A társadalomban elfoglalt helyet és a hozzá tartozó társadalmi jellemzőket az egyén „örökli” és megtanulja; illetve örökli és megtanulja azoknak az eszközöknek a használatát, amelyekkel megtarthatja, illetve megváltoztathatja a társadalmi helyzetét. Ezt a társadalmi tanulást szocializációnak nevezzük.
A szocializáció az a folyamat, amelynek során az újszülött gyermekből a társas interakciók révén identitással rendelkező személy, egy adott társadalom tagja lesz.
A szocializációban eleinte rendszerint a családtagok kapnak szerepet, később a kortárscsoportok, az oktatási intézmények, majd a munkahelyi, szabadidős társak, akikkel érintkezve az egyén elsajátítja (megismeri és magáévá teszi) a különböző helyzetekben és tevékenységeknél elvárt viselkedés szabályait, illetve kialakítja az alkalmazásukhoz szükséges készségeket (kompetenciákat). A szocializáció eredményeként ezeket a szabályokat az egyén már nem kívülről érkező előírásként, hanem személyes beállítódásaiból, értékrendjéből következő szerepként éli át.
A szocializáció ebben az értelemben az egész életen át tartó, jellegzetes életkori szakaszokban meg-megújuló folyamat. Noha sok szempontból meghatározóak a gyermekkori tapasztalatok, a másodlagos vagy harmadlagos (iskolai, munkahelyi, politikai szervezetbeli stb.) szocializáció radikálisan felülírhatja a korábban meghatározónak tűnt személyiségjegyeket.
Megkülönböztetünk elsődleges szocializációt, amely a társas környezettel való interakcióban történik, és minden későbbi szocializációs folyamat alapja. Az elsődleges szocializáció során alapvető kognitív, verbális, ill. szociális készségek, valamint kulturális, erkölcsi mintázatok sajátítódnak el.
A társadalmi szerepekkel kapcsolatosan beszélünk másodlagos, pl. erkölcsi, politikai, foglalkozási szocializációról.
A szocializáció színterei:
1. Az elsődleges szocializáció színhelye a család.
A családi szocializáció tartalma:
• A gyermek találkozása a társadalommal.
• Az intim kapcsolatok működtetésének mintái.
• A kommunikáció képességének kialakulása (elsősorban a nyelvi kommunikáció).
• Az identitás meghatározásának (nem, társadalmi helyzet, vallás, etnikum) alapvető eszköze.
• Általános életesélyek hagyományozódása: egészség, várható élettartam, várható iskolai végzettség, várható foglalkozás, anyagi helyzet
• A szülő-gyermek kapcsolat kihatása az élet időben távoli szakaszaira (depresszió, infarktus-veszélyeztetettség, stb.)
• Alapvető viselkedési (pl. egészségviselkedési) szokások.
2. A másodlagos szocializáció legfontosabb színhelye az iskola.
Az iskola célja, hogy a tanulók elsajátítsák mindazokat az információkat, készségeket, értékeket, amelyeket a társadalom fontosnak tart. (Nem csak írás-olvasás, hanem pl. kötelességtudat, megbízhatóság, pontosság, stb.)
• A gyermeknek meg kell tanulnia együttműködnie más gyerekekkel, megfelelnie külső elvárásoknak, kialakítani a viselkedés új szabályait (megosztani másokkal, versenyezni).
• A társadalmi (családi) előnyök és hátrányok iskolai előnyökké/hátrányokká válnak, az iskolai előnyök/hátrányok pedig ismét társadalmiakká.
3. Az iskola mellett igen jelentős szocializációs szerepe van a kortárscsoportnak.
A kortárscsoport lényege az iskolán kívüli kapcsolat más fiatalokkal (barátok, szomszédság), ami lényegesen különbözik a családi és az iskolai kapcsolatoktól.
Az iskola és a kortárscsoport további lényeges funkciói:
• a családi kapcsolatok lazítása,
• alternatív viselkedési modellek nyújtása,
• alternatív, nem ritkán ütköző értékek és normák nyújtása,
• a serdülőnek meg kell tanulnia a számára fontos személyek s intézmények esetleg konfliktusos normáit, értékeit összehangolni.
4. A tömegkommunikáció is betölt szocializációs funkciót.
A tömegkommunikáció különféle médiumai – tévé, rádió, film, újság, könyvek, hanglemezek, videók, Internet – társadalmi szempontból eltérő csoportokhoz juttatják el ugyanazokat az értékrendeket (pl. ízlés, életcélok, fogyasztási célok), és szerepmodelleket (példaképek, viselkedés).
Ahogy a multinacionális média teret nyer, üzenetei egységesebbé válnak.
A szocializáció során a viselkedés mögöttes befolyásoló faktorait, pl. a bizalom képességét, vagy az ellenséges beállítódást is elsajátítja az egyén. A folyamat eredményeként létrejön az ún. társadalmi tőke, amelybe az anyagi és kapcsolati tőkén kívül pl. az egészség-tőke, az egészségi állapot fenntartásának képessége is beletartozik.