Kommunikáció: magyarul közlésfolyamat = információ átadása, a feltétele, hogy az adó és a vevő között működik a visszajelzés. Pl. a közlekedési tábla csak információt ad. De ha a tanórán egy tanár beszél visszajelzést kap abból, hogy milyen a testtartásom, arckifejezésem, írok-e vagy figyelek, vagy mást csinálok: tehát ez kommunikáció.
A kommunikáció nyelvi és nem nyelvi (nonverbális) formában is működik.
A nem nyelvi kommunikációnak négy fontosabb fajtájáról beszélünk:
Mimika (arckifejezés)
A mimika nagyobb része reflex-szerűen működik, tehát nem tudjuk akarattal befolyásolni: pl. meglepődés (felhúzott szemöldök), megijedés (kinyíló száj). Nagyon fontos a szemkontaktus: ha pl. hiányzik, az azt jelezheti, hogy nem őszinte, vagy zavarban van, akivel beszélünk. Előfordul, hogy a mimikát tudjuk akarattal befolyásolni, pl. lehet erőltetetten mosolyogni vagy sírni, haragot színlelni (de a jó megfigyelő ezeket észreveszi).
Gesztusok
Elsősorban kézzel, karral és a fejünkkel tesszük (megrántjuk a vállunkat, bólogatás) Amit mondunk, megerősítheti / helyettesítheti. Például egy kézmozdulattal nyomatékot adhatunk annak a kijelentésnek, hogy „baj lesz” (fenyegetés a kézzel). De ha rázzuk a fejünket, nem kell kimondanunk a „nem”-et, ilyenkor helyettesíti a mozdulat. A gesztusokat szintén lehet tanulni (pl. politikusok vagy üzletemberek tanulják), de egy része ezeknek is tudattalanul működik. Pszichológusok pl megfigyelték, hogy aki hazudik, az gyakran a kezét az arcához emeli, a kéz belső felét nem mutatja kifelé, vagy a fejét balra fordítja.
Testtartás
Az egész test részt vesz a kommunikációban. Legtöbbször a hangulatunkat fejezi ki. (fájdalmat: összegörnyedés, unalmat – elnyújtózott tartás ülés közben, levertséget – hajlott testtartás) Ha valaki előredől miközben a másik beszél az figyelmet fejez ki. A keresztbe tett kéz-láb és hátradőlés szigort, fegyelmet, de gyakran elutasítást is kifejezhet. Sokan megfigyelték már, hogy két egymással rokonszenvező ember beszélgetés közben önkéntelenül felveszi egymás testtartását.
Térköz-szabályozás
Üzenetet fejez ki az is, hogy milyen közel állunk vagy engedjük magunkhoz az embereket. Pl. önkéntelenül hátrálunk, ha úgy érezzük, hogy valaki a személyes szféránkba belép. A térköz-szabályozás kulturálisan differenciált: Japánban például nagyobb térbeli távolságot tart két beszélgető ember, mint nálunk.
A nem nyelvi kommunikációnak olyan fajtái is vannak, amelyek nem az emberi test jelzései:
vizuális jelek: kép- festmény- grafikus jel (€, ♠, ♣, ♥, ♦)
hangjelek: pl. csengő, sziréna, szignál stb.
A jelek sokfélesége jól látható egy olyan összetett eseményben, mint egy futballmeccs:
-
himnuszok eléneklése (a zászlók felhúzása)
-
a csapatok felállása
-
a kapitányok kézfogása (tisztelet)
-
a ruházat egységes (csapatonként)
-
sípszó/3 sípszó lefújás
-
piros, sárga lap
-
jelzi a bedobást (gesztusok)
-
érzelemkifejezés
-
partjelző
-
térfelek megfestése, 11-es gólvonal, kezdőkör
Miért élünk a nem verbális kommunikációval?
-
valamiért nem tud működni a beszéd és az írás (pl. nagy zaj vagy távolság, vagy sebesség: az autósok villognak egymásnak, ha rendőr van, vagy dudálnak a járókelőre)
-
néha úgy gondoljuk, gesztusokkal többet elmondhatunk, mint szóban (pl. ölelés, sírás, mosoly)
-
helyettesíteni vagy nyomatékosítani akarjuk a beszédet