2. Fejlődés – érés – nevelés
A viselkedésében, magatartásában maradandó változás sokféle hatás nyomán állhat elő.
Tartós változásokat hoznak létre a biológiai folyamatok, a növekedés, idegrendszeri alapjainak érése, az önkéntelen vagy szándékos tanulás, a tapasztalatszerzés, a szocializáció.
- A gyermek személyisége nem a környezet passzív lenyomata.
- A gyermek fejlődése e lehetőségek közül csak egyfajta lehetőséget valósít meg.
- A fejlődés biológiai és környezeti tényezői közül, a nevelésnek igen tág mozgástere van a lehetséges fejlődési utak közül a kívánatos fejlődési út és az azt irányító, illetve abban formálódó személyiség alakítására.
A fejlődés - érés - nevelés folyamatában a nevelő személyisége - helyzetéből, szerepéből következően - mindenképpen hatással van a gyermeki személyiség alakulására.
3. Nevelési stílusok a módszerek alkalmazásában
A nevelési módszer választását meghatározza:
- a nevelési cél
- a gyermek életkora, értelmi fejlettsége
- a nevelő személyisége
- a nevelő szakmai kultúráltsága (pl.: ismeri a módszereket)
- a nevelő nevelési stílusa
A nevelési stílusnak két fontos összetevője van:
- a kontroll
- a kapcsolat nyíltsága(demokratizmus)
- Kontroll alatt a gyermek feletti ellenőrzést(büntetés, jutalmazás, tiltás, engedélyezés)
- A demokratizmus a gyermekek döntésekbe való bevonását jelenti.
A nevelési stílus fogalmát Baldwin vezette be, aki a következő kategóriákat állította fel.
- erős kontroll – demokratikus kapcsolat
- erős kontroll – autoriter kapcsolat (tekintélyelvű)
- gyenge kontroll– autoriter kapcsolat
- gyenge kontroll – demokratikus kapcsolat.
Baldwin szerint az optimális kombináció az erős kontroll – demokratikus kapcsolat.
Ranschburg Jenő is négy stílust különböztet meg:
- meleg – engedékeny
- meleg – korlátozó
- hideg – engedékeny
- hideg – korlátozó
Az első dimenzió a gyermek testi – lelki-mozgási szabadságára vonatkozik, különböző viselkedési szabályok milyen kiterjedésben és milyen súllyal nehezednek a gyermekre.
A korlátozó szülő tehát a gyermeket csak meghatározott helyen és hangerővel engedi játszani, ragaszkodik hozzá, hogy kisfia vagy kislánya mindig tiszta és rendes legyen (még a játszótéren is), valamint jó modorú a társaságban és illemtudó az asztalnál. A játszótársakkal, de különösen a testvérekkel és a szülőkkel szemben megnyilvánuló agresszió, súlyos fegyelemsértés.
A dimenzió engedékenységgel jelölt végpontján ezeknek a nevelési elveknek az ellenkezője található.
A másik dimenzió a nevelő emocionális (érzelmi) viselkedését ábrázolja. Két szélsőséges végpontjára a “meleg”, illetve a “hideg” jelzőt alkalmazták.A meleg szülői magatartást főképpen a gyermeket elfogadó és megértő, gyermekközpontú viselkedés jelzi.
Ilyen szülő ritkán alkalmaz fizikai büntetést, annál többször dicséretet, a helyes cselekedetek pozitív megerősítését.
- Tetteit, ítéleteit indokolja, és általában gyakran beszélget a gyermekkel, akinek közeledésére lehetőleg minden alkalommal pozitívan reagál.
A nevelésben fontos az engedékenység és a korlátozás helyes aránya, legyen lehetőség az a felnőtt gyermek közötti alkura is.
A felesleges korlátozásoktól tartózkodni kell (pl. büntetés, megszégyenítés), de tilalmak, és konkrét követelmények révén fejleszteni kell a gyermek önuralmát, alkalmazkodási képességét.
A szeretet alapján történő korlátozás a károsodások megelőzését szolgálja a helytelen viselkedés következményeire való utalással.
