Alá- és mellérendelésről a nyelv három szintjén beszélünk: a lexémák (szavak), a szintagmák (szókapcsolatok) és a mondatok szintjén.
-
A szavak szintjén:
-
Alárendelő: az előtag mindig valamilyen bővítménye az utótagnak. Pl. favágó (mit vágó?), napsütötte (mi sütötte?)
-
Mellérendelő: a tagok egyenrangúak, azonos szófajúak. Pl. búskomor, dúsgazdag, azaz, egy-egy, iciri-piciri
-
A szókapcsolatok szintjén:
-
Alárendelő: a két tag mondattani viszonyban van egymással: a Sátán kutyája (birtokosjelzős), Iskola a határon (helyhatározós)
-
Mellérendelő: a szókapcsolat két tagja egyenrangú, azonos szófajú. Pl. Péter és Pál, „Istenségnek látszó csalfa, vak Remény” Egerek és emberek
-
A mondatok szintjén:
Ha a két tagmondat egymással egyenrangú, külön-külön mindkettő teljes mondat, akkor mellérendelő mondatokról beszélünk.
A mellérendelő mondat fajtái:
-
Kapcsolatos: „Bújt az üldözött, s felé kard nyúlt barlangjában”
-
Választó: Vagy harcolunk, vagy elveszünk egy szálig.
-
Ellentétes: „Nem mulatni megyünk, megyünk öldökölni.”
-
Következtető: „Szeretem, ezért megölöm.”
-
Magyarázó: A parafa a víz színén úszik, ugyanis könnyebb a víznél.
Az alárendelő mondat tartalmaz egy főmondatot, amelyből hiányzik egy mondatrész (ezt utalószó helyettesítheti). A mellékmondat ezt a hiányzó részt fejti ki. Az alárendelő mondatokat azzal a mondatrésszel nevezzük el, amely a főmondatból hiányzik.
Az alárendelő mondat fajtái:
-
Állítmányi: A föld azé, aki megműveli.
-
Alanyi: „Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért”.
-
Tárgyi: Azt hallottam én a héten, leányvásár lesz a réten.
-
Módhatározói: „…az idő hirtelen elrepül, mint a nyíl…” (bármilyen határozói alárendelés lehetséges)
-
Minőségjelzői: Olyan ruhát akarok, amilyen a tiéd. (bármilyen jelzői alárendelés lehetséges)