A nevelés módszerei:
A nevelés céltudatos, minden gyermekre ható folyamatos személyiségfejlesztés, melynek során értékközvetítés és értékteremtés is megvalósul. A jól megválasztott, adekvát módszerek alkalmazása segíti a nevelési célok megvalósítását, míg helytelen alkalmazásuk gátolja ezeket, valamint negatív irányba fordíthatja a gyermek személyiségének kibontakozását.
Hatásuk ezért nemcsak rövid, de hosszú távon is meghatározó.
Nevelési módszerek azok az eszközök, eljárások, melyek segítségével a nevelő a gyermekre hatást gyakorol.
Célja a gyermek magatartásának, beállítottságának, cselekvési indítékainak megszilárdítása vagy megváltoztatása.
A módszert befolyásolja
- a gyermek életkora,
- viselkedése,
- az élettörténetének előzményei,
- a viselkedés motívumai,
- a gyermek szándékai,
- a nevelő szándékai,
- a nevelő céljai,
- magának a módszereknek a hatásai.
A nevelési módszer hatása helyzetenként és gyermekenként más és más.
A gyermek személyisége akkor bontakozhat ki egészségesen, ha a nevelési módszerek a megbecsülésen és az együttérzésen alapulnak.
Alapvető nevelési módszerek:
- Követelmények, tilalmak
- Magyarázat, meggyőzés
- Gyakorlás, szokás kialakítás
- Példaadás
- Jutalmazás, büntetés
A kisgyermek mindent tapasztalatokon keresztül él át.
Abban az esetben, ha ezt aktívan, tevékenyen teheti, tehát a felnőtt nem akadályozza ebben, nem avatkozik bele feleslegesen a megismerési folyamatba, ezek a tapasztalatok messzebbre hatóbbak, pontosabban tudja azokat feldolgozni.
A kisgyermekek annak a felnőttnek a követelményeit, elvárásait igyekszik teljesíteni, aki számára fontos, akinek szeretetére, elismerésére vágyik.
A teljesítés nagymértékben függ attól, hogy képes-e betartani mindazt, amit a felnőttek elvárnak tőle.
A túlzott követelmények eredménye-a gyerekek megszokják, hogy ne vegyék komolyan a felnőtt szavait.
Gyakori, hogy életkori sajátosságok figyelmen kívül hagyása miatt a felnőtt betarthatatlan követelményt támaszt ilyen a „ne futkározz”, „ne piszkold be magad”, ne mássz fel a dombra”, stb.
Életkori sajátosságoknak megfelelő alakításával nagymértékben csökkenthetjük ezeket a „felesleges” tilalmakat.
Megkönnyíti az elvárások teljesítését, ha fokozatosan lépésről lépésre vezetjük be a szabályokat.
Nagyon sok múlik a megfogalmazáson, az általános megfogalmazás helyett mondjuk meg neki konkrétan mit szeretnénk, pl. a fakockákból építhet kerítést, de ne használja kalapálásra.
A tiltás negatív követelmény, valamit nem engedünk meg a gyermeknek. A feltételek célszerűsítésével, a tiltások számának csökkentésével sokat elérhetünk a szabályok betartása érdekében. Lehetőleg mindig kössük össze tilalmunkat javaslattal, az átkapcsoláshoz idő szükséges.
Az elvárásokat, követelményeket nem csak a gyereknek, de a gyermekkel foglalkozó valamennyi felnőttnek egységesen komolyan kell vennie. A szabályok, követelmények betartásánál nagyon fontos a következetesség is, a naponta változó elvárások közepette a kisgyermek nem igazán tudja majd mit is várunk el tőle.
A magyarázat már csecsemőkortól igen fontos módszer. A magyarázat során ügyeljünk arra, hogy a gyermek fejlettségének megfelelő szavakat, mondatszerkezeteket használjunk. A meggyőzés és a magyarázat ne csak az észérvekre hasson, hanem az érzelmekre is. A gyermek életkori sajátosságainak megfelelően alkalmazzuk. A gondozó türelemmel mutatja, magyarázza, dicséri, ösztönzi a gyermek tevékenységét, lehetőséget és időt ad az együttműködésre, az önálló próbálkozásra, ezzel éri el a gyermeki kompetencia kialakulását és érvényesítését, amely végül önálló, szabad elhatározásból, örömmel végzett tevékenységek egész sorává alakul.
A gyerekeknek igen fontos, hogy minden változást, eseményt elmondjunk, megmagyarázzunk. Magyarázatunk mindig legyen őszinte, hiteles és a gyermek egyéni fejlettségének megfelelő.
Szokás: minden olyan cselekvéssor, amelynek beindítása és végrehajtása automatikusan, a tudattól függetlenül történik – elmaradása hiányérzetet okoz.
A szokások kialakulását igen megnehezítik a látszólagos apró eltérések. Nem elég a csoportra nézve egyeztetni a szokásokat – gyermekekre lebontva, egyénenként kell áttekinteni a munkánkat.