A túlvédő magatartás során a nevelő, a szülő arra törekszik, hogy kiküszöböljön a gyermek életéből minden konfliktusforrást, lelki vagy fizikai nehézséget.
A nevelő, szülő következetlensége a gyermek viselkedésének megítélésében és értékelésében illetve saját elveiben azt okozhatja, hogy a gyermekben nem alakulnak ki az erkölcsi ítéletalakítás támpontjai, gyanakvóvá és bizalmatlanná válhat az egész felnőtt világgal szemben.
A nevelésben megnyilvánuló túlzott teljesítményelvűség következtében a nevelők, szülők a gyerek képességeinek, teherbírásának reális felmérése nélkül egyre fiatalabb korban kényszerítik bele a gyereket a formális képzésbe (idegen nyelv tanulása, versenysport, sorozatos felvételi vizsgák).
4. Módszerek a tanulás folyamatában
A kisgyermeknevelés területén a tanulás minden olyan tapasztalat- és/vagy a gondolkodásban.
A tanulás legfontosabb irányítója a személyes kíváncsiság, az érdeklődés.
- Az azonos időben zajló tanulási folyamatok intenzitása különböző.
- A fejlődés, a tanulás folyamatos, időkorlátok nélküli, egyéni ütemnek megfelelő.
- A gyermekek közötti érdeklődés tekintetében megmutatkozó különbségek léte természetes.
A kisgyermekkori tanulás szinterei a természetes élethelyzetek: a gondozás és a játék, a felnőttel és a társakkal való együttes tevékenység és kommunikáció.
A tanulás formái: utánzás, spontán játékos tapasztalatszerzés, a gondozónő gyermek interakcióiból származó ismeretszerzés és szokáskialakítás.
Ebben a folyamatban valamennyi módszer alkalmazásra kerül, egyszerre több módszert is ötvöz a nevelő (pl. elvárások melletti magyarázat).
A példa, a gyakorlás - szokásalakítás, a dicséret - pozitív megerősítés módszerével sokkal több eredmény érhető el a tanulási folyamatban is, mint a tiltás, büntetés módszereivel.
5. A sajátos nevelési igényű gyermek segítése
A korai fejlesztésben a segítséget igénylő gyermekek komplex rehabilitációs folyamata valósul meg.
- A korai fejlesztés szakszerűen tervezett, szervezett és irányított hatásrendszer, viszonylag önálló, de egymással szoros kapcsolatban lévő: megismerő, fejlesztő, nevelő, oktató, képző, terápiás alkotóelemekből építkező komplex folyamatban valósul meg.
A korai fejlesztés folyamatában ismereteket közvetítünk és dolgozunk fel, tervszerűen fejlesztjük az értelmi képességeket, alakítjuk a világképet, formáljuk a munkához való helyes viszonyt, tudatosítjuk a közösségi élet normáit, szabályait.
A korai fejlesztés a funkcionálisan akadályozott személyiség fejlesztésére irányul.
A differenciálódás másik iránya kezdettől fogyatékossági kategóriák körének, ezzel a gyógypedagógia kompetenciakörének bővülését követte, főként a megismerő, fejlesztő, terápiás műveletek választéka gazdagodott.
Direkt (közvetlen) nevelés: jellemzője, hogy alkalmazása során a nevelő közvetlenül hat a növendékekre, a nevelő hatás forrása tehát a nevelő, a befogadó a növendék.
Előnye a szakszerű és folyamatos irányítottság, s az ebből származó korrekciós lehetőség.
Indirekt (közvetett) nevelés: esetében a növendékek számára kijelölt feladatok a nevelői hatások alapvető forrásai.
Az indirekt nevelési módszerek igen jó hatásfokúak az önállóság, az önvezérlő képesség, vagyis az autonómia fejlesztésében.
A sajátos nevelési igényű gyermek egyéni fejlődési sajátosságai következtében többnyire a direkt módszerek alkalmazása szükséges.
A gyógypedagógus, az egyéni fejlesztési naplóban előírt feladatokat végig kell gyakoroltatni mindennemű alku nélkül.