A retorika: a beszéd művészete (Arisztotelész). Feladata, hogy meggyőzésre alkalmas legyen, így minden elemző-meggyőző szövegtípus alapja. Tárgya lehet minden olyan ügy, amelynek javára a szónok meg akarja nyerni a közönségét.
Érvelésre az élet számos területén szükség van (elkésés az iskolából, engedélykérés szülőtől, magyarázat az ellenőrnek, házi feladat hiánya stb. A magyarázkodások, a védekezések, a szidások, a lelkizések és a viták a mindennapi élet jellegzetes érvelései.
Az érvelés a tudományos, hivatalos vagy vallási életben is jelen van (pl. értekezés, esszé, diplomavédés, kérvény, prédikáció), és mindegyiknek van jellegzetes szövegtani formája.
Az érvelő szöveg célja: elgondolkodtatja, egy állítás igazságáról meg akarja győzni az olvasót vagy hallgatót
Szerkezete:
A bevezetés
-
célja az érdeklődés felkeltése, a figyelemfelkeltés
-
itt kell szerepelnie a témamegjelölésnek
-
itt fogalmazzuk meg a tételmondatot is: vagyis azt, hogy mit akarunk cáfolni vagy bizonyítani
-
gyakori, hogy egy meggyőző, érdekes történettel kezdjük, hiszen ez rögtön figyelemfelkeltő
A tárgyalás
-
a tárgyalásban történik a téma igazi részletezése
-
ebben a részben bizonyítjuk állításainkat
-
ezeket különböző érvekkel lehet bizonyítani (pl. számok, statisztikák, híres emberekre vagy tudósokra való hivatkozás, logikai levezetés, stb).
-
ugyanebben a részben ellenérveket is felhozhatunk, vagyis megcáfoljuk azokat az állításokat, amelyek a mi véleményünkkel ellenkeznek
-
hasznos, hogyha érdekes történetekkel, szólásokkal, közmondásokkal, szállóigékkel is alátámasztjuk a mondanivalónkat
-
írásban minden új érvet érdemes új bekezdésben kezdeni, és mindegyiket részletesen kifejteni
A befejezés
-
a befejezés fő célja az összefoglalás: még egyszer összegezzük eddigi mondanivalónkat, röviden megismételjük a legfőbb érveket
-
érdemes a tételmondatot is megismételni
-
a befejezés fontos része lehet az érzelmi meggyőzés, a hatáskeltés