Előzmények
A nagy földrajzi felfedezések a 15-16. század fordulóján kezdődtek, amely az újkor nyitányát is jelöli. A 15. században Nyugat-Európa kezdett kilábalni a középkori válságból. Befejeződött a százéves háború (1337-1453), megszűntek a nagyobb járványok, valamint felgyorsultak a gazdasági-társadalmi folyamatok. Gazdasági fellendülés és demográfiai robbanás következett be, így az iparosodó és sűrűn lakott Nyugat-Európa már nem tudta elegendő élelemmel ellátni népességét, ezért egyre több mezőgazdasági terméket (főleg gabonát) importált Kelet-Közép-Európából. A kereskedelem központja Flandria volt, a szállítás pedig főként a Hanza útvonalain és az atlanti partvidéken folyt.
A Közel-Keleten és Egyiptomon keresztül bonyolított távol-keleti kereskedelmet az arabok monopolizálták, és a haszon jó része is az övék maradt. A levantei kereskedelem egyre költségesebbé és veszélyesebbé vált, mivel a törökök 1453-ban elfoglalták Konstantinápolyt, így a Boszporusz és a Dardanellák is az ő fennhatóságuk alá került. Vagy át sem engedték a hajókat, vagy magas vámokat szabtak az árukra, amely megdrágította a keleti kereskedelmet.
Nyugat-Európa gazdasága nagy mennyiségben igényelte a nemesfémből (arany, ezüst) vert pénzt (aranyéhség). A kontinens nyersanyaglelőhelyei, főként a cseh és magyar nemesfémbányák azonban kezdtek kimerülni. Európa az ázsiai luxuscikkekért cserébe nem tudott hasonlóan értékes termékeket adni, csak pénzt, így abból rengeteg kiáramlott az évszázadok során.
Növekedett a keleti, főként indiai fűszerek (bors, vanília) és kínai luxuscikkek (selyem, porcelán, illatszerek) iránti igény. Új utakat kellett keresni, amelyeken ki lehetett kerülni a törököket és az arabokat. Az ókori földrajztudósokat (Ptolemaiosz) alapul véve, sokan újra gömb alakúnak képzelték a Földet, ez alapján készítette el térképét Toscanelli is. A tudomány és az új világkép kialakulása már a hittételeket is megkérdőjelezte.
Kezdetben csak a kontinensek partjai mentén hajóztak, aztán technikai fejlődés következett. Új hajótípusok jöttek létre (karavella), amelyek magas oldalfalakkal, nagy vitorlafelülettel (2 vagy 3 árbocos) és hátsó kormánylapáttal rendelkeztek. Ezek a gyors és jól kormányozható hajók már lehetővé tették az óceáni hajózást is. Az arabok közvetítésével átvették az iránytű alkalmazását és sokat fejlődött a földrajzi helymeghatározás (Jákob-pálca, asztrolábium, kvadráns) is.
Portugál és spanyol felfedezések
Elsőként a portugálok indítottak felfedező utakat Afrika partjai mentén az arany és a fűszerek megszerzésének reményében.
1487-ben Bartolomeu Diaz elérte Afrika déli csücskét, a Jóreménység fokát. 1498-ban Vasco da Gama Afrika megkerülése után sikeresen eljutott Indiába.
A spanyolok megkésve kapcsolódtak be a felfedezésekbe, mivel Aragónia és Kasztília egyesítése, valamint a rekonkviszta (a Pireneusi-félszigeten arab uralom alá került területek visszahódítása) folyamata kötötte le figyelmüket.
1492 augusztusában Kasztíliai Izabella királynő támogatásával indult el Indiába Kolumbusz Kristóf. Októberben kötött ki az amerikai kontinens előterében található Bahama-szigeteken. Első útjáról nemesfémeket, drágaköveket, Európában ismeretlen növényeket (burgonya, paradicsom, paprika, kakaó, kukorica, dohány stb.) és indiánokat hozott. Kolumbusz abban a hitben halt meg, hogy Indiába jutott el, emiatt a szigetek lakóit indiánoknak nevezte el. A felismerésre, hogy új kontinenst fedezett fel, Amerigo Vespucci jutott, így róla nevezték el Amerikának.
A Föld első körülhajózására Fernando de Magellán tett kísérletet. 1519-ben indult útnak hajóival, áthajózott a később róla elnevezett szoroson a Csendes-óceánra, azonban a Fülöp-szigeteken bennszülöttek gyilkolták meg és csak egyetlen hajója tért vissza Európába 1522-ben.
A portugál és spanyol sikerek hatására később a nyugat-európai partvidék államai is bekapcsolódtak a felfedezésekbe (Anglia, Franciaország, Hollandia).
