A beszélő a kommunikáció során képes olyan mondatokat, mondatsorokat alkotni, amelyet előtte még senki. A beszéd másik, fontos jellemzője az előre látható, adott helyzetben rutinszerűen alkalmazott, automatikusan ismételhető, két vagy több szóból álló, többé-kevésbé kötött szókapcsolatok használata. Ezek legáltalánosabb elnevezése: állandósult vagy kötött szókapcsolatok, frazeológiai kapcsolatok vagy frazémák.
Az állandósult szókapcsolatokkal a frazeológia (nyelvészeti tudományág) foglalkozik.
Az állandósult szókapcsolatok közé sorolhatók a közmondások, szólások, szóláshasonlatok, szállóigék, közhelyek, köszönésformák, szitkozódások és számos más, rutinszerű nyelvi fordulat.
A frazémák nyelvtani jellegzetességei:
-
többnyire ugyanabban a formában használjuk (nem helyettesíthetők a szavak szinonimákkal)
-
metaforikus (azaz többlet-) jelentése van: „leesik az álla”, „olajra lép” stb.
-
szituációhoz kötött (meghatározott beszédhelyzetben mondjuk)
A frazémák leírása, tulajdonságai:
-
Szokványos kifejezésmódok: szót fogad, kedvét keresi valakinek, végbe megy, függ valamitől, számon tart, magadra vess, erőnek erejével, gyereket csinál valakinek és a szleng számos eleme: „király”, felugrom hozzá, lelép, lebukott. Ezekben a kifejezésekben alig vesszük észre a metaforikus többletet. Szoros kapcsolatban állnak ezzel a
-
Szólások: amelyek valamely fogalom helyettesítői: fél tőle, mint a tűztől (nagyon fél tőle), a kancsó fenekére néz (berúg), le is út, fel is út (mehetsz), anyámasszony katonája (gyáva). A szólások jellemző altípusa a
-
Szóláshasonlat: úgy bánnak vele, mint a hímes tojással; megy, mint a meszes; gyáva, mint a nyúl; ártatlan, mint a ma született bárány. A szólásoknak és szóláshasonlatoknak számos modern formája alakult ki a városi kultúrában, a leggyakoribbak a „kevés vagy…” kezdetűek: Kevés vagy, mint Balaton szeletben a hullámverés. Kevés vagy, mint medvesajtban (mackósajtban) a brummogás. Kevés vagy, mint tömött buszon az ülőhely. Kevés vagy, mint törökmézben a janicsár. Szintén gyakori a „nehogy már” kezdetű: Nehogy már a befőtt rakja el a nagymamát. Nehogy már a fagyi visszanyaljon! Nehogy már a farok rázza a kutyát.
-
A közmondások eredeti vagy átvitt értelemben használt, valamilyen általános érvényű megfigyelést, életigazságot tartalmazó mondatok, az emberiség évszázados, sőt olykor évezredes megfigyeléseinek, életszabályainak és erkölcsi ítéleteinek rövid, frappáns formában való kifejezései: Lassan járj, tovább érsz, Májusi eső aranyat ér, Olcsó húsnak híg a leve, Új seprű jól söpör, Aki másnak vermet ás, maga esik bele.
-
Szállóigék, bölcs mondások, idézetek: ezeknek az eredetét vagy szerzőjét ismerjük. Pl. a Bibliából: Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel. Íme az ember. Amit mondtam, megmondtam. A történelemből és irodalomból számos szállóigét idézhetünk: Jöttem, láttam, győztem. A kocka el van vetve. A háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz, pénz. Nyelvében él a nemzet.
-
A köszönések, megszólítások: legnagyobb részének formája nem változtatható meg: Pálinkás jó reggelt, Hol jársz itt, ahol a madár se jár? Kezét csókolom, Adjon Isten.
-
A közhely: frazémák elkoptatott, unásig ismételt, jelentését vesztett formáit jelenti: úgy még nem volt, hogy sehogy ne lett volna, ahogy a művelt angol mondja…, nehéz az élet, a nők nők maradnak, ilyenek a férfiak.