Egyeztetni kell:
- a gyermekek ellátásának sorrendjét,
- a gyermekek helyét az étkezéseknél,
- a különböző szervezési szokásokat,
- az alvás szokásait,
- a játék elpakolását,
- kerti tevékenységet,
- segítségüket – stb.
Egyéni szokások lehetnek:
- babával, macival tud csak elaludni,
- étkezés előtt iszik,
- csak egyfajta színű ruhát hajlandó felvenni,
- ételek ízesítése, egyfajta étel elutasítása, stb.
A családból intézménybe kerülő gyermek sok egyéni szokást hoz magával.
Minél több kialakulását megőrizhesse, ezzel megkönnyíthetjük számára a beilleszkedést (pl. kiskendővel alszik).
A felnőtt viselkedése a gyermek számára minta, követendő példa, a gyerekek akkor is utánoznak minket, amikor erre nem is gondolunk.
A modellkövető az utánzás révén beépíti magába a modell viselkedésformáit és személyiségtulajdonságait, mégsem válik pontosan olyanná, mint a másik.
Az első modellek a szülők, akiknek viselkedését a gyerek fenntartás nélkül követi.
A modellek nem állandóak.
Miután egy-egy minta betöltötte funkcióját az egyén fejlődésében, a modellkövető leválasztja magát róla, s fokozatosan eljut identitásának kibontakoztatásához.
A kisgyermek - különösen a játéktevékenységben - a szülők minden mozdulatát, gesztusait, szavait visszatükrözik.
A nevelés folyamatában az elismerésnek és dicséretnek több szempontból is fontos szerepe van.
A nevelés egyik legfőbb feladata a gyermek bátorítása, a biztatás, az elismerés, a megerősítés, és a dicséret – ezért alkalmazzuk gyakran. A sikerélmény emeli a gyermek önbizalmát, erősíti kompetencia érzését.
Általában kétféle magatartásformát szoktunk jutalmazni:
- az egyik a valamilyen ügyes viselkedés. Pl.: az iskolai életben elsősorban a jó felelet váltja ki a szülő jutalmát.
- a másik az erkölcsi magatartás, tehát az a viselkedésforma, amelyet a szülő elvár a gyermektől, főként kritikus helyzetekben.
Ajándékozás: mindig és minden körülmények között az egész gyermeknek jár, a gyermek személyiségének. Az ajándékot, az ajándék arra való, hogy a szülők és a gyermekek örüljenek egymásnak ( ne használjuk fel határozott nevelési célokra).
Komoly elismerésnek veszik a kisgyermekek, ha valamilyen feladattal bízzuk meg őket, ha segíthetnek nekünk. Ügyelnünk kell azonban arra, hogy ez ne vezessen versenyhez közöttük.
Minden gyermek minden nap többször is kapjon - akár a legegyszerűbb formában is - elismerést!
A gyerekek tőlünk, felnőttektől tanulják meg értékelni cselekedeteiket. A biztatás, elismerés már csecsemőkortól ösztönzőleg hat fejlődésükre.
Ha a követelményeinknek, elvárásainknak nem tesz eleget a gyermek, akkor kerül előtérbe a büntetés kérdése.
Közbelépésünkkel megakadályozzuk a helytelen cselekedet ismétlését, ezáltal a helytelen viselkedés következményéről szerez tapasztalatot. A felnőtt szavaiból, hangsúlyából azt is érzi, hogy nem a felnőtt haragjának, hanem az ő tettének a következménye az, ami történik
A büntetés módszerénél ügyelnünk kell arra, hogy:
- a „büntetés” soha nem lehet a megszégyenítés, megfélemlítés eszköze,
- ne legyen mindennapos jelenség,
- a helytelen cselekedetre és ne a gyermek személyiségére irányuljon,
- ne vonjon maga után újabb „büntetést”,
- ne okozzon újabb konfliktust,
- legyen a gyermek számára érthető a magyarázata.
A büntetés mindig rövid időre szóljon, és letelte után tekintsük befejezettnek az ügyet!
A tradicionális büntetésnek két nagy csoportja van:
- Az egyik a szeretet megvonásán alapuló büntetés (szeparációs büntetés) a meglevő szeretetkapcsolatokra épít. A gyermeknek éreznie kell, hogy van mit elvesztenie.
- A másik pedig a fizikai fájdalomra épülő, a fájdalomtól való félelmen alapuló büntetés.
A fizikai büntetés elfogadhatatlan, mert:
- a súlyos fizikai büntetés eredményeként a magatartásmódosulás szinte kizárólag a büntető személy jelenlétében érvényes,
- a fizikai büntetés rendkívül komolyan roncsolja a gyermek személyiségét.
Olyan személyiségjegyeket épít-alakít ki, amelyek nem kívánatosak.
A szeretetmegvonás és fizikai büntetés a gyermekbántalmazás körébe tartoznak!
A megfélemlítés bármilyen formában történik is veszélyes és káros nevelési eszköz!
- A nevelés komplex folyamat.
- A fejlődés feltételeinek megteremtése és a módszerek közvetlen módjainak alkalmazása együttesen biztosíthatja csak a nevelőmunkánk eredményességét.o