A gyarmatosítás
A felfedezők először kereskedelmi telepeket hoztak létre, majd megkezdték az újonnan megismert népek és területek gyarmatosítását. Ázsia népes és fejlett országait azonban nem tudták meghódítani. Amerika kitűnő lehetőségeket biztosított, hegységei hatalmas mennyiségű, könnyen kibányászható nemesfémet rejtettek, trópusi területein pedig ültetvényeket lehetett kialakítani.
A spanyol hódítók (konkvisztádorok) elfoglalták, majd lerombolták a magasabb szintű indián kultúrákat. Bányákat nyitottak, ültetvényeket létesítettek, amelyeket kezdetben indiánokkal műveltettek, azonban az őslakók nem váltak be munkásokként. Számuk egy évszázad alatt a tizedére csökkent. A munkaerőt egyre inkább az Afrikából behozott néger rabszolgák pótolták.
A felfedezések hatásai
A felfedezéseket követően óriási mennyiségű nemesfém áramlott Nyugat-Európába. Ez értékének csökkenését (inflációt) és a termékek árának folyamatos emelkedését idézte elő (árforradalom). Főleg a mezőgazdasági termékek ára nőtt, mivel Nyugat-Európában iparcikkeket termeltek a gyarmatokra, és a növekvő lakosság élelmiszerigényét csak behozatallal tudták kielégíteni. A piacok bővülése és az árak növekedése jelentős mértékben ösztönözte a termelést és a kereskedelmet.
Az újonnan felfedezett, gyarmati területekkel való kapcsolattartás során alakult ki a világkereskedelem. Afrika rabszolgákat, drágakövet, elefántcsontot adott, iparcikkért, fegyverekért, alkoholért cserébe. A rabszolgákat az amerikai ültetvényekre szállították. Innen nyersanyagok, növények (kakaó, kávé, dohány, cukor, gyapot stb.), illetve nemesfémek érkeztek Európába, ahová cserébe késztermékek kerültek. A Távol-Keletről luxuscikkek (selyem, fűszerek, tea) érkeztek aranyért és fegyverekért. Ez a gazdasági körforgás vált a kibontakozó világgazdaság motorjává, a kontinensek összekapcsolódtak. Új tengeri útvonalak és kikötők jöttek létre (Lisszabon, Amszterdam, Antwerpen stb.).
A levantei kereskedelem lassú hanyatlásnak indult és átalakult, már csak a Közel-Kelet nyersanyagait szállította Európába iparcikkekért cserébe. Ezzel szemben a Hanza forgalma fellendült, áruösszetétele azonban nem változott.
A felfedezésekbe a legkorábban és legintenzívebben az Atlanti-partvidék államai kapcsolódtak be. Ez a térség (Anglia, Franciaország, Németalföld) vált a világgazdaság központjává, centrumává, de Spanyolország és Portugália a 16. század végére lehanyatlott, és félperifériára szorult. Erőteljes ipari fejlődés indult meg, amely magával hozta a bérmunkásokat foglalkoztató manufaktúrák megjelenését. Nyugat-Európa egyes területein (Anglia, Németalföld) a mezőgazdaság is átalakult, a jobbágyi kötöttségek lebomlottak, a föld szabadon adható-vehető lett, a létrejövő parasztság pedig szabad bérlőivé vált. Angliában már korán teret hódított a tőkés átalakulás, a birtokosok először a közös használatú területeket kerítették el, majd a paraszti bérleményeket is felmondták (bekerítések), hogy a leginkább jövedelmező juhtenyésztésre állhassanak át. Németalföldön jelent meg először a vetésforgó alkalmazása (ugar megszűnése). Társadalmi téren a polgárság gazdasági megerősödésének lehetünk tanúi, lassan felszámolásra került a rendi monarchia, és kialakult annak abszolút változata (abszolutizmus).
Közép-Európa félperifériává vált, ahol az iparosodás és a városiasodás megrekedt, így a térség a centrum élelmiszer- és nyersanyagellátójává, valamint iparcikkeinek felvevőpiacává vált. Itt csak közvetetten vált érezhetővé a gazdasági fejlődés, rögzült a feudalizmus rendszere, valamint az örökös jobbágyság és annak kötöttségei (pl. robot).
Kelet-Európa a perifériára szorult, amelyet a Hanza kereskedelmi útvonalai kapcsoltak össze a félperifériával.
Tankönyv: Száray: Történelem II.; 22. lecke
Herber: Történelem 4.; 11-26. oldal
Történelmi atlasz: 20., 24. és 26. oldal