Júliához hasonlítja, majd a többiben a beteljesült szerelméről beszél
- nagyrészt Célia szépségéről, a szerelem boldogságáról, valamint hullámzó hangulatának megfelelő érzéseiről ír
- a forma és a stílus tökéletesítésére törekszik, egyszerű, letisztult szerkezetet épít (1 érzés, 1 hasonlat), nem a korábbi teljességvágy jellemző, hanem jól megmunkált, gyakran modoros alkotásokat készít – manierizmus
- ekkor jelenik meg a Balassi-strófa híres szerkezete is, amely egy ütemhangsúlyos (magyaros) verselési módban alkotott versszak, 6-6-7 szótagú ütemekből épül, és 3/6/9 soros versszakokat ad. Rímképlete aab ccb ddb, tehát erőteljesen zenei, és pontosan megszerkesztett
- csökken a versek terjedelme (szintén a manierizmus jellemzője)
- epigrammaszerű versek
- akrosztikon: Balassi néhány művében a sorok kezdőbetűinek összeolvasásába a szeretett nő nevét rejtette (ezek az akrotichonok)